Vérteskozma 30

2013-as elsõ olyan túrája volt ez, amin már tényleg igazi meleg idõ volt. A késõi hóvihar után áprilisi-májusi nyár következett, ezt gyorsan ki is használtuk egy túrára.

A kocsit a falu elõtti útdeltában hagytuk, ahogy azt a rendezõk kérték. Vérteskozma egy zsákfalu, lényegében üdülõfalu. Innen indultunk, és egy másik vértesi zsákfaluba, Gántra kellett eljutni a túra elsõ felében. Gántra autóval a hegység másik oldaláról lehet elérni, de a két település között alig van pár kilométer. Mi természetesen nem egyenesen mentünk, hanem egy jó nagy vargabetû leírásával. És ha már ott voltunk, akkor egy kis kitérõvel meg is kerestük a várnál lévõ geoládát.

A falut a Zsigmond-kõ felé hagytuk el, tehát az OKT útvonalán mentünk. A tetõn itt is tettem egy kitérõt ládához, de immár csak egyedül. A többiek lemaradtak arról, hogy lássák felülrõl a falut és a környékét. Az OKT-n a Mátyás-kútig mentünk, ahol nem is olyan régen még a forrástúra keretében voltunk. A következõ helyszín, a Szép Ilonka-forrás is ismerõs volt, de most innen mentünk felfelé, ami kicsit megterhelõbb volt, mint akkor. Szerencsére most már tudtuk az utat, nem kavarogtunk a Macskabükk fantázianevû, sok út keresztezõdésébe esõ helyen.

Ezzel fel is értünk szinte a Körtvélyes magasságába, nagyjából szintben mentünk végig a mérõtoronyig, ahol ismét ládázás következett. A turistaút jókora kanyarral megy le a hegy alatti völgybe, kikerülve a nagyon meredek részeket. Lent a völgyben nincs erdõ, és igazán melegen sütött a májusi nap. Kezdtem kitikkadni, de szerencsére hoztunk elég vizet. Szinte megváltás volt ismét beérni az erdõbe, és kellemes erdei úton sétálgatni.

A túra utolsó pár kilométere aszfaltúton vezetett, és természetesen a kutya ekkor hentergett bele valami szarkupacba, ami krichard szerint nem volt kicsit büdös, sem kevésbé folyékony.