Hirtelen ötlettõl vezérelve nekivágtam a szombatra meghirdetett Gercse túrának. Picit frusztrált, hogy nem jött velem senki (Katika és Ági a célban csatlakoztak - a szerk.), de gondoltam nagyon nem tévedhetek el, meg amúgy is Pest, nem lehet olyan vészes.
A Szilfa utcán kikanyarodva felfelé indultunk az elõkelõ, puccos lakóegységek között, majd jobbra tértünk, hogy jó sok lépcsõfokot megmásszunk.
Kissé lihegve a hirtelen jött kaptatótól elkanyarodtunk, és balról a kilátás, jobbról pedig a fás sziklák kísértek. Az emelkedés folytatódott az Árpád-kilátóig, ahol nem volt sok esély a panoráma élvezetére a szembesütõ nap miatt.
Itt rátértünk a kék sávra, s menet közben többször találkoztunk futókkal (nem mindegyikük tudott kulturált stílusban reagálni a szembejövõ túrázókra).
A Tábor-hegyen jólesõ érzéssel elfogyasztottam a kapott csokoládét, majd egy hosszabb, majdnem teljesen egyenes vonalvezetésû erdõs, avartaposós szakasz következett. A Gückler-szikla után elértük a Virágos-nyerget, ahol földútra váltottunk, s a villanyvezetékek mentén mentünk az ódon, gitáros-énekes dallamokat magából ontó
templomig.
Ezt követõen a szalagozást követve a
HHH felé vettük az irányt. Az Újlaki-hegynél nem pont az elõírt útvonalon sikerült lekeverednem a hegyrõl, volt is nagy félsz, de végül rendre megtaláltam a játszóteret, végül egyik nagy szerelmemet, a libanoni cédrust.
A mélyzöld magába veszejtõ ágaktól csak 2 röpke km választott el a célig, ahol begyûjtöttem pár lehulló sárga színben pompázó ginko biloba levelet.