Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Kanizsa 20
(2019-09-28)
Kanizsa 20 teljesítménytúra. Ezen a távon és útvonalon elõször.
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Téli Mátra

Teljesítménytúra
A leírást készítette: szabola
Idõpont: 2007. január 27.
Indulás: 8.15 - Mátrafüred
Érkezés: 14.52 - Mátrafüred
Résztvevõk: juhi, krichard, Petra, syb, szabola
Túraparaméterek
A túra hossza26 km
Szintkülönbség860 m
ÚtvonalMátrafüred - Lajosháza - Vörösmarty th. - Kõris-mocsár - Kékestetõ - Kalló-völgy - Mátrafüred
Szintidõ7 ora
HelyszínMátra
Legmagasabb tengerszint feletti magasságKékestetõ - 1014 méter
Idõjárás
Reggel borult volt az ég, Mátrafüred környékén már szállingózott is a hó. A délelõtt folyamán az égbolt kiderült, a nap kisütött és felerõsödött az északias szél. A délután maradt a tiszta idõ. Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
Hideg volt reggel, -4 fok lengett körül miközben vártam a krichardra. Hiába, elszoktunk ezen a télen attól, hogy télen hideg van általában. Korán indultunk, kicsit elszámoltuk magunkat: mivel fél tízig lehetett indulni, simán mehettünk volna akár egy órával késõbb is. De mindegy. Felvettük Petrát, majd elindultunk. Mivel a juhi a sybbel jött, ezért velük csak a rajtban, Mátrafüreden találkoztunk. Eleinte kavarogtunk egy kicsit a faluban mire megtaláltuk a starthelyet, de aztán az egyre több autó nyomra vezetett.

#IMG#left#3#A_startban.Vajon_mire_gondolhat_ilyenkor_a_krichard?#ilEND#
Lajosháza felé a zöld sávon
Hát nem vettem még részt túrán, ahol ennyien indultak volna. Nagyon sokan voltak, a 3 táv és a téli idõpont na meg a népszerû Mátra megtette a hatását. A 2450 körüli indulási rajtszámmal rendelkeztünk, ami azért sejtet valamit. A 26 km-es, legrövidebb távra neveztünk, a 46 sok lett volna, a 36-os pedig nem ment fel a Kékesre és a juhi végre meg szerette volna hódítani kis hazánk legmagasabb pontját. Az idõjárásra nem lehetett panasz, hiszen az oly régóta várt hó végre megérkezett és indulásunk körül már esegetett is.

Útközben
Az erdõben
Az elsõ szakaszon Lajosháza felé mentünk, eléggé lefagyott turistaúton. Ide-oda csúszkálás, a nagyon sietõk elengedése és beszélgetés jellemezte ezt a 6 km körüli szakaszt. Érdekes módon nem felfelé, hanem lefelé indultunk el és ez egészen Lajosházáig így is volt. Eleinte erdõben vezetett az utunk, majd kiértünk a fák közül és a Cserkõi bánya felett vitt tovább az út. A fagyott talaj eléggé megnehezítette a járást, a göröngyök és az autók kialakította vályuk csonttá voltak fagyva, amin eléggé nehézkesen haladtunk elõre. Az Ilona-kútnál megálltunk, mert meg akartam mérni a vízhozamot. A mérés hamar megvolt, majd indultunk is tovább.

Patak Lajosháza mellett
Sínek
Nemsokára el is értük az elsõ ellenõrzõpontot, ahol a 26 és a másik két táv útiránya kettévált. Ez valamelyest enyhítette a tömeget, de azért még így is elég sokan voltunk. A @11%Lajosházai kisvasút-végállomásnál@ pecsételtünk, majd ettünk is ezt-azt. A fényképezõgépembe való elemek a hideget eléggé nehezen viselték, két - három képet tudtam csak vele csinálni egyszerre és aztán már ki is fújt. Marha ideges voltam, mert akadt jópár dolog, amit szívesen lefotóztam volna. Azért így is elég sok kép készült a túrán; az elemeket a kesztyûmben tartottam, amiben az elemek mellett a kezem is helyet kapott.

Továbbindultunk. A juhiék itt maradtak le elõször, így kettévált a csapat. A kisvasút régi nyomvonalán illetve mellette haladtunk a Vörösmarty turistaház irányába. Néhol még megmaradtak a talpfák és a patakon átívelõ kis hidak régi beton pillérei is ott álltak a vonal mentén. Aggódtam, hogy mikor kezdünk el végre emelkedni, mert a túrán majdnem 900 méter a szintkülönbség és már 8-9 km-nél tartunk és semmit nem emelkedtünk. Aztán lassan, de biztosan elindultunk felfelé. Nem volt meredek az út, szerencsére krichard már rengeteget járt a Mátrában és így kívülrõl tudta mikor mennyi van még hátra. Néha sikerült a gépbe életet lehelni és akkor készítettem pár képet.

A Turistaház felé
Valamicske_hóval_azért_találkoztunk
Végül felértünk a turistaházhoz, ahol nem volt ugyan pecsételõhely, de meleg levest kaptunk. Micsoda kungsleden feeling! Ott ettünk utoljára zacskós kaját:). Innen a pisztrángos felé mentünk tovább, krichard már csukott szemmel is odatalált volna:"Innen vízszintesen megyünk tovább, sõt még egy kicsit lejtünk is aztán onnan fel. De a kék kereszt meredek". Szóval ért hozzá nagyon. És tényleg: semmi emelkedõ, pár kilométer és megérkeztünk a Pisztrángoshoz, ahol zsíroskenyeret lehetett zabálni. A Pisztrángos egy aprócska tavacska, amely teljesen be volt fagyva. A juhiék itt értek utol minket. Itt is megálltunk pár percre, ettünk, ittunk, majd elindultunk a túra legnehezebb és legmeredekebb szakaszára, a kék kereszten felfelé. De elõtte még a juhi rámászott a tavacska jegére majd egy hatalmas recsegve fingáshoz hasonló zaj kíséretében le is jött róla, még szerencse hogy nem szakadt be alatta az egész. Ráadásul itt döbbentünk rá, hogy az eddigi 14 km-t 4 óra alatt tettük meg! Irdatlan lassan, még csak komolyabb emelkedõkkel sem kellett megküzdenünk, és fogalmunk sem volt hol csesztük el az idõt. Szerencsére a 26 km-re 7 óra szintidõ jutott, így még volt esély hogy beérjünk idõben.

A kék kereszten felfelé
Kékesen, a torony tövében
Aki járt már erre, az tudja milyen út visz fel a gerincre. Nem túl meredek de aránylag hosszú, ráadásul északi oldal; az út jó része le volt fagyva, emberek egymás hegyén-hátán nyomultak felfelé. A felhõk elvonultak - elég gyorsan- és a nap is kisütött. Juhi nagyon meglódult, lehagyott mindenkit és megállás nélkül csörtetett a csúcs irányába. Aztán felértünk a tetejére ahonnan a kék-sárga sávon folytattuk utunkat a torony irányába. A szél felélénkült, és metszõen, jegesen kapott minket oldalba. Az arcom iszonyatosan fázott, miközben kapaszkodtunk felfelé. De szerencsére ez is véget ért egyszer, elhaladtunk a meteorológiai állomás mellett, majd befutottunk a Kékesre. A felhõk irdatlan sebességgel vándoroltak az égen, néha szinte teljesen beborították a tornyot, a fákat néhol zúzmara borította.

Pecsételtünk, majd lefotóztam a juhit, amint fent áll Magyarország legmagasabb pontján. Végre, sikerült!:). Volt hó a csúcson, de abszolút nem jelentõs mennyiség, maximum pár centi. Itt megint kettévált a banda, mert mi siettünk tovább, elvégre majdnem 10 km még hátravolt de már csak 2 óra maradt. A juhi pedig abszolút leszarta a szintidõt. De õ mondta hogy mehetünk, így - igaz, hogy volt egy kis izé bennem, amiért otthagytuk õket, de a juhi erõsködött hogy menjünk csak nyugodtan- elindultunk. Innen szerencsére csak lefelé mehettünk:) és nemsokára kereszteztük a mûutat, majd a Jávoros forrást is megmértem.

Hidacska
Mátrafüred felé
A krichard itt is fejbõl tudta az utat, így nem kellett semmit keresgélni, sõt azt is tudta mennyi van még hátra. Siettünk, még egy pontot érintenünk kellett a Gyökeres forrásnál. Hamar odaértünk, lemértem a forrást, és már indultunk is tovább. 1 óránk maradt elvileg 4,8 km-re. Nem kevés, ráadásul ilyen nehéz, csúszós talajon. Nagyon begyorsultunk, Petra diktálta az iramot, mi pedig követtük. A sietésnek meg is lett a következménye, mert lassan megjelentek Mátrafüred elsõ házai. A célig még menni kellett ugyan, de itt már tudtuk hogy meglesz. És 6 óra 37 perccel a reggeli rajt után meg is kaptuk a kitûzõinket és az okleveleket. Hogy az utolsó szakasz nem 4.8 km volt az biztos:) A juhiéknak sehol semmi nyomuk, de nem akartunk elmenni , így krichard felhívta õket, hol vannak. Aztán kiderült, hogy nemsokára õk is beérnek és a juhi szinte percre pontosan ért be még
Feherbnek, a Gyöngyös-Mátraháza kisvasút
elfogadható idõben a célba (syb nem nevez a teljesítménytúrákon). Szerencsére juhi mégsem szarta le az egészet:), bár azt mondta soha életében nem csúszkált még ennyit.

Jól sikerült az elsõ mátrai teljesítménytúránk, de a tömeg és a csúszós pálya egy kicsit rontott az összképen. Szerencsére hó is akadt valamicske. A szervezésre nem lehetett panasz, több helyen is kaptunk ellátmányt, sõt egy helyen még biztonsági emberek is álltak és vigyáztak a túrázókra a csúszós szakaszokon.