A Keszthelyi-hegységben régen voltam, kvázi útba is esett hazafelé, és van pár láda is közel egymáshoz, így megálltunk, és tettünk egy 20 km körüli kört. Sajnos késõn indultunk, mert Gyenesdiáson még egy elkóborolt kutyát is vissza kellett vinni haza, különben õ jön el velünk az erdõbe.
Eddig nem is tudtam, hogy Gyenesdiáson, közvetlenül a 71-es út mellett van egy forrás. Ez a Szent János-forrás, és láda is van mellette. És a kifolyója! Kész csoda! Kár, hogy víz alatt volt az egész hóbelevanc. Innen indultunk körtúránkra.
Csak felfelé lehet elindulni innen, méghozzá egy hatalmas, régi kõbánya irányába. Felülrõl néztünk bele, körbe is mentünk a tetején. A Nagymezõnél értünk ki, ami már ismerõs hely volt, kéktúrán tettünk erre egy kis kitérõt. Most nem tettünk kitérõt fel a kilátóba, mert eléggé szmötyi idõ volt. Büdöskút felé mentünk tovább, közben útba ejtettük az ország legnagyobb bükkfáját, de végig lent a völgyben vitt az út. Csak a legvégén, közvetlenül Büdöskút elõtt kezdõdött el az emelkedõ, méghozzá egy íizmosásban felfelé haladva. Sokat voltam erre középiskolás koromban (illetve évent egyszer), de magához a vadászházhoz soha nem mentem el, csak a pár száz méterrel arrébb lévõ turistaút-csomópontig. Ott van ugyanis a Lepke túrák kajáltató helye.
Mostani kirándulásunk legtávolabbi pontja a Szent Miklós-forrás volt. Elõtte a
kutyatemetõnél megmértük az egyik sír koordinátáit, ami alapján kellett a
forrás közelében megtalálni a ládát. Kis kajálás, csokizás történt, a kutya meg elkezdte kergetni a nemrég elõbújt pillangókat. Szerencsére nem kapott el egyet sem. A nap is kisütött, akár pólóban is lehetett volna menni. A környéken van a Keszthelyi-hegység legmagasabb pontja, ami egy fennsík. Itt jelöltünk ki annak idején egy vadászlest, ahhoz kapcsolódik a feladat. A les még a helyén van a megadott koordinátán, csak átszámozták. A kép is errõl készült, mármint fentrõl a lesrõl, hogy egy farkaskölyök leskelõdik felfelé.
Hiába ez a legmagasabb pont, innen nem végig lejtett az út a Balatonig. Felmentünk még a Pad-kõre, és a Berzsenyi-kilátóba is. Elõbbi helyrõl kevés a kilátás, igazából a kilátó egy vadászles, amit lassan túlnõnek a fák. Utóbbiról viszont szépen látszik a
Keszthelyi-öböl. A hegységben sok a fenyves, amit sok helyen irtanak. Itt derült ki ennek az oka. Az elõzõ évek szárazságát nem bírták a fenyõk, és betegség is tizedelte õket. Ha mindet kivágják, akkor nagy területen lesz kopár a hegység, mert amerre elnéztünk, szinte csak fenyveserdõ volt.
Most már tényleg lejtett végig az út. Pont jókor. A korai kelés miatt kezdtem már fáradni, jól esett, hogy kényelmesen lehetett lefelé haladni. Nem úgy a bicajosnak, aki velünk szembe tekert felfelé. Gyenesdiáson még tettünk egy kis kitértõt egy ládához, aztán a kis utcákon kanyarogva visszaértünk a Szent János-forráshoz.