A rövidebb távra mentünk el, de hogy miért, az már a homályba vész. Ez viszont túl rövid volt, a maga 15 km-ével.
A kedvenc Apáthy-szikla - Árpád-kilátó kombóval kezdtünk, majd felkapaszkodtunk a Hármashatárhegy oldalába, de még mielõtt belejöttünk volna a hegymenetbe, le is tértünk a Guckler-körútra. Ezen nagyon kényelmesen és gyorsan lehet haladni, sok futó is észrevette ezt, és ide járnak fel a környékrõl. Mondjuk felkaptatni nem lehet kényelmes, de ha már fent van az ember, akkor távo la város zajától, de mégis közel ahhoz, az erdõben lehet kocogni.
A Virágos-nyeregben van vége ennek az útnak, itt futnak össze a turistajelzések is. Mi a nyeregpont kényelmesebb oldaláról jöttünk, és egy másik kényelmes oldalán, az ellentétes irányban lévõ lejtõn haladtunk tovább. Már innen ki lehetett szúrni a Gercse templomot, ahol még soha sem voltam. Van itt egy vicces láda: a doboz megkeresésén túl rajzolni is kell a GPs-sel, és a tracket, mint rajzot fel kell tölteni az oldalra. Rajzoltam is, de a ládát nem sikerült megtalálni, cserébe egy vizes fatuskóra lépve és megcsúszva majdnem kitörtem a lábamat. A rajz azért megvan, legközelebb azzal már nem kell foglalkozni.
A lányok odébbálltak, nem várták meg a ládázásomat, így egyedül baktattam fel az Újlaki-hegyre, majd a cédrusnál lévõ ellenõrzõ ponton át be a célba. Csak ott találkoztunk, ahogy Katika zsíroskenyérrel eteti a kutyát.