Railjet

A bécsi karácsonyi vásár megtekintését összekötöttük egy kis Railjet-ezéssel. Amikor ezt kitaláltuk - valammikor õsszel - fel sem merült bennem, hogy decemberben tél lesz, és attõl, hogy az elõzõ években nem volt durván hideg, attól most még lehet. És persze pont akkor lett hideg is és hó is. ELõzõ nap a Keleti órákon át nem élt, befagytak a váltók. A telefonban viszont azt mondták, hogy a railjet-ek rendesen járnak, másnap a miénk is el fog indulni. A bécsi kirándulójegyet meg csak az érvényessége kezdete elõtt lehet visszaváltani. Nosza, akkor nyomás ki Kelenföldre, ahol reggel 7-re. A táblán szépen sorakoztak már a 100 percet meghaladó késések. Az, hogy a Dacia késik nem volt meglepõ, de a Keletibõl induló Kvarner IC-hez is 120 perc volt kiírva. A soproni gyorsot pedig egész egyszerûen törölték. A Railjetünk 2 másik vonat helyett is közlekedett tehát, ennek megfelelõen csurig volt. Nem vagyok hülye, és vettem elõre helyjegyet is, szóval legalább ültünk.

Az volt az izgis, amikor a hangosbemondó bemondta, hogy a railjet Gyõrig minden állomáson és megállóhelyen meg fog állni. Aztán amikor felszállt rá a nép, és megállt Budaörsön, mint ahogy egy jó személyvonathoz illik, a kalauz bemondta, hogy mégse lesz személyvontat, és aki felszállt ezért, az most szálljon le. Ezek után gyorsvonatként közlekedett, tehát Bicske, Komárom, Ács, ... stb állomásokon is megállt, és sokan szálltak fel rá. Viszont, aki mondjuk ezekre a helyekre akart volna menni, és leszállt Budaörsön, az ehette a kefét, mert ki tudja mikor lett vonata. De legalább nem tudta meg, hogy fölöslegesen szállt le. Egészen mostanáig...

Kelenföldre 5 perc késéssel érkezett a vonat, a Westbahnhofra 50-nel. Alig mentünk valahol 160-nal. Gyõr elõtt sehol, de utána is csak kevés alkalommal. A sebesség egyébként ki van írva monitorokra, kocsinként van vagy öt. Sûrûn frissül, és mutatja még térképen a vonat helyét, a következõ állomáson az átszállási kapcsolatokat, a várható érkezést az egyes állomásokra (utóbbinak nagyon örültek azok, akik Bécsben át akartak szállni, annak meg még jobban, hogy a MÁV csak gyorvonatot csinált a railjet-bõl és nem személyt). A monitorok gyakran váltogatják az információkat, nem olyan bénán van megoldva, mint az ICE-vonatokon, ahol sokáig csak a sebességet mutatja, aztán még több ideig valami szöveg, közben meg gyorsulunk és lassulunk, amibõl semmi sem látszik a monitoron. Az ülések közötti folyosó felett is van monitor, - kocsinként 2 helyen - ami kicsit alacsonyra sikeredett, kb 2 méteren lehet az alja, de 190 centi felett olyan érzés, mintha le akarná az ember fejelni, amikor elmegy alatta.

Bécsben nem várt sokat a vonat, Zolcsi elszívott egy cigit, máris ment tovább Münchenbe. Visszafelé is ugyanezzel, a Spirit of Budapest nevû szerelvénnyel jöttünk, ez lett a legutolsó vonat Bécsbõl, a Dacia után indul 1 órával. Ezen már nem voltak olyan sokan, át is ültünk egy asztalhoz. Most már belehúzott a 160-ba, ahol lehetett. Érdekes, hogy Ausztriában nincs megcsinálva a pálya, csak 140-re, ott is inkább a nyugati kapcsolatot fejlesztik. Bécsbõl 10 perc késéssel indultunk, meg kellett várnunk a Dortmundból jövõ ICE-vonatot, az késett.