A Tolnai-hegyhát mint tájegység ott van, ahol a Kapos északnak kanyarodik, hogy aztán belefolyjon a Sióba. Keletrõl pedig maga a Sió határolja. Soha a büdös életbe nem túráztam ott, de szerintem senki sem az Elsõ Magyar Dendeócse Társaságból. Most végre ennek is vége, mert Zsófival és Vágánnyal elmentünk, méghozzá a 35 km-es távra, ami Zsófinak már majdnem rekordbeállítás, úgyhogy nem lehetett félvállról venni. Az idõjárás remek volt, sõt túl remek. A nyár naptárilag épphogy, a gyakorlatban már hónapokkal korábban elkezdõdött, ahogy ez mostanában lenni szokott.
Kurdról vonatozunk át Dúzsra, tehát a célban hagytuk a kocsit. Gyors nevezés után egy vadiúj jelzésen mentünk fel Szálláspusztára, ami még az itinerben sem szerepelt. Aztán erdõben-erdõszélen kanyarogva mentünk a
Kalapos-forrás irányába, ahol elég nehéz volt megtalálni magát a forrást. A nyár és a meleg inkább Vágánynak kellemetlen, mivel fekete. Nemrég volt lenyírva, így egy fokkal jobb volt a helyzet. A forrást követõ meleg szakasz annyira nem viselte meg, mert még elég kora volt. Sokat gyalogoltunk aszfaltúton, majd szántóföld mellett, ráadásul dombhátra fel, ahol patak sem volt. Mucsi faluban aztán megfürdött egy patakban végre, de úgy kellett szólni neki, hogy menjen már bele. A horgásztóba bement volna, de azt meg a horgászok nem szokták szeretni, úgyhogy visszatartottuk.
Amikor újra bemelegedett volna, megint jött neki víz. Elõször Annafürdõn ment bele a patakba, ami a tóba ömlik, majd a közeli forrás medencéjébe. De elõször megijedt a sárkány alakú szobortól, aminek a szájából jött ki a víz. A következõ ellenõrzõ pont a
Papdi-kápolnánál volt, ahol vizet is adtak. Kellett már nagyon. Fõleg, hogy erdei aszfaltozott út jött emelkedõvel. De szerencsére ez már a vége volt, a
Wosinszky-emlékoszlopnál pihentünk egy kicsit, Vágány a pontõröktõl kapott paprikás krumplit is.
Az erdõbõl kiérve jött az újabb meleg rész, végig Kurd falun. Zsófi már teljesen kész volt. Látszik, hogy ez a táv nála már határeset, plusz a melegtõl is ki volt fingva. Szegény kiskutya a Kaposba akart volna még bemenni, de nem volt valami bizalomgerjesztõ a folyó, és inkább nem engedtük bele. A célban aztán mindannyian kihevertük a hõsokkot a hûs teremben.