Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Sproni-hg kirándulás
(2015-07-03)
Az elsõ leírás egy Soproni-hegység-beli kirándulásról
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Heukuppe

Magashegyi túra
A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2008. május 10.
Indulás: 9.20 - Preiner Gscheid hágó
Érkezés: 15.40 - Preiner Gscheid hágó
Résztvevõk: feherb, juhi, krichard
Túraparaméterek
A túra hossza11 km
Szintkülönbség1070 m
ÚtvonalPreiner Gscheid -> Karl Ludwig Haus -> Heukoppe -> Karl ludwig Haus -> Predigstuhl -> Waxriegelhaus -> Preiner Gscheid
HelyszínOsztrák Alpok
Legmagasabb tengerszint feletti magasságHeukuppe - 2007 méter
Idõjárás
Idõnként erõsen megnövekvõ gomolyfelhõzet, csapadék nélkül. Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
Mivel úgy volt, hogy szabola hozza Juditot és Vencit, egy könnyebb túrát néztünk ki. De utólag nézve azért ez sem volt olyan könnyû, hogy kisegyerekkel csak úgy neki lehessen vágni, és Judit sem gyakorlott túrázó. Így a Szabó család nem jött fel velünk a csúcsra, hanem egy rövidebb kirándulást tettek a környéken.

Markoló 1400 m magasan
Nyaljátok meg a táblát, légyszi!
Elég magasról indultunk, 1070 m-rõl. Itt van egy viszonylag nagyobb parkoló, ami már szinte tele volt, mire mi odaértünk. Egy sípályán mentünk felfelé viszonlyag meredeken. Útközben egyszer álltunk csak meg inni, meg még egyszer, amikor egy idõs osztrák bácsi elkezdett nekünk mondani valamit. Kiderült, magyarul beszélt, csak nem értettük meg. Csak pár szót tudott, kb. annyit tudott meg rólunk, hogy Pestrõl jöttünk. Mivel én mentem elöl, azt hitte, hogy én vagyok a fõnök. Kivételesen nem a tábornoki nadrág volt a juhin, ez tévesztette meg.

feherb van legmagasabban
juhi zárja a sort
1400 m tájékán enyhült a meredekség, de csak átmenetileg. Turistautak csomópontjába értünk, mi a Karl Ludwig Haus feliratú nyilacskát követtük. Szegény osztrákok! Ha híre megy Magyarországon, hogy az eligazító táblák alumíniumból vannak... Itt láttuk meg az elsõ havat. Tovább egy szerpentinen vitt az út, de volt egy ezt nyílegyenesen levágó, meredek út is, amit most még teljes egészében hó borított. Krichard ezt az utat választotta, mert különben unatkozott volna. Mi juhival a szerpentint választottuk, így kb 30 másodperccel lemaradtunk krichardtól a végén. Egyre több volt a hó, de az úton mindig volt egy kis hómentes rész, ahol olvadékvíz csordogált.

Pihenõ
Karl Ludwig Haus
Ahogy haladtunk egyre feljebb, úgy nyílt ki elõttünk a táj, egyre messzebb lehetett ellátni. Maga a csúcs viszont nem látszódott, mivel nem "spitze"-szerû, hanem inkább egy "kogel"-re hasonlít. A hegytetõt magát eltakarta egy sziklás kiszögellés, amin a menedékház épült 1800 m magasan. A szerpentines résznek egyébként ennél a háznál van vége. Itt felértünk egy minifennsíkra, amin a hát mellett egy kis kápolna, a Raxkapelle is épült. A lenti parkolótól idáig drótkötélpálya is van, gondolom elsõsorban áruszállításra. Nem mentünk be a házba, hanem egy kilátóponton ültünk le kajálni. A felfeléjövetben megizzadtunk, és most levéve a hátizsákot eléggé hideg volt. Felkaptam hát a pulóvert, és mire megettem a megevendõt, már meg is száradt a hátam.

Hószakadék
Jönnek a többiek
Ezen a kis fennsíkon alig volt hó. 1600 m-en van egy meteorológiai állomás a Raxon, az egy nappal korábban 5 cm havat adott. Itt gyakorlatilag ott volt csak hó, ahol télen felhalmozódott, és még nem olvadt el. Ezek a völgyek, illetve az északi lejtõk. Mi dél, délkeletrõl mentünk fel. Viszont, ahol össze tudott gyûlni, ott több méter vastag volt. Pihenõhelyünktõl már látszódott a csúcs, illetve a csúcson lévõ emlékmû. Toronyiránt indultunk neki, keresztül a törpefenyõkön. Aztán ezek is eltûntek, és maradt a hegyi pázsit hófoltokkal tarkítva. A maradék 200 m szintet 45 perc alatt tettük meg, tehát egyáltalán nem siettünk. Szemben volt a Schneeberg, alig 70 m-rel magasabb csúcsa, ahol pár éve rendesen megszivattam magunkat. Most felhõben volt a legteteje, nekünk a Raxon szerencsénk volt. A csúcson hideg szél fújt, más kellemetlenség nem volt. A Rax legmagasabb pontjának Heukoppe a neve, 2007 m magas. Az emlékmûvet a háborúban elesettek, és a hegyekben meghalt embereknek állították.

22
Panoráma a csúcson


A csúcson I
A csúcson II
Fényképezkedtünk a csúcson, ittunk teát, és elhatároztuk, hogy visszafelé kicsi kerülõvel megyünk, mivel 4-re beszéltük meg a találkozót szaboláékkal. A kerülõ egy szomszédos csúcson, a Predigstuhl-on át vezetett, ami 1908 m magas, és a menedékháztól kell másfelé menni. Amúgy a jó idõ egy csomó embert kicsábított a hegyekbe. Szinte egymást érték a mini "expedíciók". Magyarok is voltak jó páran, rajtunk kívül.

A Predigstuhl a Heukoppe-ról
Lenézve a Predigstuhl-ról
A Raxkapelle a Presgistulh-ról nézve
A Predigstuhlon egy kis kõrakás van, és egy dobozka, amiben reklámoztuk kicsit az oldalunkat. Az utat erre magas, de vékony faoszlopok jelzik, ezeket kell követni. Kitaposott ösvény nem volt, de több volt a hó is. Zavaró volt napszemüveg nélkül menni a hóban. Találtunk egy útbaigazító táblát, rajta egy 01A wanderweg Neusidler See - Bodensee felirattal. Amolyan osztrák kék túra lehet keresztül a hegyeken a magyartól a svájci határig.

Tartományok határa
A Jeti lábnyoma
A Waxriegelhaus-ig egy keskeny ösvényen mentünk, amelyet törpefenyõk szegélyeztek. Mivel tömeg volt, nem tudtunk nagyon gyorsan haladni, elõzésre nem volt mód. Egy gerincen ereszkedtünk egyre lejjebb, és néhol bizony oda kellett figyelni, nehogy félrelépjen az ember, Szerencsére nem esett, mert vizes köveken biztos jóval tovább tartott volna lejutni. Összesen 500 m-t ereszkedtünk, és épp kezdett rohadt kényelmetlen lenni a köveken való lépdesés, mire leértünk a házhoz. Innen már ugyanazon az úton mentünk, mint amelyiken feljöttünk: végig egyenesen le a sípályán. Ezen a szakaszon ami feléfelé 40 perc volt, az lefelé csak 20 percbe telt.