Bakonybéli Szurdok

Második - rövidebb - túránk a Bakonybél melletti kis szurdokhoz vezetett. Valaki másnapos volt, valaki a kevés alvástól kialvatlan, ráadásul a szurdokban lévõ vadregény - ki tudja, hogy száraz lábbal mennyire átkelhetõ a patak, bedõlt fák, csalán, szúnyog, tigris - miatt ez a távolság pont elég is volt.

A szent kút mellõl indultunk, és rögvest felmentünk jó sokat egy dombtetõre, ahonnan látszódott a Kõris-hegy erdeje, a tetején a gigantikus golflabdával. Pár kanyar a tetõn jobbra-balra, majd egy huszáros levágással lent is voltunk a Bányász-kútnál a domb aljában. Innen mentünk be a szurdokba, ami legfeljebb csak pár száz méter hosszú. A patak lényegében kitöltötte a völgyet, a felnõttek óvatosabban, a gyerekek merészebben ugráltak az ágakon és a köveken. A vége elõtt kicsivel már látszódott, hogy itt bizony csak úgy tudunk továbbmenni, ha felvesszük a gyerekeket, de akkor sem tuti a száraz lábbal való átkelés. Ketten mentünk csak tovább Noémivel, fel az Oltár-kõre a ládáért, a többiek visszafordultak.

A Bányász-kútnál találkoztunk újra, õk kajáltak az asztalnál, ahol nem jutott mindenkinek hely. Demokratikusan úgy döntött a társaság, hogy megkerüljük a dombot, és egy kicsivel hosszabb, de emelkedõ nélküli úton megyünk vissza a parkolóba.