Olajos körút - 30

Sok év után, harmadjára indultam el az Olajos Körút túrán, harmadszorra is a 30 km-es távon, ami valójában 33. Annak ellenére, hogy ezen nem voltam olyan sokat, mégis igazából csak a 30 éves jubileum miatt indultam el, mivel az elsõt középiskolás koromban teljesítettem.

Kicsit más volt az útvonal, mint ami a TTT honlapján megjelent. Emiatt már az elsõ kanyarban rossz irányba fordultam, de szerencsére gyorsan belenéztem az itinerbe, és a meglepetés után vissza is fordultam, és immár a helyes úton indultam el a Meretai-erdõ felé. A túra az Olajos Körút egy szakaszán megy végig, amit piros sávval jelölnek, és összesen 89 km hosszú. A túra elsõ szakasza egy jó nagy kanyart vág le ebbõl az útból.

Dimbes-dombos a környék, a rajt egy dombon volt, majd ennek a gerincén mentem jó darabon, végül a domb aljában volt az elsõ ellenõrzõ pont. Innen újra fel a szomszédos gerincre, ahol a DDK is halad, közben viszont egy elkerített erdõrészlet mellett a susnyásban kellett haladni. Szerencsére nem volt durva az aljnövényzet. Az emelkedõkön még levettem a sapkát, hogy szellõzzön a fejem, de azon kívül a napos részeken már rajtahagytam, pedig még 10 óra sem volt. A második pont az Olajos Emlékmûnél volt, ahol kódot kellett leolvasni.

Két óra elteltével még mindig Bázakerettyén belül voltam, de lassan elhagytam, és a mûúton átgyalogoltam Lispeszentadorjánra. Emlékeim szerint a buszmegálló mellett van egy kék kút, ez be is igazolódott. Három liter vizet hoztam, ebbõl egyet itt meg is ittam, és újratöltöttem a palackot. A falu másik felén (a Szentadorján nevûben) ugyan lett volna lehetõség palackozni, utána viszont sokáig semmi.

Szentadorján utáni amolyan ismeretlen vidék nekem, talán egyszer voltam erre, de nem emlékszem semmire. Már a tûzõ napsütésben, melegben kellett felmenni a Maróci-hegyre, és nagyon jó volt oda felérni. Jó a kilátás, látni nyugat felé az újudvari TV-tornyot is, igaz csak a tetejét. Nem is beszélve arról, hogy pihentetõbb szakasz jött a gerincen, majd le a falu felé. Maróc faluig nem mentünk le, csak a régi temetõjét érintettük, és kisvártatva már jött is a Maróc-hegyi keresztnél az újabb kódolvasás.

Itt már kezdtem megéhezni, és a Tormafölde-Kiscsehi erdészeti mûutat elérve elõ is vettem egy szendvicset, amit menet közben ettem meg. Gondoltam rá, hogy kutyával jövök, de végül elengedtem ezt a lehetõséget. Sok volt a napos, meleg rész, patak szinte egy szál se, nagyon nem komálta volna a napon gyaloglást a déli hõségben. Mert persze pont úgy jött ki, hogy ekkor értem a legnaposabb részre.

Volt egy nagy erdõség ugyan a domboldalon, de a fák nagyja fiatalos volt, az áthatolhatatlan, az út is mellette ment. Sok helyen teljesen beõtte az utat is a növényzet, de szerencsére nem az az alattomos, szúrós fajta.

Kiscehi után újra be kellett menni az erdõbe, felmenni, majd lejönni pár dombról, és pár kilométer múlva be is értem Budafára, ahol kajáztató pont volt. Éhes mondjuk nem voltam, szomjas viszont annál inkább, meg is ittam újra egy palack vizet. Maradt egy egész, plusz újratöltöttem az üreset félig. Aztán ettem egy zsíros kenyeret. Meg még egyet, és még egyet. Minél többet ettem, annál éhesebb lettem, úgyhogy inkább abbahagytam, és elindultam tovább Kistolmács felé.

Újra le kellett térni a piros sávról, ez amolyan külön kerülõ volt. Van itt egy alattomos (de a geci jobb szó rá) emelkedõ, amit nem nagyon szeretek. Most annyi könnyebbség volt, hogy háromnegyedúton találtam egy nagy szarvasbogarat, és annak fotózásával örömködtem. Eddig is láttam több helyen halott bogarakat, valamelyiknek csak a szarva volt meg. De ez itt élt, a leveleken sétált.

Másik örömködés akkor volt, amikor kijöttem az erdõbõl a kisvasút régi végállomásánál. A Kozár-forrásnál éppen akkor jött a vonat méghozzá gõzvontatással. Ezt már videózni kellett.

Utolsó alkalommal - 2007-ben - nagyon ki voltunk futva az idõbõl. Most ez a veszély nem fenyegetett, de azért jól megnyomtam az utolsó 2-3 km-t. Végig az aszfaltúton Bátakerettyére, majd ott felé a dombtetõre. Igazából a melegtõl akartam szabadulni, mert már kezdett nagyon irritálni. Egész jó idõben beértem, egyáltalán nem voltam fáradt, és a meleg is csak részben volt kellemetlen. Máskor ilyen melegben teljtesen kikészülök.