Ezen a túra nem ígért hatalmas erdõségeket, gigantikus szurdokvölgyeket, de mivel még soha nem voltunk errefelé, elmentünk rá. Illetve egyszer elmentem ládázni a kutyával Csömörre egyik hétköznap délután, de ennyi.
A rajtból lementünk a hangulatosan kiépített patakpartra, majd fel a Kálváriához. Volt egy kis tanácstalanság, hogy merre is kéne, nem igazán tudtuk követni a kitett jelzéseket, de mivel nem volt nagy a hegy, eltévedni sem lehetett igazán. Csak azt vettük észre, hogy ahány túrázó, annyifelöl közelítették meg a helyet. Ezután már nem volt ilyen probléma, minden egyértelmû volt.
Elmentünk észak felé majdnem Fótig, a város határában fordultunk vissza. Valahogy úgy éreztem, hogy nagyon lassan haladunk, mert mindenki lehagyott minket. Különösen egy nagyobb, kutyás társaság tepert gyorsan, pillanatok alatt elhagytak.
A legérdekesebb rész a vége volt, amikor a Csömör feletti gerincre mentünk fel. Ez a Gödöllõi-dombság egyik elsõ vonulata, és szépen rá lehetett látni Budapest északi részére. Mivel innen még nem láttam, nem is nagyon járok Észak-Pesten, érdekes perspektívából látszódtak a budai hegyek. A cél egy Csömör melletti tónál volt, ahol még
teknõst is láttunk. Teknõst sem láttam még soha a természetben.