Dél-Börzsönyi kilátások 15

Nagyon régen voltunk túrázni és most kapóra jött egy rövid táv. Az ötlet hirtelen jött és kricharddal ketten mentünk el a Dél-Börzsönyi Kilátások túra második legrövidebb, 15 km-es távjára. A túra 15 kmre alatt majdnem
800 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni és ez nem tûnt kevésnek. A lábam, amely még karácsony elõtt ment gajra, most már nagyjából helyrejött és így bátran neki mertem vágni a gyaloglásnak. Egyikünk sem volt már jó pár hónapja rendes teljesítménytúrán, úgyhogy épp itt volt az ideje.

8 elõtt indultunk pár perccel és az itiner átböngészése után nyilvánvalóvá vált, hogy fel kell menni a Hegyes-tetõre, majd vissza Zebegénybe, mialatt jó sok szintet kell legyûrni. Elsõként felkapaszkodtunk az emlékmûhöz, majd onnan tovább a sárga sávon végig emelkedve a Bodzás-pihenõig. Innen egy kis szerpentineztés következett lefelé, itt már néhol találkoztunk sárral, ami a késõbbiekben néhol jelentõsen megnehezítette az elõrejutást.

Az idõjárással nem volt gond, fújt a szél ugyan, de nem esett az esõ sem a hó és nem is volt várható semmi csapadék. A nap ugyan kisüthetett volna, de ne legyünk telhetetlenek.

Szóval a szerpentin az Ernõ forrásig tartott, ahol gyorsan mértünk, majd indultunk tovább. A lejtõs szakasz egészen a vasút mellé vezetett vissza minket, azaz az indulási magasságba érkeztünk vissza, és innen kezdõdött a túra legnehezebb része. Végig, folyamatosan felfelé a rövidebb-hosszabb, lankásabb, meredekebb emelkedõkön egészen a Hegyes-tetõig. Érthetõ miért volt Dél-Börzsönyi kilátások a túra neve, útközben jópár olyan helyen haladtunk el ahonnan remek kilátást nyílt a Maróti-hegyekre illetve a
Visegrádi-hegység más részeire is.

Jópárszor jártam már a Dömössel szembeni \\\"hegyorr\\\"-on, de soha nem gondoltam volna, hogy azon a meredek hegyoldalon ennyi turistaút vezet. A következõ pont után már csak pár kilómétert kellett menni a csúcsig. Itt az út már a gerincen vezetett végig, továbbra is remek kilátás nyílt a Duna túloldalán magasodó hegyekre.

Míg Zebegényben egyáltalán nem volt hó, itt már 5-8 cm-es hótakaró borított mindent. Aztán nemsokára felértünk a tetõre. Erõs szél fújt, nem is mentünk fel a kilátóba, inkább lesiettünk-lecsúszkáltunk a Köves-mezõ felé a meredeken. Krichard adott egy körtét, meg is ettünk mindketten egyet-egyet, remek édes , finom körte volt.

Innen már csak lefelé mentünk, de még a Köves mezõnél pecsételtünk egy utolsót. Az aszfalton indultunk tovább, de még szerencsére pár száz méter után kiderült, hogy rossz irányba megyünk, és még különösebb idõveszteség nélkül korrigálni tudtuk a hibánkat. A haladást eléggé nehezítette a sok sár.

Aztán végül beértünk Zebegénybe és a célba. Átvettük a díjazást és mindketten befaltunk 3 virslit. Meglepõen finom volt, és miután megettünk mindent, beültünk a kocsiba és irány haza. Jó kis túra volt, bár elég gáz, hogy 15 km után úgy elfáradtam mintha 30-at mentem volna.