Csodavár

Ez is egy adventures.hu-n szervezett kaland volt. Amikor megismerkedtem Katikával, õ mondta, hogy megy erre, és, hogy baromi jó volt tavaly is. Én pedig még soha nem voltam Erdélyben, kihasználtam az alkalmat, és elmentem olyanokkal, akik már voltak ott, ismerik a környéket, tudják, mit érdemes megnézni. Kicsit aggódtam a vadkemping miatt, de nem adódtak meg nem oldható problémák. További résztvevõk: Detti, Vera, András.

A Glavoi-réten volt a sátor, egy csomóan itt kempingeztek, fõleg hétvégén volt tömeg. Abszolút 0 komfort van, sõt -1. Még udvari budi sincs, az erdõbe megy mindenki, ami valljuk be, eléggé undorítóvá teszi az erdõ azon részét, ami közel van a réthez. Gyõzõ javította fel a komforfokozatot -1-rõl 0 csillagra azzal, hogy összeütött egy tábori zuhanyzót, amelynek egyik oldala az autó, a másik három pedig sátorponyva, és a kocsi tetején elhelyezett 20 literes kempingzuhanyból folyik a víz. De elsõ nap azért kipróbáltuk a patakban fürdést. Sajnos kevés víz volt a patakban. Az ivóvízrõl egy forrás gondoskodik, amire ráfogtuk, hogy iható. Mindenki ezt issza. Maga a rét a semmi közepén van, a legközelebbi falu Petroasa, 20 km, ez 1,5-2 órányi autózásnyira van. Ez jellemzi az út minõségét, és azt, hogy nem érdemes megpakolva száguldozni, mert könnyen leér a kocsi alja. Persze Daciakkal baromi gyorsan fel lehet érni. 1100 m magasan van a Glavoi, a hajnalok még nyáron is hidegek, de ahogy felkel a nap a hegyek mögül gyorsan melegszik a levegõ, és látszik, hogy párolog az éjszakai harmat.

Szóval elsõ nap délután érkeztünk, és megbeszéltük, hogy magyar idõben fogunk élni, nem állítjuk elõre az óránkat 1 órával. Sátorverés után pedig elindultunk a Csodavárba, ami a legközelebb van a réthez. Ez egy régen beomlott barlangrendszer, 150 méteres sziklafalakkal. A három nagy terem omlott be, köztük vannak átjárók, át lehet menni egyikbõl a másikba. Láncos szakaszon ereszkedtünk le a dolina aljába. Olyan nagyok a méretek, hogy fentrõl még csak kis kavicsoknak tûntek a sziklák, de mire leértünk, kiderült, hogy azok bizony kamion méretûek, és valami elképzelhetetlen nagy erõ dobálta õket halomra. Ha csapadékosabb lett volna az idõ, vízesés is lett volna a sziklákon, de ez a mûsor most elmaradt. Magyarországon és Székelyföldön árvizek voltak, de itt, az Erdélyi-szigethegységben nem esett annyi esõ.

Lent körbenéztünk, bementünk egy barlangba is, majd felmentünk a sziklafal tetejére egy ösvényen, és az ott kialakított balkonokról néztünk ismét alá. Még sötétedés elõtt visszaértünk a táborba, elõtte még fát is szedtünk, hogy legyen tûz este, illetve reggel el lehessen készíteni a kávét, teát. Szinte mindent lehet kapni, két bolt is van a réten.