Nem akartam EU-s rendezvényeken baromkodni, inkább eljöttünk erre a túrára. Mivel a túra után Kanizsára szerettem volna menni, kocsival jöttünk le Pestrõl, hogy hamarabb indulhassunk. Szóval szabola megint vezetni kényszerült. Egyszer voltunk túrán errefelé, akkor tetszett meg nekünk ez a táj. Fõleg a ligetes
birkalegelõk fogtak meg igazán. Persze a meteorológia megint tévedett. Sütött a nap, mint az állat, pedig le mertem volna fogadni, hogy felhõs idõ lesz. Így legalább nem áztunk meg, a besugárzás miatt délután jópár szép zivatarfelhõt is láttunk, azonban leizzadt a tökünk, mint az állat. Szerencsére nem volt sok emelkedõ. Sõt, azt kell hogy mondjam, hogy alig volt 1-2 emelkedõ. Nagyon kellemes kis túra volt. Szabolának megint fotómenése volt. 200 fölött teljesített ezen a túrán a képek számát illetõen. Az elején kicsit idegeskedtem, hogy el tudom-e érni a korábbi vonatot Zánkáról. Minden virágnál meg kellett állnia fényképezni. Életemben nem láttam ennyi ledneket, mint most. Persze eddig fingom sem volt róla, hogy mi a franc az a lednek. Az árvacsalánról meg a kosborról ne is beszéljünk (ha az egyáltalán kosbor volt, ugye?).
A jelzések hol itt voltak, hol meg sehol. Azért rendes volt a rendezõktõl, hogy kiszalagozták az útvonalat, mert sokat káromkodtunk volna. Így csak egyszer-kétszer vétettük el az utat. Amikor megláttuk a
fejet, kicsit kezdtünk aggódni, hogy mégsem kellett volna eljönni ide.:) Balatonhenyén a kocsmában volt a pecsét, most is éppen olyan súlyos ez a hely, mint 6 éve, amikor kék túrán jártam erre. A következõ 5-10 km-en nem igazán volt hangulatom túrázni. Egyre több minden jutott az eszembe, amit el kellett volna hoznom Pestrõl, de elfelejtettem. Az is zavart, hogy ilyen jó volt az idõ. Igazán lehetett volna felhõsebb is egy kicsit, hamár ezt mondtam mindenkinek, a fene vinné el.
A
Hegyes-tûnél elég furcsán vannak a jelzések. Máig nem értem, hogy hogyan festettek arrafelé. Az az igazság, hogy elég ideges és hülye voltam ahhoz, hogy ott megértsem. Az a lényeg, hogy eljutottunk a bazaltbányába a bélyegzõhelyre, sõt onnan el is tudtunk indulni a jó irányba. A bányába belépõvel lehetett csak bemenni, de szabola belógott, és csinált pár képet. Én kérek itt elnézést az õ nevében is. Amíg õ fotózott, én megkajáltam. Aztán õ is kajált. Elég sokat ücsörögtünk, majdnem 20 percet. A Káli-medencérõl készült
panorámakép is ekkor született. A párában kivehetõ azért a Badacsony és a Gulács is.
Megint egy nehezen festhetõ terep következett, de szerencsére szalagok és
kõbõl kirakott nyilak jelezték az utat. Figyelni is kellett persze, pláne amikor egy széles útról egy kisebb ösvényre kellett rákanyarodni. A vizünk megfogyatkozott, már alig vártuk, hogy beérjünk Szentantalfára, ahol egy
forrásnál volt az ellenõrzõ pont. Sajnos a forrás vize nem volt iható, de a nyomós kútból finom víz folyt. Szabolának nagyon tetszettek ezek a falvak. Azt mondta olyan, mintha egy oszták faluban lenne, csak nem havas hegycsúcsok vannak körben, és magyar rendszámúak a kocsik. Érzõdik azért a Balaton közelsége. Kevés a lepusztult ház, és az utcanévtáblák is szinte mindenhol meg vannak csinálva.
Nagyjából a táv felénél jártunk, egyre jobb lett a hangulatom, és ahhoz képest, hogy a seggem már fájt az izzadtságtól, elég gyorsan haladtunk. Nem tudom, hogy szabola hogy bírta hosszúnadrágban. Én megdöglöttem volna. Az úton egyre több lett a rom. Mármint a régrõl ittmaradt templomromok, de Dörgicse után egy
régi kõhidat is láttunk. Mondanom sem kell, az is le lett fényképezve. A rendezõk nem tudtak embert rakni minden pontra, néhol magunknak kellett egy-egy adatot beírni az igazolólap megfelelõ helyére, amit csak az tud, aki érintette azt a helyet. Kettõ ilyen ellenõrzõ pont volt.
Vászoly falu a cél elõtt alig 10 km-re volt, és már fél háromkor odaértünk. Igaz, még bõven volt lehetõség az eltévedésre, de már biztos voltam benne, hogy idõben beérünk, és a korábbi vonatot is elérem Zánkán. Az út a célig azért nem ment simán. A jelzés össze-vissza kacskaringózott a ligetek között, és néhol még véletlenül sem követte a kijárt utat. Hát, nem vennék részt errefelé éjszakai túrán! A
Kossuth-kilátónál szabola még csinált egy panorámaképet, aztán szép lassan begyalogoltunk a célba, de Mencshelyen bementünk a kocsmába meginni egy pohár kólát.