Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Sárbogárd-Baja, Bátaszék-Dombóvár-Gyékényes
(2007-10-06)
2007.10.09 Az ôsz kedvez a vonatozásnak. A feherb mega BZMOT-ozáson vett részt Délnyugat-Magyarországon egy októberi szombaton, ahová a juhi is elkísérte. Az útinapló..
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Konrád menet

Teljesítménytúra
A leírást készítette: szabola
Idõpont: 2007. január 13.
Indulás: 7.50 - Esztergom
Érkezés: 14.30 - Dobogókõ
Résztvevõk: juhi, szabola
Túraparaméterek
A túra hossza28 km
Szintkülönbség1100 m
ÚtvonalEsztergom-> Vaskapu th. -> Barátkúti erdészház -> Fekete-hegy -> Sasfészek th. -> Pilisnyereg -> Pilisszentlélek -> Szakó-nyereg -> Dobogókõ
Szintidõ8 ora
HelyszínVisegrádi-hegység
Legmagasabb tengerszint feletti magasságDobogókõ - 699 méter
Idõjárás
Reggel felhõs idõ fogadott minket, de délelõtt kisütött a nap. A szél élénken fújt. Délután ismét befelhõsödött az ég, de csapadékkal nem találkoztunk. A magasabb helyeken néhol erõs szél fújt. Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
Az egyik olyan túránk amelyre nem autóval mentünk. Elnéztem a menetrendet és teljesen meg voltam gyõzõdve arról, hogy Dobogókõ és Esztergom között délután nincs járat. És emiatt nem tudtunk volna visszamenni a kocsihoz, ha Egomban hagyjuk. Ezt nem panaszkodásként írom, csak amiatt, hogy nagyon korán kellett kelni ahhoz hogy normálisan elkészülve elérjük az Esztergomba induló buszt. Amúgy van járat Egom és Dobogókõ között.

Esztergom
A felhõzet felszakadozott
Utólag nem volt rossz, de akkor reggel eléggé kellemetlenül érintett a korán kelés. Még szerencse hogy az évszakhoz képest jóval melegebb volt:). Juhi eléggé unottan és álmosan érkezett. Hamar kiértünk a célállomásra, majd meg is találtuk a starthelyet és azonnal neki is vágtunk a távnak. A túra nem könnyû, a maga 1100 méter szintkülönbségével, ha tekintetbe vesszük hogy csak 28 kilométerrõl van szó. Ez már az elsõ métereken érzõdött, mivel a kezdeti szakasz az esztergomi szõlõk és vikendtelkek mellett vezetett fel a Vaskapu turistaházig. A kilátás remek errefelé, de ezért meg is kellett küzdenünk.

A feherb elõzetes elõrejelzése szerint tisztuló égbolt és élénk szél várt ránk. A szél gyengén fújdogált és nyugat felõl már látszott, hogy felszakadozik a felhõzet. A kaptató közben többször is megálltunk, hogy visszanézzünk. A távolban a Gerecse, a Nagy-Gete, a Duna, illetve Szlovákia látszódott. Végül felértünk a turistaházhoz, ahol pecsételtünk.

Mezõkön keresztül
A Börzsöny
Ez a túra egy katonai hagyományörzõ túraként volt meghirdetve és a pontõrök korhû ruhákban vártak minket. A turistaháznál pecsételtünk, majd indultunk tovább. Elvileg Diósvölgy felé kellett volna mennünk, de az itiner és a tapasztalat is azt mutatta, hogy a jelzések kegyetlenül elhanyagoltak errefelé. Ezért a szervezõk végigszalagozták az utat, és igy sokkal könnyebben haladtunk, mintha össze-vissza keresgéltük volna a nemlétezõ jelzéseket.

A Vaskaputól lefelé az elsõ szakasz néhol eléggé meredek, bozótós, kitaposatlan volt, de aztán laza terepen haladtunk tovább, mezõkön vágtunk át és már itt láttuk a Sasfészek turistaház fehér foltját a Fekete-hegy oldalában. De addig még sok kilométert kellett leküzdenünk. Elértük a második ellenörzõpontot a Barát-kúti vadászháznál. Itt is németek vártak minket; kiegészítésként többféle gépfegyver és gépkarabély is hevert a fûben.

Nemrég döntöttük el, hogy belevágunk a Pilisi Parkerdõ forrásai túramozgalomba, amelynek keretében a Pilisben 50 különbözõ forrást kell megkeresni. Mivel a Barát-kút is köztük volt, ezért ha már itt állunk mellette, akkor meg is kerestük. Pár fénykép, majd folytattuk a túránkat.

A Háromszáz garádics felé
Kilátás a Háromszáz garádicsról
A nap kisütött a szél alig fújt, igazi tavaszi idõ kísérte utunkat. Lefelé haladtunk, a Fekete-hegy minden lépéssel egyre nyomasztóbban magasodott felénk. Útközben megtaláltuk a Ráró-kutat is, amely szintén szerepel a felkeresendõ források listájában. Aztán emelkedni kezdtünk. Elõször felkapaszkodtunk az Esztergom-KétBükkfaNyereg mûutig,
Hogy kerül ez ide?
majd tovább indultunk a Háromszáz garádics irányába, amely felvezet minket a hegy tetejére. Azért elfáradtam, meg is kellett állnom enni ezt-azt, hogy visszenyerjem az energiát. A kaptató mit sem változott, ugyanolyan meredeken haladt felfelé a hegy oldalában. És nemcsak a meredekséggel, hanem az oldalirányú lejtéssel is meg kellett küzdenünk. A kiálló kövek a rájuktapadt földtõl csúszósak voltak, én pedig az ilyen "eltanyálós" szakaszokat szinte ösztönösen mindig megtalálom. De szerencsére nem estem el egyszer sem:)

Nemsokára kereszteztünk egy erdészeti utat, majd tovább haladtunk a turistaház irányába. Innen még pár száz métert mentünk felfelé, majd el is értünk a hegygerinc szinte
Piros csészegomba
legszélén álló házhoz, ahol zsíroskenyér, forralt bor és tea várt minket. Ettem egy kenyeret; még élénken élt bennem a vulkántúrán elkövetett balgaság. Juhi is zabált, majd pár perces pihenõ után indultunk tovább a Pilis nyereg felé. A nap sütött a szél élénken fújt, de nagyon kellemes volt minden, ráadásul már az út sem emelkedett, mert nem volt hova.

Könnyû séta után értünk el a nyeregbe és szerencsére lefelé, Pilisszentlélek irányába haladtunk tovább. Juhival beszélgettünk, de nem érdekelte a túra így inkább arról beszéltünk. Meg minden másról is kivéve a túrát:)
Pilisszentléleki ház
A Pilis nyereg felé
Mielõtt beértünk a faluba, ismét találtunk egy keresendõ kutat, a Szent László forrást. Fénykép készítés és mentünk is tovább. A faluban egy kocsmába helyezték a pecsételõhelyet, ahol az eddigi legtöbb "katonát" láttuk. Sõt, egy hernyótalpas harci jármû is a kiállításhoz tartozott. Itt szintén akadt zsíroskenyér. Juhi ivott volna egy sört, de én nem akartam. Igy õ is lemondott róla, és indultunk tovább. Nem volt értelme hosszasan megállni.

A faluból kierve egy mûúton trappoltunk tovább. Elhaladtunk a Pálos rend egyik kolostorromja mellett, majd elértük a gerincet, ahol tovább gyalogoltunk a Hoffmann fogadó irányába. Rövid séta után oda is értünk. A pecsételõhely- ahogy a Pilis50-en - most sem a fogadónál
Azért akadtak felhõk
hanem pár száz méterrel feljebb, a Hoffmann kútnál volt. Ez a kút szintén szükséges a számunkra, így lefotóztuk. Önkiszolgáló ellenörzõpontra akadtunk: a faasztalon magányosan hevert a tintapad és a pecsét is.

Innen a Szakó-nyeregbe vezetett az út. Számomra ismerõs volt a szakasz és eléggé rosszul bírtam anno. De most minden flottul ment, kifáradtam természetesen, viszont nem merültem ki teljesen, még a Tost-sziklák mellett felvezetõ rövid, meredek szakaszt is legyûrtem. Na nem könnyedén, csak komótosan:). Innen már könnyû a menet; csak a Téry úton kell végigmenni a gerincen és máris fent vagyunk a csúcson. Ez a "végigmenni" azért három vagy még több kilométert jelent, de szerencsére nem emelkedik irdatlan módon.

A szél felélénkült, a nap már jó ideje nem sütött ránk, csak a távolban, a Naszályt világította meg. Itt jutott eszembe, hogy idén tervezzük a Kinizsit és most még csak 28 km-t tettem meg máris eléggé kivagyok. Mi lesz májusban?

A Dunakanyar
A Prédikálószék
Lassan elértük a Rám-szakadék felõl érkezõ sárga jelzést; innen már tényleg nem maradt sok hátra. Ezen a szakaszon elég sok turistával találkoztunk köszönhetõen a jó idõnek, majd nemsokára be is léptünk az Eötvös Lóránd turistamúzeum ajtaján, ahol gyorsan lepecsételték az oroszok a papírjainkat. Kitûzõt nem kaptunk csak emléklapot, de a túrán nem kellett nevezési díjat fizetni, így a kitûzõhiányt egyáltalán nem lehet felróni.

Fél háromra értünk fel, 6 és fél óra alatt teljesítettük a távot. Nem rossz. De a Kinizsihez több kell! Mármint nem idõre gondolva, hanem a kitartásra. Hogy a juhi mennyire fáradt el, nem tudom, nem árulta el. A buszunk 4 órakor indult vissza, addig akadt még másfél óránk. Juhi babgulyást akart enni, egyik régi emléke alapján van itt valahol egy hely ahol adnak levest. De pechére zárva volt a büfé, így betérünk a menedékházba és ittünk egy üveg sört. Sört túrán! Juhi sokat témázott a büfés lányon, de kénytelen-kelletlen el kellett jönnünk, mielõtt megkérdezhette volna hogy fent van-e az iwiwen. Hiába, a juhi ilyen.

Kemény, de jó túrán vettünk részt. Tény, hogy az idõjárási viszontagságokat megúsztuk, mert ugyanez a kirándulás 10-20-centis hóban még nehezebb lett volna. A szervezésre nem lehetett panasz, az útvonal jól követhetõ volt.