A túrán Beja is részt vett, de szoftverhiba miatt a neve lemaradt a sorból.
A március 15-i hosszú hétvégét használtuk ki egy 70 km-es kéktúrára. Sárvár és Sümeg között egy nem túl ingergazdag szakasza a kéktúrának, de három részben kényelmesen meg lehet csinálni. Csillagtúra-szerûen mentünk, Sárváron volt a központ. Minden nagyon frankó lett volna, ha nem jött volna rám a hasmenés elõzõ héten, ami a túra alatt is megvolt.
Nem sorfolytonosan mentünk, elsõ nap Káldról gyalogoltunk vissza a szálláshoz. Káldot elhagyva erdei utakon kanyarogtunk. A tíz évvel korábbi állapotokhoz képest voltak jelentõs változások. Például kivágták a
Lajos-bükköket, csak írmagjuk maradt. A fák történetét elbeszélõ tábla is eléggé ki van fakulva már. Két
erdészháznál álltunk meg pecsételni, de nagyon sokáig tartott az amúgy jó minõségû erdészeti úton a sok kilométeres egyenes az erdészházak között. Gérce elõtt elkezdett görcsölni a gyomrom, a kocsmában könnyebbültem meg. Azt hittem ezzel vége, de Sárvárig még többször be kellett mennem az erdõbe.
Gérce után kétszer is átkeltünk az egykori Zalabér-Batyk - Sárvár vasútvonal egykori
nyomvonalán. Tisztán kivehetõ a töltés, Gércén még a híd is megvan, amin egykor a vonat zakatolt. Sok élményem nem maradt meg, nem a tájjal voltam elfoglalva, hanem a beleimmel. A túra során utoljára Sárváron, a Tescoban mentem 'ki', de ha már ott voltunk, vettünk kaját is.
***
Másnap nem mertem enni, vagy csak minimálisat. Így kellett nekivágni a 30 km-nek a Szajki tavaktól Sümegig. Szerencsére alig 70 m a szintkülönbség, nem fárasztó a túra. A délelõtt egész jó volt, aztán fél egytõl órás ütemben mentem be az erdõbe, de egyszer-egyszer ütemen felüli, félórás menet is volt. Gyakorlatilag alig mentem együtt a többiekkel a túra második részén, mire utolértem õket, mehettem megint a fák közé.
Ötvösig egy nagy erdõben vitt utunk, ahol jobbra-balra vettük a 90 fokos kanyarokat egymás után. Nem is tudtam követni, hogy hol vagyunk, nem néztem folyamatosan a térképet. Többfelé volt sár, egy helyen volt csak kikerülhetetlen, mert egyik oldalon kerítés, a másikon meg sûrû bozót zárta le a teret. Ötvösön jelentõs változások voltak, hiszen villamosították és
újjáépítették a vasútvonalat. Még tartottak a munkálatok, nem használták még a drótot a vonatok, ezért Bz-s és Csörgõs szerelvényeket láttunk. A pecsét sem a vasútállomáson, hanem az erdõszélen volt egy ládikóban. Itt pihentünk le, és költöttük el ebédünket.
És innen kezdõdtek a hasfájások is. Azért annyira nem fájt, hogy ne tudtam volna lefényképezni a sümegi várat, ami akkor tárult a szemünk elé, amikor kijöttünk az erdõbõl. De lekaptam egy
csörgõs gyorsot is, amint az Ukk felé igyekezett. Hosszú volt a tél, sõt még véget sem ért ekkor, mert másnap hajnalban is voltak hózáporok. De az elõzõ havazás nyomai is megvoltak itt, Ötvös és Kisvásárhely között.
Alig vártam, hogy Sümegre érjünk, nagyon rossz volt az a baromi sok aszfalt. Csak a késõbbi vonatot értük el, addig elmentünk egy kiskocsmába velõs pirítóst enni. Természetesen én nem ettem ilyesmit, maradtam a fokhagymásnál.
***
Harmadik nap a középsõ részt jártuk be, Káldtól a Szajki-tavakig. Ez volt a legrövidebb, mintegy levezetésként. Ma csak a rajtban, a káldi kocsmában mentem el WC-re, a nap hátralévõ része csendes volt ilyen szempontból. Ez volt a leghidegebb és legszelesebb nap, hátoldali hideg helyzet alakult ki. A front mentén kialakuló hózáporok nyoma már eltûnt, lapos gomolyok, lencse alakú felhõk borították az eget.
Hosszúperesztegig szántóföldek mellett baktattunk, egy helyen annyira elbambultunk, hogy el is hagytuk a jelet. Csak a szerencsén múlott, hogy a jel visszajött hozzánk, de azért észrevettük volna, ha totál más irányba mentünk volna. Ünnepnap volt, a faluban nem volt nyitva bolt, a templom kerítésén lévõ kéktúrás ládikában találtunk pecsétet.
Utunk oroszlánrészét már megtettük, pár kilométer aszfaltúon haladás, és kb ugyanennyi erdei út állt elõttünk, míg meg nem érkeztünk a tavakhoz. Korán volt még, március elején nem volt nagy mozgás a környéken, semmi nem volt nyitva. A háromnapi bakancsban járkálás - egyre hamarabb megfájdul a lábam ebben a bakancsban -, a nemevés és fosás kivett belõlem rendesen, a buszmegállóban is majdnem elalutam, és sántikáltam a hosszú ücsörgés után, ami már régen fordult elõ velem.