Cierny Balog

Cierny Balog - magyarul Feketebalog - a Fekete-Garam völgyében fekvõ falu, nem messze Brezno várostól, Besztercebányától keletre. Van egy kisvasuta, amely Chvatimechbõl indul. Tulajdonképpen a Garam és a Fekete-Garam összefolyásánál van. Itt nagyvasúti csatlakozása is van. 2008-ban május 1-én volt a kisvasúti nap. Ennek keretében Vydrovo-ban összeröffenés is volt, kirakodóvásárral, néptáncbemutatóval, meg hasonlókkal. Ez egyébként a kisvasút felsõ végllomása, nem messze Feketebalogtól.

A kisvasút honlapján (http://www.chz.sk) nem volt kiírva, hogy az ott lévõ menetrend csak június 1-tõl érvényes. Ez elõtt nem is jár a kisvasút, csak Feketebalog és Vydrovo között. De a mostani jeles napon indítottak két vonatot Chvatimechbõl is. A másodikat értük el, ez 11-kor indult. Egy piros motorkocsi volt, nem túl sok hellyel, de azért mindenkinek jutott ülõhely. Zolcsival mentem, és már régóta terveztük ezt az utat, csak mindig elhalasztódott. Most kapóra jött a kisvasúti nap.

A vonat átmegy a Garam hídján, és szinte végig a Fekete-Garam mellett kanyarog egyre felfelé a hegyek között. Két nagyobb települést érint: Hronec, ahol ipari üzem is van nagyvasúti iparvágánnyal, illetve Feketebalog. Most egy igen szép Búvár becenevû mozdony állt az egyik vágányon. Ha megnézzük a mozdony képét, nem kell nagy képzelõerõ ahhoz, hogy kitaláljuk, miért éppen ez lett a beceneve.

Természetesen nagy volt a tömeg mire a végállomásra értünk. Sokan teljesen érthetetlen módon kocsival érkeztek. De azt is mondhattam volna, hogy Skodával, merthogy az autók 90 % ez volt. Van itt erdei skanzen is, ami az erdõk életét és a fakitermelést mutatja be, de ezt nem néztük végig. Dél lévén a zabáldában is tömeg volt. Természetesen fényképeztünk vonatot is, de nemsokára azt is visszahúzták Feketebalogra. Mézbort azért vettünk.

Visszafelé sokára ment volna a vonat, így buszoztunk egyet egy régi Karosával. Igaz, nem ment el Chvatimechig, de pár perc gyaloglással visszajutottunk a végállomásra.

Ezután Besztercebányára mentünk, ahol nem terveztünk vonatos programot. Ehelyett szétnéztünk a belvárosban, bementünk egy slovenská restauráciába, ahol brindzové haluskyt ettünk s klobasou a s füstöltsajtou. Nem volt nagy adag, de nagyon laktató volt, és egész korrekt áron kínálták. Szerencsére az étteremben levõ szlovákok nem értették, amikor Zolcsi félhangosan leugatta a kofolát, hogy "hogy tudom meginni azt a sz@rt".

Hazafelé Zólyom felé mentünk, ahol az osobná stanicát fényképeztük. Itt már van drót is. Amúgy vasúti csomópont, nemrég még Pestrõl is jött ide közvetlen vonat. Elég nagy állomás, sok vágánnyal és sok vonattal. Csak éppen utassal alig találkoztunk. A peronok alatt aluljáró van, ami sokkal kultúráltabban néz ki, mint mondjuk a kelenföldi vagy a fehérvári. Maga az állomásépület elég szocreál, de nincs messze a vár, ami remek háttért képez a Búvároknak. Azt még nem mondtam, hogy a drót ellenére a zólyomi vasútállomás búvárparadicsom.