Mecseki kirándulás

Egy késõ szemptemberi napon, a hármashegyi szolgálat leadása után mentünk el Katival a Mecsekben egy körre, ami kicsit hosszabbra sikeredett, mint amire számítottunk. Sok volt a forrás és a geoláda, amik mind elvettek darabonként 5-10 percet. A 13 objektumot plusz a kilátóban a nézelõdést is beleszámítva ez már tetemes idõ a gyalogláson felül. Aznap volt a szezonzáró kajálás is a hegyen, de szerencsére marad még kaja, mire odértünk.

Lesétáltunk a hegyrõl a buszmegállóig, ahonnan a Vár-völgyig buszoztunk, aztán pedig a völgyön indultunk el befelé gyalog. Mindjárt az elején megnéztük a Textiles-forrást, majd felmentünk a domboldalba, és a piros jelzésen kanyarogtunk végig. Felmentünk a várba is, de zárva volt. Hétköznap reggel lévén, egy lélekkel sem találkoztunk az erdõben. Visszamentünk a vártól a turistaúthoz, és mentünk tovább a piroson, még mindig a domboldalban. Az egyik völgynél megmértük a Gergely-Éva-forrást, majd egy következõben az Iharos-kutat. Itt mentünk ki a mûútra, ami végigvezet a völgyben.

Pár kanyarral odébb Katika tartott egy kis pihenõt, amíg én felmásztam a Várvölgy nevezetû ládához. Ez egy szikla oldalában van az úthoz elég közel, de körbe kell menni kicsit, ha nem akar valaki sziklát mászni. Nem sokkal késõbb a mûútról is letértünk, és jelzetlen erdei földúton mentünk tovább. A cél a Dobogó volt, ami tolna megye legmagasabb pontja, közel a Baranya-Tolna megye határvonalához. Nem mellesleg geoláda is van ott. A Somos és a Miklósvár nevõ hegyek közötti kis völgyben mentünk felfelé, útba ejtve a Lobogós-kutat. A Miklósvárra is sikerült felmenni, majd lassan elértük az S+ jelzést, és innen már ismét jelzett utakon keresztül értük el a csúcsot.

A Dobogón össze-vissza kerestem a ládát, pedig ott volt a szemem elõtt. Rövid kajálás, majd átmentünk a szemben lévõ Cigány-hegyre a kilátóba egy pár fotóra. A déli oldalon mentünk le, és a kisujbányai ládát vettük célba. Ez elég messze van a falutól egy vízmosásban, nemhogy jelzett, de út sem igen vezet oda. Egy réten mentünk lefelé a domboldalon, majd a láda közelében bementünk az erdõbe. Itt még volt mûholdjel, de a vízmosásban már nem. Végigjártam párszor fel-le, de nem találtam meg a ládát.

A Kisújbánya-Zobákpuszta út nem volt messze légvonalban, ezért a GPS alapján közelítettük meg. De nem mentünk rajta sokat, egybõl befordultunk a DDK-n a Hidasi-völgybe, ami teli van forrásokkal. Ezek közül csak a Hidasi-forrás és a Csurgó-forrás mûködött. Maga a völgy fokozottan védett, nem lehet letérni a kijelölt turistaútról. Ezért is volt furcsa, hogy rögtön ahogy bementünk vadászlest láttunk, mellette felszántott földet, a les körül autónyomokat. A Hidas-völgyi vízesésre a Csurgó-forrásnál meg úgy ahogy volt rá volt dõlve egy gigantikus fa. Az A/4-es papír szerint, ami rá volt tûzve, nem célszerû megközelíteni, mert bármikor továbbcsúszhat. És tényleg, bármikor... A közelben lévõ geoládalogok szerint ez már hónapok óta így van (illetve volt akkor - szeptember végén).

Már eléggé bent voltunk a délutánban, elmúlt 3 óra, kb. mostanra gondoltam, hogy visszaérünk. Nem volt már sok hátra, csak Zobákpusztán kellett keresztülrongyoltunk, de a Hármashegytõl északra lévõ völgyben is várt ránk két forrás, a Szõke és a Cigány-forrás. És természetesen a hegy északi oldalán is fel kellett még mászni, ami azért nem ment már olyan gyorsan.