Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Medvesi kirándulás
(2008-03-15)
2008.03.17 Egy forrásos, túramozgalmas, várromos kirándulás a nemzeti ünnep napján a Medvesen. A beszámoló.
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Téli Sóút

Teljesítménytúra
Honlapra került:2016. április 7. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2016. február 6.
Indulás: 08:15 Tápiószele
Érkezés: 14:30 Szolnok v.á.
Résztvevõk: feherb
Túraparaméterek
A túra hossza34 km
Szintkülönbség50 m
ÚtvonalTápiószele -> Dózsatelep -> Pokoltanya -> Rózsás -> Rékasi út -> Máriácska -> Abonyi út vm. -> Szolnok
Szintidõ10 ora
HelyszínKözép Tiszavidék
Legmagasabb tengerszint feletti magasságjó poén
Idõjárás
Tápiószele széle
Többször el akartam már jönni erre a túrára, de mindig közbejött valami. Hóvihar, más túra, aminek jobbnak ígérkezett, vagy csak egyszerûen elfeledkeztem róla, és rászerveztem mást. Most viszont eszemben volt, és jól eljöttem ide. Hozzátartozik a történethez, hogy régen mentem 30 km felett, inkább csak lötyögõs kirándulásokra jártam az elmúlt hónapokban/években, ami a kutya megmozgatására és a geoládák megkeresésére lettek kitalálva, csak pár rövidebb teljesítménytúra jött ezek közbe. Kezdett zavarni, hogy nem arra megyek, amerre akarok, hanem ellenõrzõ pontokat kell felkeresni, szintidõt nézni meg ilyenek. És amúgy is van már 150-200 kitûzõm.

De most erre kíváncsi voltam.

Senki nem jött velem, még Beácska sem, pedig õneki ez hazai terep.

Távvezeték
A vasútállomástól a rajtig még tettem azért egy kitérõt egy láda miatt, ezért a tömeg után indultam el. Legalább nem kellett sorban állni. Ugyanis Pest és Szolnok felõl is közel egy idõben érkeztek be a vonatok, és sokan - velem együtt - ezekkel jöttek Tápiószelére. Amikor megkaptam a térképet, kicsit elszörnyedtem. A 34 km-en kb. 8 kanyar volt, ebbõl 3-3 Tápiószelén és Szolnokon, szinte nyílegyenes szakaszokból állt a túra. Olyan unalmas lesz, mint a francos franc - gondoltam, és igazából nem tévedtem sokat.

A városból kifelé csak a tömeget kellett követni, meg azért néha ránézni a térképre, nehogy valaki elbassza, és aztán megyek én is utána. Újabb szörnyülködés vett erõt rajtam, amikor a város széle felé mentem. Elolvastam ugyanis a leírást, ahol az állt, hogy több helyen le van aszfaltozva az út. Kérdés, hogy milyen hosszan, mert az ilyet nem szoktam szeretni. De hát ezt az útvonalat jelölték ki a rendezõk, vállaltam, hogy eljövök, ezt kell teljesíteni. A város szélén az aszfalt véget ért, és átvette a helyét a sár. Nem volt nagyon vészes, de azért kellett kerülgetni, meg óvatosan menni, nehogy elcsússzon az ember. Ezek ellenére egész gyorsan haladtam, 5 felett volt az átlagsebességem, bár még nem álltam meg. Pont jókor jött az elsõ ellenõrzõ pont, a Dózsatelep nevezetû, mielõtt kifolyt volna az agyam. De nem álltam meg, elvettem és rögtön meg is ettem a narancsot, amit adtak. Ennek az lett a következménye, hogy ragadt a kezem.

Ha lehet, még sárosabb lett az út, és éppen, mint az elsõ pont, a második is pont jókor jött, ez volt a Pokoltanya nevezetû. Kezdett az éhség úrrá lenni rajtam, le is ültem, ettem szendvicset meg csokit. Itt a hangsúly a leülésen van, hiszen nem szoktam 10 km után leülni. Ráadásul majdnem negyed órára... De ez határozottan jót tett, mert könnyedebben folytattam a túrát, és amire nem számítottam, hogy örültem az aszfaltútnak. Végre nem kellett a sárban balettozni, és sokkal gyorsabban haladtam. Egy óra alatt oda is értem a 7 km-re lévõ Rózsás fedõnevû pontra, ahol elfogyott ugyan az aszfalt, de a túra fele is szépen csendben, és meglepõen gyorsan. Kenyér volt itt frissen készített szalonnazsírral, ami NAGYON finom volt. El is idõztem itt is egy darabig...

Ez is ellenõrzõ pont volt
Abonyi út v.m.-nél
Kis << erdõs >> részen átkelve megpillantottam a célt, Szolnok házait és valami nagy tornyot, ami emlékeim szerint a vasútállomás - vagyis a cél - közelében van. És ez még több, mint 15 km... Remek! A kilométerek meglepõen gyorsan teltek, egy helyen egy feladatos ellenõrzõ pont is volt, majd elhaladva a leállított autópálya-építkezés mellett egy << éles >> balkanyarral célba vettem Abonyi út vasúti megállóhelyet. Innen volt igazán jó a túra: sokáig a 120-as vasútvonal mentén haladt a túra, közben jöttek-mentek a vonatok, de sajnos a vasútvonalakhoz szervesen hozzátartozó szeméthalmok is belógtak néha a képbe.

Szolnok v.á.
Beérve Szolnokra pár kanyart kellett tenni erre-arra, majd kilyukadtam az állomás váltókörzete felett lévõ felüljárónál, ahol szerencsére nem lehet dohányozni, de már láthattam is volna a célt, ha tudtam volna, hogy az az épület a kocsma.

Amennyire tartottam a túrától, olyan jól sikerült. Volt olyan alföldi túrám még sok évvel ezelõtt, ahol nagyon gyorsan kezdtem, a végére meg kipukkadtam. Most csak kellemes fáradtságot éreztem, sebességrekordot is döntöttem, és nem volt vészes az unalmas táj sem. Az alföldi túrák jellegzetességét is meg lehetett figyelni, miszerint minden ponton adtak valamit a túrázóknak, a végén még virsli is volt. Mindezt mindössze 700 Ft-ért.