Fázós TOPorgós

Igazából az fogott meg ebben a túrában, hogy a végén lehetõség nyílott szalonnasütésre is. Szabolát meg krichardot annyira nem izgatta, de nekem nagyon bejött ez az ötlet. Még akkor is, ha nem is ettem szalonnát. A túra végére érve már nem kívántam :) Valahogy az édesség jobban esett akkor, és az is volt.

A másik dolog, ami tetszett a kiírásban, hogy nem volt kötött útvonal, mindenki arra ment, amerre akart, csak elõre meghatározott pár pontot kellett érinteni, illetve volt egy bónusz pont, ami nem volt ugyan kötelezõ, de aki elment oda, a végén meglepit kapott. Ez a meglepi volt az édesség, méghozzá egy hatalmas almás pite fomájában.

A kötetlen útvonal azért is volt jó, mert így sok geoládát meg tudtunk keresni, és idõ is volt bõven rá. Nem volt szintidõ, délután négyig, vagyis kvázi sötétedésig be kellett érni. A Bence-hegyet néztük ki elsõnek, de elõtte elugrottunk a szintezési õsjegy felé is, hiszen ott is van egy láda. A Bence-hegyen pedig a Velencei-tavat próbáltuk úgy lefotózni, hogy ne zavarjon a szembe sütõ nap. Ez a hegy amolyan zsákutca volt, ugyanarra volt célszerû lemenni, amerre felmentünk. De csakazértis le akaruk vágni a kanyart, de ez nem jött össze. sûrûn benõtt, tüskés bozótoson akadtunk fel, amin lassan is mentünk, és az újabb útvonalmódosítás miatt nem is lett rövidebb az út. Rálelve a jelölt útra már simán ment minden, hamarosan elértünk a második pontra, Sukoróra. Közben hasonló volt a táj a Balaton-felvidékihez. Kevés erdõ, a távolban tó. Sukorón egy rotweilert kellett elkerketni, mert Vágánnyal akart játszani, de kicsit vehemensen, amit õ nem nagyon díjazott. Ez a játék addig tartott, amíg a falu szélén be nem mentünk az erdõbe.

Sokan pont ellenkezõ irányban vették sorra a pontokat, õk már szembõl kezdtek jönni felénk. Itt megváltozott a táj, bementünk az erdõbe, ami már igazi erdõnek számított, nemcsak pár csenevész facsoportnak. Ismét egy gyors ládatalálat, majd irány a Barlang-kút. Ezt követõen jött a túra legszebb része, amikor egy vízmosásban haladtunk. Ilyen kis hegység, és ilyen fasza kis vízmosás! Egy rövid idõre kimentünk belõle, amikor a Pákozd váránál lévõ ládát kerestük, de többé-kevésbé ebben mentünk az Angelika-forrásig.

Már csak egy pontot kellett felkeresni, ami a hegység legmagasabb pontján volt, illetve a bónuszt, a János-forrásnál. Errefelé nem vezetett jelzett turistaút, de nem volt nehéz megtalálni. Tovább is mentünk az Antal-forrásig, majd fel a gerincre, ahol egy rakás geoládázó emberrel futottunk össze. Szabola meg krichard megvárt minket a forrásnál. Innen kvázi egyenes út vezetett a célba, de elõtte felugrottunk a Meleg-hegyre, lecsekkoltuk a csúcsrajárós feladatot. A végén volt egy kavar, elterelték a jelzett utat egy kerítéssel, de kis bozótozást követõen beértünk a faluba.

Megint kellett kutyát füröszteni, pont a legvégén. Nem írom le miért. Pontosabban kellett volna, mert januárban nem találtunk megnyitott kutat.