Balatonkör

Még nagyon régen, egyetemista koromban bicikliztem körbe a Balatont. Akkor egy nap alatt egy teljesítménytúra keretében. Akkor is csak második nekifutásra sikerült. Most lazábban, háromnapos túra keretében tekertük körbe, de, hogy legyen benne egy kis csavar, Veszprémbõl indultunk, és oda is érkeztünk. Maga a túra az adventures.hu honlapon szervezõdött, így ez egy sokrésztvevõs túra volt.

Veszprémbõl Almádiba mentünk le, erre vezet a kiépített kerékpárút, végig frankó lejtõvel, ráadásul minket most az északi szél is hajtott. Almádiban, a domboldalban a kis utcákon már nincs kijelölt bicikliút, de táblákkal végig jelezve van, hogy merre kell menni, és végül a város keleti végén lyukadtunk ki. Rögtön fagyiztunk is egyet ennek örömére.

Elsõ nap Badacsonyig mentünk. Az északi parton hol lent a tóparton, hol kicsit feljebb, a 71-es út mentén megy a kerékpárút. Ennek megfelelõen van szint az útban, hiszen a fõút magasabban van, mint a tópart. Na, nem kell komoly emelkedõkre gondolni, talán 1 km távolság sincs a tó és az út között. A legszivatósabb rész Balatonszepezden volt, ahol fel kellett menni a faluba egy meredek emelkedõn, erre mutatták a kis, zöld, kerékpáros táblák. Két helyen álltunk meg hosszabb idõre: betértünk egy kalandpályára Balatonfüreden, itt is ebédeltünk, és tettünk egy kitérõt Tihanyba is, aki akart, bement az apátságba. Estére értünk Badacsonyba, és még a szállás elfoglalása elõtt bementünk kajálni egy sültkolbászozós helyre.

Másnap akkor kezdett el esni, amikor indulni akartunk. Amikor csitult kicsit, elindultunk, de gyakorlatilag az egész nap abból állt, hogy elered, majd eláll az esõ. Délelõtt volt rosszabb, akkor többet esett. A mai nap 60 km volt, a tegnap 90-hez képest tehát lazább. Balatongyörökig mentünk megállás nélkül, itt már szétszakadt a csapat. Valaki felment Szigligetre, valaki lassabban ment, olyan is volt, aki defekt miatt maradt le. Akik a tegnapi 90 km sok volt, azok hajóval mentek át Fonyódra. Balatonboglárig kellett tekernünk, ott volt a második napi szállás. Keszthelyen Tescoztunk Katival, majd bementünk a strandhoz, és beültünk egy lángosra, itt futottunk össze a többiekkel teljesen véletlenül. Jó sok idõt elvoltunk itt, hirtelen rohantuk meg a kajáldát. Nekünk még szerencsénk volt, kaptunk lángost, de akik utánunk kértek már nem kaptak, mert a konyhán a pörköltöt véletlenül beleburították a lángostésztába. Kaja után kávé meg fagyi, és délután 3 körül nekiindultunk az út második felének. Itt már csak kétszer álltunk meg: egyszer fagyizni, egyszer pedig Balatonmárián Kati kipróbálta, mennyire szeretik a hattyúk a kolbászos fornettit. Estére kezdett csökkenni a felhõzet, naplementés képeket is tudtunk készíteni a tópartról, miközben a szúnyogokkal hadakoztunk.

Harmadnapra ragyogó idõ lett, kár, hogy nem tudtunk fürödni. Teljesen külön mentünk a többiektõl, hamarabb elindultunk. Vissza akartunk érni Veszprémbe, hogy teljes legyen a kör, és el akartunk érni egy olyan vonatot, ami még normális idõben ér haza. Nem tudtuk, hány kilométer az út, valaki 120-szal rémisztgetett bennünket, de végül is a 90-be ez is belefért. Szép lazán odaértünk 5-re, úgy, hogy 1 órát kajáltunk Balatonkenesén, meg fél órát Siófokon. A végén Kati nagyon el volt fáradva, az emelkedõn Almáditól Veszprémbe csak lépésben mentünk. Ezen a napon volt a túra legszebb része, a balatonvilágosi magaspartnál, ahol remek kilátás nyílik a Balatonra. Igaz oda nem tudtuk feltekerni, már tolni kellett a biciklit. A többiek idáig nm jutottak el, késõbb kiderült, strandoltak, röplabdáztak, majd Siófokon vonatra szálltak.

A Balatoni biciklitúra legnagyobb értéke, hogy baromi sok helyen lehet vonatokat fotózni, nekem is sikerült pár remek képet készítenem. Maga az aszfalt néha baromi rossz, fõleg a fák gyökerei miatt, de az út legnagyobb része tûrhetõ. Nem tudom mi a helyzet akkor, amikor igazi, nyári tömeg van a Balatonnál, akkor még az emberek kerülgetése is próbára teszi az ember türelmét.