Ötnapos mátrai hosszú hétvége egyik legkényelmesebb túráj volt ez, azonban itt volt a legszarabb az idõ. A kellemesség abból fakadt, hogy fentrõl mentünk le Parádra, szint is csak azért volt benne, mert fent a gerincen voltak kisebb emelkedõk, és egy láda miatt az
Ilona-völgyi vízesés völgyében kellett egy vargabetût is tenni.
Felhõbõl indultunk, majd kb. 800 m magasan kijöttünk belõle. Ott egész kellemes volt, szép volt az õszi
erdõ, nem lettünk vizesek a fákról ránk hulló víztõl sem. Próbáltunk sietni, hogy az észak felõl érkezõ esõ elõtt leérjünk, de idõnk amúgy volt bõven, mert csak 3 után ment a buszunk, ami felvitt egyenesen Kékestetõre.
A
Szent István-csevicénél kezdett el esni. Hiába siettünk, nem úsztuk meg elázás nélkül. Behúzódtunk a forrásnál lévõ esõbeállóba, felhúztunk egy adag vizet, és leültünk kajálni. Aztán felvettük az esõcuccot, és begyalogoltun ka mûúton Parádra, ott még egy ládagyógyítás is belefért az idõbe.