Kungsleden Kvikkjokk - Abisko

Éjszaka töbször is esett az esõ, néha elég erõsen. Elég korán kelünk, mondta is krichard a németeknek,hogyhajnalban megyünk tovább, mert a mai napra van betervezve a másik hosszú, 27 km-es szakasz. Fél hatkor már fent is vagyunk.Nem esett nehezünkre a felkelés, hiszen a három német úr egész éjszaka úgy köhögött, krákogott, prüszkölt, fújtatott, horkolt,böfögött ,mint 68 hasbaszúrt ló. Krichard nagyon szarul aludt, én szokásosan. A ház természetesen reggelre kihûlt. Gyorsanmegesszük a reggelire valót, ami ma különleges mert nem krémet, hanem még otthonról hozott kolbászkát falunk a kenyérmellé.

Még tegnap este összepakoltunk, így hamar tudunk indulni. A változatosság kedvéért a tegnap esti felszakadozott felhõzethelyét ismét a teljes borultság vette át, ráadásul esett is az esõ. Ez az elsõ olyan nap, amikor esõben indulunk el.Addig tulajdonképpen engem nem zavar az esõ, amíg össze nem ázik a nadrágom. Utána idegesít hogy a lábamra tapad a vizes szövet.Az ég nem tûnik valami bíztatónak: szürke felhõk borítják az égboltot mindenfelé. A szél egyelõre nem fúj túl erõsen,de az esõ esik.

Egy aprócska patak völgyében kezdjük meg az ereszkedést, de korántsem megyünk annyit lefelé, mint amennyit tegnap feljöttünk.Kb 1050 méterre ereszkedünk le és itt folytatjuk az utunkat. A terep köves, sziklás és természetesen vizes. A deszkapallóksokat segítenek, hogy nem kell a köveken ugrándozva, egyensúlyozva menetelnünk. A következõ állomást hamar elérjük, a neveTjaktjastugorna és a hágótól 3 km-re fekszik, az Aliseatnu völgye és annak a völgynek a találkozásánál, amelyben mi jövünk lefelé.

Innen az Aliseatnu völgyében megyünk tovább. Itt ismét ereszkedünk és nemsokára már csak 900 méteres magasságonbandukolunk. Az esõ hol jobban, hol kevésbé esik, érdekes módon a szél teljesen megfordult, most már a hátunk mögül fújeléggé erõsen, kb 40-50 km/h sebességgel. Szerencsénk van, mert így legalább nem a szemünkbe hordja az esõt. A felhõk,mint hatalmas hadtestek vonulnak át az égen, néhol kék foltok szakítják meg az erõdemonstrációt. De nem sokat remélhetünk tõlük, mertpár perccel késõbb ismét rákezd az esõ.

Újra látunk rénszarvasokat. Tovább ereszkedünk lefelé a völgyben. Nagyjából sejtjük hol fekszik a következõ állomásde egy nagyobbacska hegy eltakarja elõlünk a kilátást. A korábbi napok esõzései úgy látszik megárasztották itt is a patakokat,mert újból kerülnünk kell egy vízfolyás miatt. Megússzuk a dolgot és folytatjuk utunkat. A következõ állomás Tjaktjastugornától kb 13km-re fekszik. Útközben nemigen állunk meg, maximum egy kis pihenésre, hosszabb lébecolásra, vizes sziklára leülni nemigen van kedve az embernek esõben, még akkor sem ha ki van fáradva. Inkább megyünk tovább.

A terep továbbra is enyhén lejt, bár ez a lejtés sem egyenletes és folyamatos, inkább szintén fel-le játék, amibenszerencsénkre most már több a le.A völgy egyre jobban kiszélesedik és a felhõk között is egyre nagyobbak kék foltos szünetek.És láss csodát: délelõtt 10 órakor kisüt a nap! A völgyben elõttünk még látunk ugyan esõs területeket, de nagyon bízunkabban, hogy a szél gyorsabban sodorja õket, mint amilyen sebességgel mi haladunk elõre.



Nagyon jó tempóban gyaloglunk, 4km/h órás átlaggal "zúdultunk" le a hágótól. Az idõ egyre jobb, hosszan süt a nap és egyrejobb a kedvünk. Hiába, közel van már Abiskó, a cél. A következõ állomás épületét, ahogy megszokhattuk, már elég messzirõllátjuk, és végül fél tizenegy után 10 perccel érjük el Alesjaurestugornát. Ez is egy több épületbõl álló komplexum az Alesjauretó partján. Északkelet felé a tóra, délnyugat felé pedig azokra a hegyekre nyílik remek kilátás, ahonnan jövünk. A hágófelett még mindig ott vannak a felhõk, de itt szerencsére süt a nap és elsõsorban ez érdekel minket. Leülünk az egyik ház elé és eszünk. Benyomunk pár szelet kenyeret meg a szokásos csokit.

Innen még körülbelül 8 km-re lehet a kunyhó, amit mára kinéztünk szálláshelyül. Nagyon jól állunk idõvel hiszen még tizenegyóra sincs és már megtettük a napi távnak a kétharmadát. Szóval abszolút nem kell sietnünk. De nem is akarunk sokáig ottülni a szélben, ezért lassan felkerekedünk és továbbindulunk. Nehezemre esik elindulni, olyan jó volt egy kicsit ülni éspihenni.

A tó partján megyünk tovább. Szépen süt a nap,de a szél elég erõsen fúj. Szerencsére még mindig a hátunk mögül. A tájtovábbra is kietlen, kopár és zord, de ennek ellenére, vagy talán pont emiatt szép. A magasabb hegyeket továbbra is vékonyhóréteg borítja.Néhol gleccsereket is látunk, itt igazán nem kell nagy magasság ahhoz, hogy jégár alakulhasson ki; ezer párszázméteren már minden feltétel adott egy ilyen jégfolyó kialakulásához. Pár kilométert teszünk meg, amikorhátulról beér minket egy esõfelhõ, de szerencsére csak a végét kapjuk el így alig jut ránk valami víz. Tovább bandukolunka tó partján. Néhol egészen @393%strandos jellegû partszakaszokat@ is találunk homokos fövénnyel.

#IMG#right#394#Akinek_jó_a_szeme_már_láthatja_a_kunyhót:)#irEND#Továbbra sem lassítunk, egyszerûen nem tudunk lassítani:), az átlagsebességünk 4km/h. Útközben megesszük az erre a napra tartogatott maradék két cerbona szeletet is. Érdekes, hogy minden tónak más színû a vize, van amelyik teljesen átlátszóakár az üveg, van tejszerû és van olyan is, amely úgy néz ki, mint az utazási katalógusokban a trópusi szigeteket ábrázolófényképeken. Ami mellett megyünk az éppen ilyen.

Egyre közelebb kerülünk a kunyhóhoz; már messzirõl észrevesszük a wc-bõl, a házikóból és a fáskamrából álló épületegyüttest.Nem a Kungsleden útvonala mellett fekszik a ház, ezért letérünk az útról és egy aprócska ösvényen kb 500 métert haladvaérjük el az épületet. Nincs zárva! Azért volt bennünk egy kis félsz, hiszen két társaságtól két teljesen eltérõ véleménythallottunk, így csak most nyugodunk meg, amikor be tudunk menni. Senki nincs ott. Igaz nagyon korán, már negyed kettõkorodaérünk. Ez az eddigi legjobb teljesítményünk. Tény, hogy ez nem teljesítménytúra, nem lóverseny, de már nagyon vágyunk haza, ezértsiettünk annyira.

Nagyon szép helyen fekszik a kunyhó, a tótól kb 500 méterre. Mivel a Kungsleden vonalától messzebbre van, ezért csakremélni tudjuk, hogy nem lesznek nagyon sokan akik bejönnek ide. A fáskamra szinte dugig van fával, ez is arra engedkövetkeztetni, hogy ezt a kunyhót nemigen használják. Erre utal a belülrõl alig összefirkált házikó is. Valahogy elkell töltenünk a délutánt. Mivel is lehet jól unalmat ûzni? Evéssel és kártyával. Meg is van a délutáni programunk:)Szerencsére már tudunk a kajával kalkulálni és kiderül, hogy maradni fog a másodikokból, így ebédre és vacsorára ismegeszünk egyet.Természetesen spagettivel dúsítva:)

Nem jön senki a kunyhóba, így kettesben maradunk. A délután hamar elmegy. Holnap elvileg be is mehetnénk Abiskóba, merta táv nem vészes, kb 25 km, de inkább amellett döntünk, hogy megállunk még útközben, mert addig sem unatkozunk Abiskóbana vonatra várva. A holnapi kunyhó kb 13-14 km-re van, úgyhogy nem kell sietnünk.