Kétszer töröltem ki ennek a túrának a laírását véletlenül, úgyhogy megírom harmadszorra is. Fél év késéssel. A túra 2006 nyarán volt, most pedig már a télnek is vége.
A tiroli hegymászós túra elõtt mentünk el kéktúrázni, amolyan bemelegítésnek vagy ráhangolódásnak. Ezzel be is fejeztem a vértesi kéktúrát. Kõhányáson hagytuk a kocsit, és elbuszoztunk Bodajkra fehérvári átszállással.
A buszozás miatt késõn indultunk, már meleg volt, és az elsõ kilométerek a napon, aszfaltos úton történtek meg. Erre persze fel voltunk készülve, krichardnak is mondtam elõre, hogy ez lesz, ne engem okoljon a helyszínen, ha szar a túra. Zsófi ment elõl, õ diktálta a tempót, ami kb. 5,6-os volt. Jó hamar meg is érkeztünk Csókakõre, de már csurgott rólunk a víz. A vár alatti parkolóban volt egy kék kút, azt megrohatunk, és kiituk, krichard le is burította a kvázikopasz fejét vízzel. Innen indult igazából az érdekes rész, bementünk az erdõbe, és felmentünk a Vértesbe.
A lombok között kellemesebb idõ volt, még akkor is, ha felfelé mentünk. A Vértes ezen része úgy néz ki, mint egy fennsík. Jobbra-balra kanyarogtunk Gánt felé, sokáig szinte unalmas volt a táj. A falu elõtt pár kilométerrel mutatott meg magából a Vértes egy kicsikét, amikor egy szép gerincen haladt végig az út. Az OKt útvonala kimegy az erdõbõl Gántra, hogy aztán újra visszatérjen csak pár kilométerrel odébb. De közben jó nagy kerülõt tesz.
Gánton beültünk kólázni, a falu elõtt sokat jöttünk újra a melegben. Érzésre sokat maradtunk bent, pedig biztos vagyok benne, hogy nem kellett sok idõ felhörpinteni azt a 2 dl kólát. Kicsit nehezen indultam újra. Szerencsétlen krichard még nehezebben, mert elkezdett fájni a sarka. Régóta fáj neki futás után, és kirándulások alkalmával is elõjött, kb. 20 km után. Most is ez történt, pedig még jó 15 hátra volt.
Gántról enyhe emelkedõ vezetett vissza a hegyekbe, de nagyon nehezen értünk be a zárt erdõbe. Sokáig szántóföld mellett, majd ligetesben vezetett az út. Mindszentpusztán volt a következõ pecsételõhely, ahova nem a jelzett úton jutottunk el. A végén másik irányba kanyarodva, ellenkezõ irányból mentünk be egy láda végett. Kiérve az erdõbõl kicsit meglepett az égkép. Azt egy zivatatfelhõ üllõje foglalta el, de szerencsére messze volt tõlünk maga a zivatar.
Gyors pecsételés és mindenféle szeletek elfogyasztása után indultunk is tovább. Fõleg krichard sarka volt necces, így egy héttel az osztrák túra elõtt. Meg azért már késõ is volt. Kõhányáspusza elõtt háromfelé vált a csapat. Krichard elment a célba egyenesen, mi Zsófival felmentünk Csáki-várhoz, aztán én még a szemközt lévõ barlanghoz is megint csak egy láda miatt. Aztán már csak a célban láttuk egymást újra.