További résztvevõk: Kata, Marcsi, Beja, Végrekék Ági, CséÁgi
Az egész május 17-én kezdõdött, amikor is az Adventures csapatából mellékágként kisarjadzó Köménymag tagjainak (postaládájában) az alábbi e-mail landolt:
Sziasztok!
Terveim szerint ezen hónap 29. napján (vagy esetleg június 5. napján) szombaton Dobogókõn befejezem az OKT-t. Ha van rá lehetõségetek velem tarthatnátok az utolsó Visegrád - Dobogókõ szakaszon, mely ezen irányban nem is olyan könnyû menet :-). Ha aznap programotok is van, akkor is jó lenne ha délutánra fel tudnátok nézni a befutómra, hogy koccintsunk egyet, ha már oly sokat mentünk együtt! :-)
vV
vV azaz Viktor meghívását szívesen fogadtuk, hiszen sokat kékeztünk együtt. El is kezdõdõtt a lázas szervezkedés a háttérben, több szálon is, aminek végeredményeképpen június 6-án egy kellemesen meleg árvizes reggelen összecsapódtunk mind a napon felejtett tej Újpest-városkapu buszpályaudvaron.
A leghamarabb persze mint mindig, CséKati futott be sínbekötött kézzel, velem együtt (részemrõl valami csoda folytán), majd megérkezett Kata, Viktor Bejával és végül Marcsinak is sikerült befutnia, így végül a 8:35 busszal tudtunk startolni. Sajnos szellemi vezetõnket, Gyõzõt nem engedték el a mókus kerékbõl így nagy bánatunkra mellõzni kellett Viktor utolsó útján! Balázs ugyanígy nem tudott elszakadni az egyéb teendõitõl. Viszont Végrekék Ági megígérte, hogy a Kinizsi 100 után most inkább kihagyja ezt a „piskóta” szakaszt, de Dobogókõn várni fog minket célszalaggal és pomponokkal. Persze Viktor nem búslakodott, mert így Kata szerint alfa hím lett, Marcsi szerint kakas a tyúkudvarban. Amikor közelebb kerültünk a Dunához, csak akkor tudatosult bennünk, hogy éppen tetõzésre gyúr a folyó, az ártéren szinte nyakig vízben gubbasztó nyaralók, házak nagyon szomorú látványt nyújtottak.
A bicikliút egyes mélyebben fekvõ részein már halak közlekedtek és a vizet már csak a mûút töltése tartotta. Sajnos mire oda értünk „a kompot már kikötötték” egyenesen a lehajtó útra és a pénztárat, ahol a pecsétet õrzik bezárták. Igaz nagyon kedvesen kiírtak egy telefonszámot probléma esetén, amit Viktor mivel nagy volt a probléma rögtön be is pötyögött, de bosszúságára éppen a bezárt pénztárban csörgött.
A pénztár melletti vendéglõben egy pincértõl megkérdezte, hogy tud-e pecsétet adni, a válasz nemleges volt, mire kicsit késõbb Marcsi bement és láss csodát egybõl lett pecsét! Úgyhogy Viktor tudta, hogy e fajta túrákra célszerû a „gyengébbik nem” képviselõi közül is néhánnyal felszerelkezni. Így céges pecsételés is megvolt, még sasszéztunk kicsit a Duna
hullámait kerülgetve az úton, majd megtanakodtuk, hogy az
átjáró átúszását most kihagyjuk, és inkább átkelünk az úton. Egy kis muníció feltöltés következett a sarki ABC-ben, majd frissen és fitten nekiugrottunk a Nagy Villámnak. Itt még éppen csak nedves volt az út, és még gyanútlanul hálálkodtunk az égieknek, hogy legalább nem porzik (bár csak ez lett volna a legnagyobb gondunk!). A Nagy Villámra felérve gyorsan megkerestük a következõ pecsételõ helyet, ahol Viktor elõtt kitárták a kaput majd kíséretével felvonult
pecsételni. Itt sem idõztünk sokat, mert akkor még egy 16 órai célba érés volt elõirányozva. Gyorsan megcsodáltuk a már szinte giccses panorámát a Felleg-várral, majd átmasíroztunk a Fekete-hegy lábánál elterülõ mezõn, ami most pont úgy nézett ki, mint egy alpesi legelõ, csak a kék tehenek hiányoztak a képbõl. A nap itt már keményen sütött így nekem kifejezetten jól esett, amikor beértünk az árnyékos erdõbe. Szerencsére undok kis szúró, szívó, röpködõ rovarok még nem boldogítottak minket! Így bandukoltunk még mindig tele naív reménnyel az egyre ragadósabb és egyre hangosabban
cuppogó erdei ösvényen végig a Sós-hegy lábánál meredeken fel Borjúfõig. Itt egyhangúlak megszavaztunk egy „nem itt fogunk enni, de azért mégiscsak eszünk” ebédszünetet, addig Viktor és Kata levettették magukat a sziklákról geoládát keresni. Egy kis falatozás után én is utánuk eredtem, addig a többiek a sziklákra kitapadva doromboltak a
napon. A hegyoldal nagyon meredek volt és a felázott talaj miatt borzasztóan csúszott, ráadásul tele volt valami számomra ismeretlen kalapos gombával, ami irtózatos rohadt gombaszagot árasztott, Katával el is neveztük büdös gombának. Mindenesetre a ládarejtõ csuklási rohamot kaphatott, mert sûrûn volt emlegetve, hogy igazán mehetett volna még „lejjebb” azzal a (…)ládával, hiszen így nem tudjuk rendesen kitörni a nyakunkat. Végül is meglett, mi vissza kapaszkodtunk tíz körömmel, majd a üzemhõmérsékletre felmelegedett napozókat felnyalábolva tovább kaptattunk a Barát-halomra. A Moli-pihenõnél megcsodáltuk a panorámát és a haragos Dunát. Itt már nem csak csúszott a sártól az út, hanem kezdett sziklássá is válni, a kövek között pedig számtalan kis erecske kereste az utat lefele, bájos kis miniatûr, de annál hangosabb, és a vese elválasztását stimuláló csobogókkal, vízesésekkel tûzdelve. Aztán végre elkezdtünk egy kicsit lefelé is menni így már egy irányba haladtunk a patakocskákkal egészen a Vízverés nyergéig, csak azért hogy aztán megint kapaszkodhassunk felfele.
Itt már sajnos megjelentek az útra dõlt fák is. Csúszkálva, cuppogva túljutottunk az Úrasztal – oldalán is, itt azért Kataból már kezdtek baljóslatú mondatok kiszivárogni, ahogyan egyre gondterheltebben nézegette a GPS-ét, pl. ilyenek: „hát, nem tudom, hogy miért gondoltuk, hogy 4-re felérünk, amikor már elmúlt 1 óra! A GPS szerint csak 3-as átlaggal jöttünk, na jó abban benne van a majdnem fél órás pihenõ is!” Persze lefele jövet valahogy esõ helyett megeredt a szó is, így alkalom nyílt rá, hogy gyorsan megbeszéljük az elmúlt találkozás óta meg- vagy megnemtörténteket. Éppen egyik túratársunkat emlegettük, amikor egyszer csak szembesétált velünk másodmagával. Megint bebizonyosodott, hogy kicsi a világ! Az ötszögû rétnél már próbáltuk bemesélni magunknak, hogy ez már a Pap-rét, de aztán Kata lehûtött minket, hogy az még odébb van és rá kellett döbbenjünk, hogy még át kell bukjunk egy kis vakondtúráson. Itt már egyre hangosabban lehetett hallani a patakok morajlását, zúgását, dübörgését. A füves talaj is egyre tocsogósabbá vált a lábunk alatt. Aztán végre valahára kicuppogtunk a pap-réti erdészházhoz, ahol a kékezõk megejtették a nap harmadik pecsételését, majd második pihenõként Viktor módi szerint kidobtuk magunkat a
bicikliútra (végre egy kis száraz hely), abban reménykedve, hogy úgy sem gázolnak el bennünket, mert az erdészet lezárta a bicikli utakat, a tilalom megszegõinek pedig 10 000 Forintos mikuláscsomagokat ígértek. Tévedtünk! Mármint nem a gázolás tekintetében, hanem abban, hogy nem fogunk találkozni bicajosokkal, hát találkoztunk! Rá kellett döbbenjünk, hogy nem vagyunk kevesen! Éljenek az SZMNtek!!!
A pecsételés után beálltunk a bõvizû patakmederként funkcionáló bicikliútra, és régi kisgyermekkori esõs emlékeket felidézve tapicskoltunk tovább, azzal a tudattal, hogy most már tutira nem érünk fel 4-re, na de 6-ra mindenképpen! Ezt Végrekék Ágival is tudattuk telefonon! Aztán a lefelé igyekvõ patakokkal együtt behömpölyögtünk Pilisszentlászlóra, ott pecsételés közben sebtében kifosztottunk a helyi kis cukrászdát, pótoltuk a palackozott vízkészleteinket, kilakoltattuk a bakancsainkat, majd nekivágtunk a következõ etapnak enyhe cukormérgezéstõl szédelegve. Itt még nem sejtettük, hogy mi vár ránk, ott a zúgó morajló megtévesztésképpen Bükkös-pataknak becézgetett mélységben. A két Kati sejthetett valamit, mert azon a ponton ahol a kék alattomban letér a áldott jó bicikliútról és bevezet a pokolba, Õk nemes egyszerûséggel és nagy bölcsséggel a járt utat választották. Mi többiek bevetettük magunkat az Öreg-nyílás völgy sûrûjébe. Többször át kellett kelni a megáradt
patakon, ami itt még inkább játéknak és jópofa dolognak tûnt egészen addig, amíg én meg nem csúsztam egy kövön és bele nem mertem térdig a jobb lábamat. Persze kívülrõl a frissen vakszolt baki csont száraz maradt viszont a zoknimból volt mit kicsavarni. Beja önfeláldozóan felajánlotta a pótzokniját, de mivel az egész cipõm tocsogott belülrõl, ezért nem sok értelme volt még azt a zoknit is eláztatni, így ettõl fogva már nem fektettem nagy hangsúlyt arra, hogy éppen hova és mibe lépek, minden mindegy alapon. Itt már a két Kati is csatlakozott hozzánk, Õk is leszálltak az alvilágba, aminek hamarosan meg is lett sajnos a böjtje.
Ezen a szakaszon már nagyon bosszúéhes volt a patak, rengeteg fa volt kidõlve keresztbe-kasba a patakon, a köveken egyszerûen átbukott a víz, így rengeteg idõnket és energiánkat elvette a számtalan sok patakátkelés. A legvadabb részeket „ügyesen és bátran” leküzdöttük, már egy nyugisabb részen bandukoltunk, amikor is hátulról egy nagy csobbanást halottunk. Hátranéztünk és CséKati mint kisbaba a teknõben, hanyatt fekve „pancsikolt” a patak egy mélyebb szakaszán. Aztán gyorsan megunta, (talán nem volt kellemesen meleg a víz) és kipattant, pontosabban kicuppant a vízbõl. Gyors kárelhárítás, fényképezõgép-törölgetés, sin helyrenyomogatás, kötés kicsorgatása, majd miután megállapítottuk, hogy „de szerencsére a frizura egyben maradt és még a vége sem ért a vízbe” kedélyesen továbbindultunk. Aztán pár száz méter után, amikor kezdett alább hagyni az adrenalin fûtõ hatása, a két Kati és én lemaradtunk és folytattuk a renoválást. CséKati bugyira vetkõzött, Katával koleszes
kétemberes módszerrel kicsavartuk a pólóját, nadrágját, addig CséKati az esõkabátjából gyorsan rittyentett egy csini kis vízhatlan
túraszoknyát, derékban kapucnival megstuccolva, majd az egy szem túrabotjára (mert ugye a másik kezén az eltört ujja sínben volt, így fölöslegesnek tartotta, hogy két botot hozzon magával) bordó csapatzászlóként felhúzta a még mindig vizes nadrágját és elszántan tovább indultunk.
Sikároson szó szerint belebotlottunk két kidõlt és eszméletét vesztett kirándulóba, lábujjhegyen pecsételtünk, hogy ne zavarjuk fel a komát, addig CséKatit kiküldtük a napra, hogy szárogassa a „zászlót”, majd tovább indultunk. Sajnos az Ifjúsági tábort rondán elintézte az ítéletidõ, mintha nem is ugyan az a varázslatos pihenõ lett volna, mint két évvel ezelõtt, amikor utoljára erre jártam. A kis fahíd középen megroppanva, már csak a szentlélek tartja, a Kárpát-forrás is el volt apadva viszont a víz feljebb tört utat magának, ami mini gejzírként zsonglõrködött a mélybõl kimosott kis kavicsokkal. Viktor és Marcsi le is foglalta és ünnepélyesen elnevezték Marcsi forrásnak. CséKatival még búslakodtunk egy sort, hogy jajj de kár, jajj milyen szép volt, hogy tönkre ment és ehhez hasonlók, majd útközben különbözõ gondolatok kóvályogtak a fejünkben, aminek egy-egy kósza szóval hangot is adtunk. Ezekbõl én a következõ következtetéseket következtettem ki:
Viktor: - már rég kellett volna találkozzunk!
Értsd: Viktor izgult, hogy Ági esetleg elkerült minket a Bükkös-pataknál és már nem felénk közeledik szembõl, hanem az ár felé;
CséKati: - el ne mondjátok Neki!
Értsd: ne szóljunk Balázsnak, hogy milyen bénán belevetette magát a patakba, végül is elegánsabban is bele eshetett volna;
Valaki A Bükkrõl és Szalonnáról anekdotázott mire Marcsi:
- Szalonna? Hmmm!
Érsd: Marcsi kirándulás közben gyakran fantáziál kolbászokról, szalonnákról, és kövér pörcögõs disznóságokról!;
Kata: - most már hatra sem érünk be, majd Dobogókõnél várjatok meg ne lássa Apus, hogy lemaradtam!
Értsd: Kata a Zemplénben kitanulta a húsvéti nyuszi által tojt GPS minden csínját-binját, így Õ volt a realista navigátorunk, ja és a párja Dobogokõn várta, ezért nem volt mindegy a bevonulás mikéntje és sorrendje!
„Sajnos” Beja végig Viktorral cseverészet így Tõle nem halottam olyan szót vagy mondatot, ami magyarázatot igényelne. Útközben majdnem eltapostam egy gyönyörû szép békát, akit sajnos nem tudtam lefényképezni, amin nem csodálkoztam azok után, hogy a Bakonyban már egy csiga is elfutott elõlem, amikor éppen exponálni akartam, meg találkoztam egy fotogénebb és kevésbé fürge
lábatlangyíkkal is. Mind a ketten túlélték a találkozást! Aztán ebbõl a merengõs, cuppogós egyhangúságból végre Végrekék Ági feltûnése szakított ki minket, aki csak egy kis pezsgõzésre készült, így csinosan fel volt öltözve, lábán túraszandi, térdig felgyûrt nadrág és sehol egy sárfolt, de még egy sárpötty sem… még mielõtt megnyugodtunk volna a látványból levont következtetések miatt, Ági (rá olyannyira jellemezõ derûvel és optimizmussal), röviden felvázolta, hogy az elõttünk álló meredek út tele van kidõlt fákkal és nyakig érõ sárral. Így már heten mint a gonoszok folytattuk a meredek kaptatón utunkat. Útközben számtalan vadvizû patak, sõt még egy kis
Szalajka-szerû vízesés is keresztezte utunkat. Mivel ekkor már elmúlt jócskán 6 óra, Kata sem izgatta tovább magát, hanem beletörõdötten felhívta párját, hogy 7 körül lesz a finis. Sajnos így mire felértünk már a pompon lányok is haza húztak így Viktort csak egy szerény vakuvillogás fogadta a Zászló rúdnál. Itt az ünneplés közepette próbáltam megtalálni és felismerni az ú.n. szintezõcsapot, hogy válaszolni tudjak egy túramozgalom számomra érthetetlen kérdésére, ugyanis fogalmam sincs, hogy mi az amit keresni kell és hogy néz ki!? Aztán a zászlórúd alapzatán találtam egy fém orsószerû
bigyót, és mivel nem ezzel akartam eltölteni az idõt, bosszúsan kineveztem szintezõcsapnak és beírtam az igazolólapra az irányát. Közben gyorsan csatlakoztam Viktor ünnepléséhez, ami pezsgõzéssel kezdõdött a csúcskõ körül, majd mindenki gratulált ehhez a szép teljesítményhez! Átadtuk az ajándékunkat, egy közös képeket tartalmazó fotókönyvet, hogy ne tudjon tõlünk megszabadulni csak úgy egyik napról a másikra! Majd megejtette a legutolsó
pecsétjét vakufényben, aztán irány a Matyi, ahol éppen zártak, de azért még kihoztak nekünk egy raklapnyi zsíros kenyeret meg még almás rétes is maradt! Jól belaktunk Marcsi jó szándékú intelmei ellenére miszerint: -Ilyenkor már nem egészséges zsíros kenyeret enni! És sajnos igaza is volt, mert lefele jövet a szerpentinen alattomos érzések uralkodtak el rajtam és CséKatin, Ági vesztére aki pont köztünk ült Katáék kocsijában. Hálából, amiért lehoztak minket, a kocsiban hagytunk több kiló sarat, így utólag is elnézést kérünk bõkezûségünk miatt!? Viktor, Beja valamint Marcsi sajnos már nem fértek be a kocsiba, így busszal indultak haza fele. Remélem szerencsésen haza értek!!!???
Összesítve, egy kifejezetten emlékezetes túra volt minden szempontból, és gondolom nem csak nekem!? Jó volt látni ilyen pormentes körülmények között is a Pilis-Visegrádi hegységet, hiába a természetnek rengeteg arca van, és mindegyik varázslatos a maga nemében! Most éppen az Alpesi hegyekre hajazó arcát mutatta meg nekünk végtelenül kegyesen és szelíden figyelmeztetve, hogy azért mi emberek bármennyire is elvagyunk magunktól olykor telve mégis csak vendégek vagyunk és ehhez illõ alázattal kell viszonyúlnunk a természethez minden körülmények között! Azt is jó volt látni, hogy egyikünknek sikerült befejezni az OKT-t rövid idõn belül és ennek hála gazdagabb lett egy csomó élménnyel, tudással, emlékekkel és barátokkal! Még egyszer gratula Viktor és köszönöm/köszönjük, hogy meghívtál minket és, hogy együtt túrázhattunk (és ígéretedhez híven túrázhatunk majd még) sok fele!
Persze mindazért, amit itt összehordtam, nagyon nagy felelõséget nem vállalok, sajnos egy kicsit futurisztikusan mûködik a memóriakártyám, ha valaki véletlenül az itt leírtak alapján nem ismer magára és ne adj’ Isten sértõnek érzi magára nézve, az csakis a véletlen mûve lehet!!!! De tényleg!
A leírást CséÁgi készítette,
