Bükki kirándulás

Elmentünk a Bükkbe forrást keresgélni. Ha már a tavaszi Bükki Források teljesítménytúrával elkezdtük a Bükk forrásai túramozgalmat, akkor most adódott egy alkalom, hogy a hiányzó források közül felkeressünk még párat. Azaz nem az alkalom adódott, hanem mi kerestük az alkalmat. Upponyban találtunk szállást és onnan mentünk át a Bükk északi részébe.

Több kis kirándulás tettünk, elsôsorban azért hogy Judit és Vencel is el tudjanak jönni velünk. Elsônek a két fôúthoz közeli forrást, a Hárs kutat és a Lajos forrást kerestük meg. A Hárs kút a lillafüredi mûút mellett, a pisztrángtelep közelében fakad, egy rövid kaptatón kell felmászni a forráshoz, amely mellett egy erdei pihenô is található. A forrás maga foglalt és szerencsére nem bemerítôs, így tudtunk mérni is:) Miután fotózkodtunk, felíruk a megfelelô kódot mentünk is vissza a kocsihoz, majd hazafelé még a Lajos forrást is megkerestük, amely teljesen ki volt száradva.

Aznap délután mentünk el a hosszabb kirándulásra, de most csak 4-en. A mûút mellett hagytuk az autót és onnan tettünk egy körsétát. A cél az Ámor, a Mária és az Örvényes forrás volt. A térkép még jelzett ugyan egy Szilvia forrást is de az nem szerepel a felkeresendô listában, na meg útközben hiába meresztegttük a szemünket nyomát sem láttuk a földút mellett semmilyen forrásnak ott ahova a térkép jelölte. Na persze ez nem jelenti azt hogy nem volt ott, de idô hiányában nem keresgéltük. De mielôtt elindultunk volna a körtúránkra, még a mûút mellett található, favályúban csordogáló, névtelen forrást azért megnéztük. Alig száz méterre volt attól a ponttól ahol megálltunk. A forrás gyûjtômedencéje- ami az úttól egy kicsit távolabb, kb 10 méterre lehetett- majdnem teljesen kiszáradt, de úgy látszik valahol mégis csak felszínre jutott, mert a vályúban elég rendesen folyt a víz.

Miután mértünk, elindultunk a körsétára. Nemrég a Bükkben egy szélvihar miatt jelentôs károk keletkeztek - a média is harsogott róla - és pechünkre pont arra a részre vetôdtünk ahol a pusztítás a legnagyobb mértékû volt. Derékba tört fák, gyökerestôl felforgatott erdô. Nem volt szép látvány. A Mária forrásig egy sima földúton még aránylag gyorsan és könnyen eljutottunk. Útközben megkerestük még a Ágnes forrást is. A pár száz méterrel távolabb lévô Mária forrás mellett szintén pár pad és egy házikó.

Innen a kék kereszten mentünk tovább a völgybe, az Ámor forrás irányába. A lerombolt erdô a schneebergi kidôlt fenyôfás hegyoldalra hasonlított, bár itt azért kicsit járhatóbb volt a terep. A kidôlt fákon átmászni néhol nem is volt könnyû. A pár száz méteres távot jó sok idô alatt tettük meg. Szerencsére lejjebb már normális volt a terep és ott tudtunk haladni tovább a turistaúton. Elhagytuk a kék háromszôg -kék kereszt találkozási pontját, és tovább haladtunk lefelé a völgyben . A turistaút néhol a patak közvetlen közelében, illetve a patakban folytatódott, a sziklák által összeszûkített szorosokban. Már-már Rám szakadék érzésem volt. Nemsokára megtaláltuk a keresett forrást, de ez is ki volt száradva.

Visszafelé úgy gondoltuk rövídítünk, meredeken felszakadtunk a hegyre és nem mentünk vissza a kék háromszög- kék kereszt találkozásáig. Fel is caplattunk a meredek hegyoldalban, még szerencse hogy nem nehezítették bokrok a haladást. Nemsokára megtaláltuk a piros háromszög jelzést, amelyen egészen a piros sávig mentünk, nagyjából szintben. A kocsi kb 700 méteren, az Ámor forrás pedig valamivel 400 méter alatt feküdt, szóval a két pont között 300 méter szintkülönbség volt, és a piros sávon még csak 500 méteren meneteltünk. Itt kezdett sötétedni.

Ha nincs a terepmászás lefelé a kidôlt fákon, akkor még mire leszáll az este már visszaértünk volna a Mária forráshoz, de így esélyünk sem volt. Feherb egyre jobban felmérgelôdött, mivel a GPS-en nem látszódtak a turistautak és ha hozzávesszük azt hogy a térkép sem oda jelölte a piros sávot ahol az volt, hát tényleg adhatott némi aggodalomra okot. De egyelôre csak ô idegelt rajta, mi nem izgattuk magunkat. Minden második mondata az volt, hogy :K***** nem tudom viccesen venni a dolgot, minden elsô pedig az hogy: Soha többé nem jövök túrázni. Pár percnyi ideges tanakodás után azért megtaláltuk a kék sávot és nem sokkal késôbb a félig kiszáradt Örvényes forrást is. A legmeglepôbb számomra, hogy embertömeg mászkált a besötétedett erdôben.

A nyirkos sötétség jéghideg ujjaival alattomosan körbeölelt minket (csak hogy legyen valami költôies is a leírásban) és szerencsénkre a feherbnél volt egy fejlámpa, így nem kellett teljesen sötétben mászkálni. A kék sáv, amin visszafelé indultunk el a Mária forrás irányába, járhatatlan volt a ráajta keresztbedôlt fák miatt, így ismét árkon bokron keresztül kellett elôrébb jutnunk. Sötétben. Szerencsére a terep nem volt olyan vészes mint a túra elején a kék kereszten, de azért itt is kerülgetni kellett a romokat. A feherb totál ideg volt de mi nem aggódtunk. Sôt!:)

Végül nagy nehezen eljutottunk egy földútig, ahonnan teljesen a GPS-re hagyatkozva - milyen jó hogy megjelöltük a forrásokat! - próbáltunk visszamenni keresztül - kasul az erdôn a Mária forráshoz. Ami végül nagy nehezen sikerült is. Innen már hamar elértük a kocsit, a feherb is lecsillapodott, mint egy CB miután kivillámlotta és kidörögte magát.

Másnap még felkerestük a hatodik kiszemelt forrást, amely a dédesi várrom alatti völgyben fakadt és nem meglepô módon Vár-forrásnak hívják. EZ szerencsére nem volt kiszáradva így mérni is tudtunk.