Két év szünet után újra mi szedtük le a bólyákat a Rokenbauer 130 egy szakaszán. Egyúttal az újrakezdett kéktúra füzetbe is jól belebélyegeztünk hármat.
Meleg volt napközben, 8 órakor még egy csomó túrázó ott pihent a rádiházi kocsmánál, hárman pedig még hiányoztak. Látszott, hogy nem fogunk korán indulni. 9-kor zárt a pont, 9.15-kor elmentek az utolsók, mi pedig negyed órával késõbb indultunk utánuk. Nem vittük túlzásba a sebességet, nézegettük az eget, a sáros részeke is lassítottak, de azért egész jól haladtunk, jóval 4-es átlag felett. Szentpéterföldén már bezárt a kocsma, meg sem álltunk, inkább haladtunk a tovább az aszfaltúton, ami basztatta ugyan a talpunkat, de legalább gyorsan lehetett haladni.
Az Úttörés a gerincen nevû ellenõrzõpontot kerestük egy darabig, de nem találtuk. Ahol régen szokott lenni, kivágták az erdõt, a környéken máshol se leltük. Gyors telefon a fõnöknek, aki mondta, hogy napközben a túrázók is hiányolták. Szóval eltûnt.
Unalmas, de meglepõen gyorsan eltelõ kilométerek után, hajnali 1 körül értünk Lasztonyára, ahol leültünk ebédezni. A falu mind a 23 lakója tudta ezt, hála a kutyáknak. Az eddigi évek ilyen bólyaszedõi túráival ellentétben rengeteg állatot láttunk. Voltak lepkék, de akkorák, mint egy kisebb denevér, és a lámpánk fényére izgultak rá. Aztán két róka, akik nem nagyon ijedtek meg, csak szép lassan félrevonultak. A második tisztes távolságból még követett is egy darabon. De borzot is láttunk. A lámpákat látnia kellett, mert én is láttam a fénylõ szemét, de csak akkor fordult sarkon, amikor kijött a fûbõl, és ott volt mellettem.
Az utolsó három versenyzõt Lasztonyán utolértük, de a kajaszünetünk miatt megint elõre mentek jó 15 perccel. De lényegesen lelassultak, mert alig 3 km múlva a Torhai-forrásnál utolértük õket. Nem találták a pontot sem. Az össze-vissza kijárt erdei utakat nehéz volt követni itt a sötétben, mi is letértünk a kékrõl, de végül csak sikerült odakóvályogni a forráshoz. Rég le kellett volna bontanunk, és még kb. 45 perc volt hátra a bázakerettyei zárásig, ami még 6 km. Õk hárman letettek a folytatásról, hívtak valakit, ami elvitte õket kocsival a célba, mi pedig folytattuk utunkat, és leszedtük a hátralévõ 1 bólyát. Végül 03.40 körül értünk Bázakerettyére, és az aktuális utolsó túrázó fél órával elõbb hagyta el a pontot.