Bükki Források 15

Mostanában nagyon kevés teljesítménytúrán voltam. Nem is a lustaság miatt, inkább mással töltöttem az idõmet. Tavaly mentünk el Petrával egy teljesítménytúrára a Mátra aljára, a kaptárkövekhez, Igaz abban volt egy kis kényszer, de ennek ellenére jó volt. Pont emiatt jutott eszembe, hogy ismét nézhetnénk valami rövid túrát és így jött képbe a Bükki Források teljesítménytúra legrövidebb, 15 km-es távja. Korábban már - 15 évvel ezelõtt - részt vettünk ezen a túrán, de akkor még más rendezte és nem a 15-ös hanem a 30-km-es távon mentünk végig.

Az idõjárás nem tántorított el minket, igaz nem is mondtak ótvar rossz idõjárást arra a napra. Szerencsére szinte egész nap indulhattunk, így nem kellett hajnalban kelni. 8-kor indultunk otthonról ls fél 11-kor már el is rajtoltunk. Kicsit hûvös idõ fogadott minket, de hamar bemelegedtünk, mivel az elsõ pár kilométeren kellett letudnunk a teljes táv szintkülönbségének majdnem a felét, úgyhogy jól megizzadtunk mire felértünk a Szeleta-tetõre. Régen jártam erre így még nem jártam a lillafüredi kastéllyal szemben, a hegytetõre épült Zsófia kilátónál. Lassan caplattunk fel, de azért csak felértünk. Igaz ez még nem a tetõ volt, innen még mennünk kellett mire valóban elértük a csúcsot. Notórius nem kilátóba mászó vagyok és most is kihagytuk hogy felmásszunk.

Kicsit sütött a nap, egy kicsit nem tudtuk hol vagyunk, de azért egyáltalán nem voltunk kétségbe esve. Az itiner elég szegényesre sikeredett, de azért használhatónak bizonyult. Egy kicsit bezavart, hogy térkép jelölései eléggé eltértek az intinerben követendõ jelölésektõl, de erre a startban is felhívták a figyelmünket. Szerencsére egyáltalán nem tévedtünk el és nemsokára már a forrás völgyben meneteltünk.

Az elsõ forrás amit fel kellett keresnünk a Flóra forrás volt. A szép foglalással rendelkezõ forráshoz egy kis kitérõt kellett tennünk. Emlékeim szerint mikor itt voltunk anno még nem volt kifolyója, csak egy medence, de most már egy csövön át jött belõle a víz. Amúgy a túra útvonala nem változott a rendezõ váltás ellenére, ugyanarra
kellett mennünk. Itt pihentünk egy kicsit, majd indultunk tovább a második, a Csókás-forrás felé. Egészen a Felsõ-forrásig kanyarogtunk a völgyben, itt jött ismét egy meredekebb emelkedõ. Dörögni kezdett az ég, és reménykedtem benne, hogy elkerül minket, de nagyot tévedtem. Elkezdett esni az esõ, de szerencsére nem az nyomorultul mindent eláztató vízesés jellegû özön, hanem a zivatar ellenére csak normális esõ. Nagyon lehangol, ha túra közben esik az esõ, így most Petra tartotta bennem a lelket. Ahogy eddig én benne. Csak esett és esett, a piros kereszt pedig vezetett a végtelenbe és tovább :) És tovább. És tovább. Mintha sosem akarna véget érni. Öröm az ürömben, hogy nem akadtunk össze nagyobb vaddisznócsordával illetve komolyabb emelkedõkkel. Itt különben végig víznyelõk mellett haladtunk.

Aztán mikor már nagyon elegünk volt, feltûntek a Csókás-forrásnál található házak illetve az esõbeálló körvonalai. És az esõ is elállt. Itt derült ki, hogy fel kellett volna írnunk a Flóránál található kódot az itinerre. De nem származott belõle gond, mert az itteni pontõr beírta nekünk. Különben is lefotóztuk. Itt is pihentünk egy keveset, majd indultunk visszafelé. Még a Lencsés illetve az Eszperantó forrás maradt hátra. Kisütött a nap, lefelé mentünk, szóval a kedvünk is helyreállt.

Mikor itt voltunk 15 éve a Lencsés-forrás foglalása eléggé "gusztustalanul" nézett ki, azóta átépítették és hasonló lett a Flóra-forrás foglalásához, nagy embléma és terméskövekbõl kirakott, viszonylag magas építmény. Azonban valamit elronthattak, mert a csõbõl nem tiszta víz folyt; mintha a felszíni vízfolyások is bejutottak volna a forrásházba és onnan a csövön át öklött ki minden együtt.

Továbbra is lefelé haladtunk, néhol a sár eléggé nehezítette a járást. Kereszteztük a mûutat, majd leértünk a tóhoz. Itt már csak a tóparton kellett végigbandukolnunk. Jah és persze közben még az Esperantó-forráshoz is felkapaszkodtunk, amit nagyon megnehezítettek a kidõlt fák. Ezután már tényleg csak másfél kilométer maradt. Kicsit kifutottunk a szintidõbõl, de abszolút nem számított, így is megkaptuk a díjazást. Jó kis túra volt úgy érzem.