Fischbach

Fischbach a róla elnevezett alpi régióban a Fischbacher Alpe-ban van, annak is a közepén. A környék legmagasabb pontja a Teufelstein, alig 1500 m magas. Ez amolyan Gödöllõi-dombság-szerû környék. Nincs magas csúcs, inkább több kisebb hupli. Azonban ezek is nagyon meredekek tudnak lenni, kemény szerpentinekkel a traktoroknak, és kövér legelõkkel a lila teheneknek.

Háztól házig tartott a túra, elindultunk nyugatra, és keletrõl érkeztünk meg. Természetesen sörözéssel kezdtünk, volt tehát mit kiizzadni a melegben. Szerencsére az út nagy része erdõben vezetett. Rengeteg mánát és áfonyát ettünk, még Vágány is megkóstolta õket. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy ott csörtet a málnásban, és zabálja a bokorról a szemeket.

Teufelstein a sziklákról kapta a nevét, amik a tetején vannak. Ez egy plató, fennsíkszerû, és pár furcsa alakzatû szikla van rajta elszórva. A csúcs közelében lévõn fotózkodtunk, de én nem mertem felmenni a tetejére, szabola meg a gép kioldójával szarakodott, és nem ért volna fel idõben. Itt is volt hüttés sörözés, a helyben nagyon reklámozott stájer sört toltuk, de nekem nem nagyon ízlett. A néni a hütte melletti forrásban hûtötte az italokat.

Az, hogy a környék nem olyan kiemelt érdeklõdésre tart számot, mint pl. a Schneeberg vagy a Tauern, meglátszott a túrázók számában is. Találkoztunk emberekkel, de csak elvétve. Azonban minden - de tényleg, szó szerint minden - elágazásban, útkeresztezõdésben voltak eligazító táblák, hogy mi merre van, hány kilométerre/percre. Az eredeti tervhez képest beiktattunk egy extra kitérõt. A Halterhütte-tõl, ahol pihentünk, nem egyenesen Fischbach-ba mentünk, hanem a Drachensitz nevû másik csúcs felé mentünk.

Hosszú lejtõ következett, eleinte enyhébb, majd egyre meredekebben mentünk lefelé, amíg elértük túránk, és az egész 4 napos idõszak legmélyebb pontját, 700 m-t. A szállás 1050 m-en volt, oda mindenképpen vissza kellett mászni, de még egy kicsivel magasabbra a Sárkányok székére is.

Útközben teszteltük krichard némettudását is. Lefordíttatunk minden táblát, feliratot. Megtudtunk, hogy a sorompó és a szekrény majdnem ugyanaz a szó, és a végén már a sárkánynak és a sonkának is talált múlt idejû alakot. Aztán jött egy fószer, elkezdett kérdõ mondatokat feltenni ékes osztrák nyelven, amibõl csak a << was >> és a << helikopter >> szavakat hallottuk ki. Végül a << ja >> válasz kielégítette, és elment. Lehet, hogy azóta vár a falu repterén... A németezésnek akkor lett vége, amikor a Drachensitz-en lévõ táblán lefordíttattuk vele a népmesét, ami arról szól, hogy miért úgy hívják a hegyet ahogy. De most nem fogom ezt közkincsé tenni, mindenki menjen szépen oda, és olvassa el maga.

A végsõ kilométerek Fischbach fõutcáján vezettek, ahol épp zsibvásár volt. Na jó, Szent Egyed-napi búcsú, de pont olyan gagyi dolgokat lehetett venni, mint nálunk a búcsúkban. Kicsit beszartam, mert Vágányka orrán lett estére egy seb, ami gyulladt is volt. Aztán 1-2 hónapig ott is maradt, de mivel nem zavarta nem aggódtam túl magam.