Ha nem is rén, de szarvas az volt, mégpedig 27 apró km-en át.
Az elején néhány kósza pillanat erejéig eljátszottunk a ’mi lenne, ha nem szállnánk ki a kocsiból és visszafordulnánk?’ gondolattal, tudniillik olyan erõs széllel párosult a hajnali szürkület, hogy az csak na! A Bittva-völgybe érve többször is (2x) kereszteztük a Bittvát, majd a zakatoló hang felerõsödésébõl érzékeltük, hogy egyre közelebb érünk a fõúthoz, mégpedig a 83-ashoz. Az aszfaltos szakasz aláfestéseként már-már unalomig, de valahol beakadhatott az orgona pedálja, vagy csak a fagyott kocsi zenélõ doboza… A bakonyjákói templomnál rátértünk egy erõs földútra, hogy kisebb kitérõvel újra a fõútra érjünk. A szanatóriumtól már gond nélkül ballagtunk az alliteráló Boróka Betérõig, ahol a zöld jelzés valóban „betér” az erdõbe. Maximálisan elégedett voltam a túrával, mind a kivitelezést, mind az útvonalat illetõen. Sõt még tombola is volt…
További képek
Lombhullatók árnyékában
Kálvária
Még egy elsõmagyar...
|