Bevallom õszintén, a túrára való jelentkezés egyik meghatározó mozzanata a 2 éve itt fogyasztott csokis (+ valamilyen alkoholba áztatott pikáns) körtés süti volt; de gyorsan csalódnom kellett, amikor a túra végén a nénik közölték, hogy már nem szerepel a repertoárban…
no de addig még hosszú út állt elõttünk. Elérve a Barenschutzklamm bejáratát, megváltottuk a jegyünket, majd nekiveselkedtünk a vetõdésnek. Györgyünk már az elsõ néhány létránál közelebbi kapcsolatba került a természettel, amikor is az elejtett vóki-tókit szedte fel a mélybõl. Ezt az óment nem vehettük elég komolyan, így történhetett meg az eset, hogy a 96. létránál a fényképezõ - egyensúlyát vesztve - kiesett kiskacsójából és csak pattogott, pattogott és pattogott, mígnem hangtalan sikollyal a mélybe vetette magát. Néhány kósza kísérletet tettünk, hogy megtaláljuk a masinát, de mindhiába – csak sejthettük, hogy hol rejtõzött. A létrákat magunk mögött hagyva felértünk a Guten Hirten hüttés tisztásra, átadva magunkat egy kis pihenésnek, egyben erõt gyûjtve a csúcsra menetelhez. Utóbbi igazi versenyfutás volt az idõvel, ugyanis a messzi távolban esõfelhõk gyülekeztek. A csúcstól nem messze már komolyabb dörgések figyelmeztettek, jobb lesz mihamarabb visszafordulni, de ilyen közel a Hochlantsch-hoz már nem tántorodhattunk meg. A kötelezõ csoportképet elkattintva (hisz nem mindenki dobálja a szurdokba a fényképezõjét, igaz gyuri?), alig idõztünk a csúcson, jobbnak láttuk, ha mihamarabb visszafordulunk. Hál’istennek csak az utolsó 10-20 létránál kapott el bennünket a felhõszakadás, így hatványozott figyelemmel kellett lépkednünk a csúszóssá vált fa fokokon. …és hát a célban, a célban nem volt csokis süti. :(
További képek
A szurdok bejáratánál
VIcces kunkori felhõ (Cu hum)
Virágos szikla
|