Ébredõ természet vetélkedôs gyalogtúra

Két héttel a zebegényi túránk után ismét ketten indultunk el kricharddal a Mátraaljára, Rózsaszentmártonba. Érdekes túrának ígérkezett, ugyanis az ellenrzõpontokon nemcsak pecsétet, hanem feladatokat is kaptunk, amelyek teljesítését pontokkal jutalmazták. És a túra végén az összpontszám alapján hirdettek elsõ, második és harmadik helyet. A kiírás szerint ügyességi, állatos, növényes, kõzetes kérdésekre kellett számítani, de mint kiderült kimaradtak a kõzetek és ügyeskednünk sem kellett sehol, viszont volt helyette gombákról szóló kérdõív és távolságbecslés.

Nem kellett korán indulnunk, hiszen Pesttõl csak kb. 80 km-re mentünk,így bõven ráértünk reggel negyed nyolckor indulni. Kb. fél kilenckor parkoltunk le a falu mûvelõdési háza elõtt, majd neki is indultunk a rövid, 15 km-es távnak. A Mátrának ez a része szinte egy az egyben Cserhát, kisebb dombok, közöttük a völgyekben meghúzódó falvak. A különbség annyi, hogy a Kékes közelebb van..:)Szerencsére hidegfront után voltunk, így remek kilátás nyílt a teljes Mátra gerincre.

Az elsõ pont a Somlyó hegyen volt. Ki tudja vajon hány ilyen nevû hegy van Magyarországon, ez már a sokadik amit túrázásaink alatt érintettünk:) Egy hosszabb kaptató vitt fel a csúcsra, itt-ott már nyílt az ibolya, a tüdõfû és fent a csúcson elég sok tavaszi héricset is láttunk. A hegytetõn várt ránk az elsõ kérdéssor, ami növényekrõl szólt. Erre voltam a legkíváncsibb. Könnyen behúztuk a maximum pontot kb. 2 perc alatt. A többi ponton már nem ment ilyen könnyen:) A kérdéssor szépen volt megcsinálva, A4-es papíron növények fotói és azokkal kapcsolatos kérdések sorakoztak. A lap laminálva volt.

Ezután lefelé indultunk a hegyrõl és a lejtõ aljában értük el a második pontot, ahol várakoznunk kellett. Ugyanis itt távolságot kellett becsülniük a csoportoknak (ugyanis 1-4 fõs csapatok indulhattak a túrán) és mindig csak egy csapat mehetett oda a ponthoz. Kb 10 percet kellett várnunk és mi is becsülhettünk. Totál rosszul sikerült:) a 30 métert 22-re becsültük, a 22-õt 16-ra...szóval elrontottuk és a max 10-bõl csak 4-et kaptunk.

Innen felfelé indultunk a szemközti dombra, majd egy tanya felé vettük az irányt, ahol lovak legelésztek egy láma társaságában. Na nem a tibeti szerzetes, hanem a tevefélék közé tartozó emlõsrõl van szó. Tavaly a Cserhátban, a Bujáki Kikelet túrán láttunk két tevét, úgy látszik errefelé nemcsak tévéznek az emberek, hanem tevéznek is. Biztos lámatejet isznak.

A lejtõ végén visszatértünk az erdõbe, majd egy emelkedõ tetején elértünk a következõ ponthoz. Egy fantasztikus tó partján volt a pont, azaz nem is a partján, hanem felette kb. 20 méterrel. Ugyanis a
tó nagy részén a hegyoldal függõlegesen szakadt bele a tóba. Kb. olyan volt, mint a Megyer-hegyi
tengerszem a Zemplénben. Itt egy 14 kérdéses totó várt ránk, amit csak 7 pontra tudtunk megoldani. Általános, természettel kapcsolatos kérdések voltak a lapon, mint pl: melyik Magyarország legkisebb nemzeti parkja, vagy melyik hazánk legmagasabban fekvõ települése. Persze minden kérdéshez volt 1-es,2-es és X lehetõség.

Szóval itt is rontottunk. Indultunk tovább. Egy kicsit még szintben mentünk, majd tovább emelkedtünk és nemsokára elértük a 4.ik pontot. Ez volt a legtávolabb a starttól, a táv felén már túl voltunk. Itt állatokkal kapcsolatos kérdéssor várt rának, amit egy hibával zártunk, 11 pontra. Érdekes volt: megkérdeztük hogy vajh mit rontottunk de a pontõrök egyike dimplomatikusan azt válaszolta hogy nem árulhatja el.

Innen már csak egy pont maradt hátra, de még elég sokat kellett mennünk. Elõször bozótosban majd takaros kis pincesor között vezetett az utunk: több helyen már munkálkodtak a szõlõkben, a pincék elõtt autók álltak. Némelyik ház nagyon gyönyörûen nézett ki, öröm volt rájuk nézni.

Egy hatalmas S betût gyalogoltunk végig mire eljutottunk az utolsó ponthoz, ahol egy gombás tesztlap várt ránk. És meglepõ módon úgy értünk el 10 pontot a 12-bõl, hogy egyikünk sem ért különösebben a gombákhoz:). Pár száz méter után várt ránk egy zsíroskenyeres asztal, ahol megálltunk és ettünk pár szelet kenyeret, ittunk pár pohár szörpöt. Csak kajálni álltunk meg és
indultunk is tovább. Benyomtunk két narancsot, majd egy hosszabb meredek végén értünk fel arra az aszfaltútra, amin végül nyílegyenesen értünk vissza a faluba és a célba, azaz a startba.

Összesen 44 pontunk lett a max 60-ból. Eleinte érdekelt volna egy jobb helyezés, de a 2. pont után már úgysem volt lényeges ez a része a dolognak. Jó kis túra volt, ötletes, eredeti bár a távolságbecslõs feladat egy kicsit kilógott a sorból. Ez már a 20. rendezés volt és érdekes, hogy még senki nem írt róla leírást a ttt-n, pedig igazán remek kis túra.

Most olvastam a rendezõk honlapján, hogy 14. lettünk a 41 csapatból.