Idén ismételten nekivágtunk egyik kedvenc teljesítménytúránknak, a szarvasos csodának döbröntei startoltatással.
A csekkolást követõen feltornáztuk magunkat a vár(rom)dombra, majd ugyanezt a mûveletet megismételtük még egyszer, végül a Bitva-völgyében találtuk magunkat. Igazi õszies, párával telített idõben bandukoltunk, mígnem egy kisebb emelkedõ rávezetett bennünket a zakatoló 83-as fõútra.
Egy rövid szakaszt a fõút mellett kellett abszolválnunk, majd a régrõl csengõ Úttörõ utcán befordultunk a sárgát követve, hogy a Zöldfa Vendéglõ cigarettás füstfüggönyén áthatolva pecsételtessünk.
Kilépve követtük az utca vezetését, majd elhagytuk Bakonyjákót a „kertek alatt” (tavalyhoz képest nem csökkent a kutyák száma, csak az a bús fekete tekintetû hiányzott a komondor mellõl…).
Villanypásztoroktól övezve ismét átkeltünk a fõúton a szemközti járdára, melyrõl csak a Boróka Betérõnél szálltunk le, hogy avartaposva ereszkedjünk a Csurgó-kútig.
Kisebb pihenõ után a szalagozást követtünk a Vadászházig, amely mellett felkapaszkodva egy dózer utat és tarvágást kereszteztünk, s nemsokára kiértünk a szántás mellé. Innen már csak egy „köpésre” volt a magyarpolányi pecsétünk.
A faluból kiérve már rémlett, hogy fakereszt, meg stációs út vezet a Szent-kútig, így gyorsan megtaláltuk a helyes utat. Innen már csak éles kanyarok tömkelege választott el bennünket a döbröntei célállomástól, ahol idén kitûzõnk és az élmény mellé megkaptuk Szent László pénzét kõ formájában, ahogy a legenda tartja.