Tiszaújvárosi Turista Triatlon 40

Egyesületünk elsõ kombós túrája volt. Bicikli + gyalogos + vizitúra. Mindegyikbõl volt egy kicsi, igazából egyik sem volt megerõltetõ. A helyszínen voltunk már viszonylag korán, de mire megtaláltuk a rajtot, az eltartott annyi ideig, mint két integrálás. 5 perccel a rajt zárása elõtt indultunk, mi voltunk az utolsó csapat. Természetesen a csapatnév nem valami hülyeség volt, mint mondjuk Turano Pamiri, hanem EMDT! Elég ütõs név, nem?

A 28 km-es biciklitúrával kezdtük. Nem tudom, hogy csinálták a rendezõk, de akármerre fordultunk, mindig szembõl fújt a szél. Nem is tudtam gyorsan menni, de szemmel láthatólag a többieknek ez nem volt gond. Hejõbábán fel kellett írni, hogy milyen cégére van a kocsmának, ez volt az ellenõrzõ pont. Nem mentünk be, mert "siettünk". A következõ falu, Nemesbikk elõtt volt egy kis emelkedõ, ezzel le is tudtuk a 10 méteres szintkülönbséget. Oszláron kaptunk pecsétet, és valami kamerás csávó lefilmezett, ahogy odaértünk az ellenõrzõ pontra. Kaptunk gyümölcslevet, ami rohadt jól esett, mert már 11 óra is elmúlt, és kezdett nagyon meleg lenni. Innen már nem volt sok a célig, az út is jobb minõségû volt, gyorsan lehetett haladni. Viszont továbbra sem ment a tekerés, Tiszapalkonya és Tiszaújváros között a többiek nagyon elhúztak. Pedig nem mondhatnám, hogy olyan sokat tekertünk volna, mégis másnap is fájt a seggem a nyeregtõl. Másfél óra alatt tettük meg a távot, letettük a biciklit, kajáltunk, és nekivágtunk a gyalogos szakasznak.

A gyalogos rész 2x5 km volt. El kellett gyalogolni a Tisza partra, majd ott csónakázni, és visszagyalogolni a célba. Errefelé nem nagyon lehetnek kijelölt turistaútvonalak, szalagozást, illetve aszfaltra festett sárga nyilakat kellett követnünk. Elmentünk a helyi nevezetességek mellett, mint pl. a TVK, illetve annak a parkolóján keresztül. Egy árva lélek nem volt ott, kivéve az aszfaltozó brigád. Viszont a városból frankó bicikliút vezet a gyárig, igaz, kicsit furcsán van megoldva a bicikliút átvezetése az autóúton. A TVK után kimentünk a sínekre, és ezek mellett gyalogoltunk a Tiszapalonya Erõmû megállóig. Dél volt, sehol egy árnyék, és nagyon hosszúnak tûntek a vágányok. Szabolának nem tetszett annyira a környék. Ezt követõen az erõmû kerítése mellett vitt utunk, megint csak nem éppen természeti környezetben. Bár az erõmû tornyai és a rengeteg magasfeszültségû vezeték között volt pár gyümölcsfa is. És még növényeket is lehetett fotózni!

Vízreszállás elõtt ivászat következett, szabola is elég szomjas volt ahhoz, hogy legurítson 2 pohár aszpartamos kólát. Az útra is vittünk egy fél literes kofola ízû szénsavas üdítõitalt. Mindenzt egyébként a rendezõk adták. A szolgáltatás színvonala talán ezen a túrán volt a legjobb, és csupán 600 Ft volt a nevezési díj.

Soha nem ültem még kenuban, és ez meg is látszott a technikámon. A rendezõk a partról kiabáltak, hogy "Hé középsõ, ne ott fogd az evezõt!" (én ültem középen). Leközépsõztek, pedig mondhatták volna azt is, hogy "az a béna 680-as ****". Elõször kicsit beszartam, mert inbolygott az a szar alattunk, és evezés helyett is csak simogattam a vizet szabola szerint. De elég gyorsan bele lehet jönni, és az imbolygás amplitúdóját is csak a motorcsónakok növelték meg néha. Felfelé kellett evezni 3,5 km-t, majd ott pecsét, tiszai fürdõzés és bögölyetetés után visszafordulás és lecsorgás. Szabola ült hátul, természetesen hosszúnadrágban, és fekete-sárga csíkos hosszúújjú pulóverben. Ettõl úgy nézett ki, mint egy darázs. Ha engem az evezési technikám miatt néztek hülyének, õt a ruházata miatt. Juhi volt egyedül tökéletes, ha leszámítjuk a Dieter Bohlen-es frizurát.

Lefelé feleannyi idõ alatt megtettük a távot. A parton ettünk kenyeret, pálinkáztunk, söröztünk, kóláztunk, ezzel eltelt kb. 20 perc. Már csak annyi volt, hogy vissza kellett gyalogolni Tiszaújvárosba. Idõnk volt bõven. Még 3 óra sem volt. Most volt a legmelegebb, de szerencsére az állomáson álló 20 Eas kocsi már adott annyi árnyékot, hogy azok mellett el tudtunk menni a hûvösben.

A célnál rendes triatlonverseny is volt. A versenyzõket meg kellett várni, utána hajthattunk csak ki a kocsival. Addig bográcsgulyást zabáltunk, és szabolának megint lecsúszott fél liter aszpartamos kóla. Nem lesz ez így jó...