Január végén elérkezett az idõ, hogy jó sok év után felkeressünk pár forrást a Pilisben, és ha már ott vagyunk megkeressünk pár geoládát és Dobogókõn csúcsokcsúcsázzunk egyet. Úgy kellett megtervezni az útvonalat, hogy mindez sikerüljön. Ennek érdekében a Kétbükkfa-nyeregtõl indultunk, észak felõl megkerültük Dobogõkõt, majd délkelet felõl fel is mentünk a hegyre.
Január vége lévén semmi zöld nem volt a természetben, csupa barna fotót tudtunk csak készíteni. Volt egy kis hó, pedig napok óta meleg volt az idõ, azonban 700 m körül még - ha foltokban is - maradt még hó. Ugyanakkor sokfelé folytak a vizek, tisztán úgy, mint Ausztriában. Ömlött le a víz a hegyekrõl, a lapályosabb részeken pedig összegyûlt. Ezek az idõszakos tavak viszont be voltak
fagyva.
Elég magasról indultunk, ezért az elején sokáig csak lefelé mentünk. Tulajdonképpen a Hoffmann-kútig csak lejtõ volt. Gyorsan becserkésztük a Mexikónál lévõ ládát és megmértük a Bund-forrást. Lefelé a lejtõn egy helyen kicsit kalandosan
keltünk át a patakon, de igazából nem volt vészes. Ha valaki nem ész nélkül ugrál a köveken, nem esik bele a vízbe. A Hoffmann-kút alig folyt, nem tudtunk hozamot mérni, de bemerítve tudtunk mintát venni. A Szakó-nyergen átkelve, annak másik oldalán a Júlia-forrást is megmértük Ez már folyt. Nagyon is, úgyhogy a mintavevõ edény alá sem fért.
Hosszú aszfaltút következett, közben betértünk a Rám-hegyre ládázni, ami alatt szabola és krichard megmérte a Miklós-forrást. Dobogõkõ északi oldalán kanyarogtunk felfelé az erdészeti úton. Egy helyen
farakás állta utunkat, pont pakolták fel teherautóra a rönköket. A bicikliseknek, akik fel-le járkáltak, elég kellemetlen lehetett. Nem azért, mert beláthatatlan kanyarban voltak a fák, hanem mert elég macerás lehetett átvinni az egyik oldalról a másikra. Egy biciklis csapat frontemberének olyan vicces dudája volt, hogy majdnem tömegkarambol lett a találkozásunk vége. Hátulról jöttek, a duda kismadárcsicserést utánzott. Ilyenkor ugye kapásból felfelé néz az ember, és már csak azt érzékeli, hogy sikít a bicikli féke a háta mögött...
A Király-kút nem mûködött. Körülötte viszont orrba-szájba ömlött le a víz a hegyoldalon. Itt még az sem volt, mint a Hoffmann-kútnál, csont száraz volt az árok. Dobogókõre a régi kéken mentünk fel. Közben még megkerestük a Vörös-dagonya melletti ládát, és megemlékeztünk az I. Hol a Következõ? túra egyik ellenõrzõpontjához, ahol szabola még nem keresztrejtvényt, hanem egy geometriai feladatot osztogatott a szerencsétlen túrázóknak. Dobogõkõn CséKati felírta a Csúcsok Csúcsa feladatot, majd egy almáspite elfogyasztása után egyenesen a Kétbükkfa-nyereghez. A Zsivány-szikláknál lévõ ládát meghagytuk az utókornak.