|
Reggel a Tjaktjajakka völgyében |
Jó melegben aludtunk el, de reggelre természetesen kihûlt a ház. Az eddigi legszebb reggel köszönt ránk.Az égen sehol semmi felhõ, a nap süt. Elég hideg van, de ez abszolút nem zavaró, sokkal fontosabb hogy nem esik az esõ.A tegnap vásárolt dzsemet esszük meg reggelire. Egy kis változatosság. Összepakolunk és elindulunk. Mára nincs hosszúszakasz tervezve, a következõ kunyhó nagyjából 15 km-re fekszik innen. Igaz, hogy végig fölfelé kell majd mennünk, de szerencsérecsak az utolsó két kilométer lesz a meredek, addig tovább haladunk a Tjaktjajakka völgyében.
A következõ kunyhóban állítólag van fa, mert a svédek, akikkel együtt aludtunk a házikóban, egy nappal korábban ott szálltakmeg és vágtak egy halom fát. Ez jó hír, így legalább ott biztosan tudunk majd tüzet rakni. Feltéve hogy üres lesz a kunyhó.Lehet ,hogy a korábbi hut-oknál is volt fa, csak mi nem találtuk meg? Most már mindegy.
Nagyon szép, napos idõben indulunk el 8.20-kor. Minket ugyan még nem süt a nap, mert a völgy árnyékos oldalán haladunk, denagyon bízunk abban,hogy elõbb-utóbb minket és melegítenek majd a napsugarak. Éjjel lehet, hogy egy kicsit fagyott is,mert a deszkapallók igencsak csúsznak. A következõ állomás, Skaltastugorna, 7 km-re van körülbelül a kunyhótól. Nehezen indulokneki a napi távnak, mert a bakancs eléggé feltörte már a lábamat; kell pár kilométer mire rendesen tudok menni. Éjszaka,vagy még az elõzõ nap hó is esett a magasabb hegyeken, de nem sok; olyanok a hegycsúcsok, mint porcukrozottsütemények. Naná, hogy a sütemények jutnak eszünkbe:).
A terep továbbra is kopár, kietlen. Rénszarvasoknak semmi nyoma. Célunk, a völgy vége már
látszik a távolban, denemigen törõdünk egyelõre vele.1/2 11-kor érjük el
Skaltastugornát. Vagy fél órát pihenünk, elvégre nem sietünk sehova,idõben vagyunk. Egy szélvédett helyre ülünk le és süttetjük magunkat a nappal. 11 óra körül indulunk tovább. A hágóntalálható kunyhó kb 8 km-re van még innen, ez nem tûnik soknak. Megjönnek a felhõk, a nap se süt már tovább. Egyre közelebbkerülünk a völgy végéhez, a Tjaktjajakka már csak
aprócska patakként csörgedezik a völgyben mellettünk.
Lassan bandukolunk a hágó irányába, de továbbra sem emelkedik a terep.A völgy egyre jobban összeszûkül, a turistaúteléggé köves, néhol eléggé nehézkes rajta a járás. Aztán végre lassan emelkedni kezdünk, de ez is inkább fel-le játék, mintfolyamatos és egyenletes emelkedés. A völgy vége
teljesen elmerül az esõben, csak reménykedünk benne, hogy megússzuknagyobb esõ nélkül. Bár így, hogy tudjuk, este tudunk tüzet rakni, nem is annyira kellemetlen a tudat, ha esetleg elázunk.Végül elérjük a hágó alját és elég intenzíven emelkedni kezdünk: 200 métert kell leküzdeni másfél kilométer alatt. Kettenkét irányból közelítjük meg az átjárót, krichard elõbb ér fel, mint én.
Búcsút mondunk a völgynek, amelyben már két napja bandukolunk és köszöntjük azt a völgyet, amelyben majd holnaptovábbmegyünk. Elég korán, kb 14 órára érkezünk meg a
kunyhóhoz. Tovább nem lett volna értelme menni, mert sátrazni abszolútnem állt szándékunkban, a következõ házikó pedig majdnem 20 km-re van innen, ami sok lett volna.Egy pillanatra megijedek, mert a hut falánaktöbb túrabot és hátizsák van nekitámasztva, de mikor utolérem a krichardot, kiderül, hogy akik bent vannak, azok csakebédelni álltak meg, nincs szándékukban itt éjszakázni. Miénk marad a kunyhó! Szuper! Megtaláljuk a fát is, amirõltegnap a svédek beszéltek. Minden oké, jól érezzük magunkat.
A kunyhó 1145 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik és ez a hely valószínûleg a Kungsleden legmagasabban fekvõ pontja.Befûtünk, majd kiterítem a sátrat, hadd száradjon meg. Már azt hisszük egyedül maradunk, amikor úgy négy óra tájban háromúr érkezik a házikóhoz. Kiderül, hogy németek és õk is itt szeretnének éjszakázni. Ezen aztán ne múljék, minket csak azérdekel, hogy nekünk jusson hely a házban. A krichard megint nyelvzseniségérõl tesz tanúbizonyságot: a németek nem tudnak angolulígy németül társalog velük és egész jól megértik egymást. Mesélnek pár érdekes dolgot, pl. voltak már ezen a részentöbbször, meg Kanadában is túráztak már. Mondják, hogy állítólag idén ezen a környéken augusztusban 4 héten keresztül egy csepp esõ nemesett. Na, jól kifogtuk ezt a szeptembert!
A környéken sehol semmi, csak a szokásos, fû,szikla, és víz, bár itt már fû se nagyon nõ. Estefelé az ég lassan kitisztul, egyre több kék foltot látunk.A további beszélgetés alatt kiderül, hogy a követkzõ kunyhó ahol meg akarunk szállni, mégsincs zárva, mert õk ott aludtakvalamelyik éjszaka! Ez felettébb jó hír számunkra, akkor valószínûleg holnap sem kell majd sátraznunk. Ja , sátor. Sikerültmegszárítanunk ma, így legalább szárazon tudtuk visszacsomagolni a tokjába.
Mindketten egyre jobb hangulatban vagyunk, közel már a cél. Arról beszélgetünk, mit fogunk csinálni és enni:) ha végrehazaérünk. A tegnapi 26 km + 3 evezés teljesítményünket mindenki elismerõen nyugtázza. Aránylag jó napot zártunk.