Több, mint féléves lemaradással írom a leírást a kékesi túráról. Igazából a balkáni csúcstúra elõtti utolsó itthoni túra volt, és mivel itt is egy ország legmagasabb pontjára mentünk fel, akár azt a címet is adhattam volna neki, hogy Balkáni Csúcstúrák 0. De nem ezt adtam :)
Maga a túra olyan volt, hogy a mátraházi rajtból bármilyen útvonalon fel lehetett menni a csúcsra, pontosabban a csúcson lévõ Kékes-forráshoz, ami hazánk legmagasabban fakadó forrása. Egyébként a szanatórium kertjében van. Annyi megkötés volt, hogy 4 forrást érinteni kellett. Mi geoláda vonalon nyomultunk, így meglehetõsen hosszadalmas útvonalon jutottunk fel a Kékesre, majd onnan vissza.
Elõször a Szent László-kúthoz kellett menni, ami Mátraháza szélén van. Innen lefelé mentünk tulajdonképpen Mátrafüredig. Közben útba ejtettük a Hanák Kolos kilátót, és egy plusz forrást, méghozzá a
Rákóczit. Mátrafüred után aztán elindultunk felfelé, tulajdonképpen 400-ról kellett 1000 m-re felmenni monoton emelkedve. Ennek tudatában nem estünk neki a hegyoldalnak, hanem szép lassan mentünk felfelé. Közben útba ejtettünk két, kötelezõen nem érintendõ forrást: a
Csepegõ-forrást és a
Kossuth-kutat. Majd nemsokára a
Vályús-kút következett, ahol már túrázókkal is találkoztunk, mivel ez már kötelezõ pont volt. 800 m magasan voltunk ekkor, erdõben, nyoma sem volt annak a hõségnek, amit az emelkedõ alján lehetett tapasztalni.
A Rezsõ-kutat majdnem elvétettük, simán elmentünk mellette, úgy kellett visszamennem hozzá, hogy legalább egy fonnyadt fotót tudjak róla csinálni. Aztán közvetlenül a csúcs alatt a Disznós-kút következett. Érdekes, hogy a régi Mátra térképem ezt írja, mint a legmagasabban fakadó forrás.
Mivel mi jóval hosszabb úton mentünk fel, mint a többi túrázó, úgy esett, hogy elsõként neveztünk, de utolsóként értünk be. De még jóval a határidõ elõtt. A célnál kaptunk csokit, aztán mentünk is tovább. A kocsi Mátraházán volt, oda még vissza kellett menni. De természetesen nem egyenesen vagy busszal, hanem körbe, de ezúttal észak felé tettünk egy kis köröcskét.
Elõtte a csúcson azért csináltunk
képet a kiskutyával, és kricharddal felmentünk a TV-toronyba is. Visszafelé már csak egy forrás volt, méghozzá a
Tündi nevezetû. Elõtte ládázás közben jól elbaszódtam, és elvágtam a tenyeremet valami éles szarral. Érdekes, a 22 év alatt, amióta túrázok, ez volt a 2. sérülésem, és megint a tenyerem látta a kárát.