Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Kecsõ 30B
(2021-06-26)
Az elsõ olyan túra, ami részben barlangban haladt
Mostanában
Boncsos-tetõ
(2024. október 10.)
Nyári körtúra a Balaton-felvidéken a Boncsos-tetõ körül
Dent d
(2024. október 10.)
Elõször a dendeocse tetején
Oberrothorn
(2024. október 10.)
Matterhorn-bámulós túra a Valais-i Alpokban
AK: Kismarja-Berettyóújfalu
(2024. október 10.)
Ide se jövök többet!
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái

Cserhát 30

Teljesítménytúra
Honlapra került:2009. december 2. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2009. november 22.
Indulás: 07:25 Hollókõ
Érkezés: 15:45 Hollókõ
Résztvevõk: bea, feherb
Máskor is voltunk már ezen a túrán 2007 
Túraparaméterek
A túra hossza31 km
Szintkülönbség1000 m
ÚtvonalHollókõ -> Alsótold -> Felsõtold -> Bableves csárda -> Cserhátszentiván -> Dobogó-tetõ -> Dobos-kút -> Pusztavár hegy -> Hollókõ
Szintidõ8 ora
HelyszínCserhát
Legmagasabb tengerszint feletti magasság517 m - Dobogó-tetõ
Idõjárás
Borult, párás, foltokban ködös. Szitálás is elõfordult. Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
A Cserhát még a nyári idõszakban is tud meglepetéseket szerezni a sár tekintetében, az ilyen õszi, nyálkás, hideg légpárnás szituációban pedig kifejezetten barátságtalan. De nem érdekelt a dolog, ezen a túrán különben sem voltam még, csak juhi meg szabola, de akkor más útvonalon ment a túra. Beával mentünk kettesben végig.

Hollókõ, az Ófalu ködben
A Bableves csárdáig az elsõ tíz kilométeren az OKT-n mentünk. Mivel ezt tavaly csináltam, tudtam merre kell menni, nem kellett a jelzéseket keresgélni már, mint akkor. A ködben alig lehetett száz méterre ellátni, ködszitálás is volt. Alsótoldig voltak durva részek, de nem mondanám olyan borzasztónak. Tény, hogy nem lehetett nagyon gyorsan haladni, de nem is lettünk derékig sárosak. A falu után a mûúton viszont gyorsan mehettünk majdnem egy órán keresztül. De valahogy mindenki lehagyott minket. Sokat pofáztunk, már régóta nem túráztunk együtt. A Balvleves csárdánál kaptunk egy csokit, és rögtön mentünk is tovább. Az 1000 méter szintbõl alig tettünk meg 100-at, szóval a sûrûje még hátra volt. Igazából két nagyobb emelkedõ volt a túrán, mindkettõ a vége felé. Cserhátszentivánnál terelõútra tértünk, mert az itiner kinyomtatás után vették észre a szervezõk, hogy az út egy része el van kerítve. Nem volt nagy kitérõ, és rendesen ki volt szalagozva.

Cserhátszentiván
Dobos-kút
A Dobogó-tetõre vivõ emelkedõ elég hosszadalmas volt, és fárasztó is. Nagyon untam a folyamatos emelkedést a sáros úton (egyébként még mindig nem volt olyan durva a sár, mint amilyenre számítottam). Meg kellett állni egyszer-kétszer. Beának a szalagok tetszettek, hogy a rendezõk pecsétje volt rajta. A Dobogó-tetõn kajálás történt, és geoláda-keresés. De nem találtuk meg, és mivel észak felé már szinte lejöttünk a köveken a hegyrõl, nem is mentünk vissza rá. Úgyis észak felé kanyarodott a túra, és egy fiatal tölgyesen átvágva értük el a jelzett utat. A fiatalosban voltak szederindák is, ezeket nehezebb és fájdalmasabb volt kikerülni.
A Dobos-kútig lejtett az út, de itt már nagyobb volt a sár, nem lehetett csak úgy rohanvást menni. Nagyobb sebességgel nagyobbat is lehet esni. Szerencsére ez elmaradt. A forrás elég szépen ki van alakítva, még saját vendégkönyve is van. A Malom-völgyben mentünk felfelé, immár a cél irányába, de elõtte fel kellett menni a Pusztavárhegyen lévõ várhoz. Én Zalában kezdtem el túrázni, ahol köztudott, hogy nagyon sárosak az utak az agyag miatt. De ami itt volt, baszki, az nagyon durva, beteg dolog ilyenkor erre túrázni! A sok csúszkálástól el is fáradtam, pedig nem volt olyan nagyon meredek, leszámítva a hegy legteteje. Egyszer meg is kellett állni kicsit ivászatra. A hegytetõrõl vissza kellett térni a kék sáv jelzésre, majd meglepetésemre tovább emelkedtünk. Azt hittem innen már nem lesz több felfelé, de tévedtem. Ez most nagyon rosszul esett, és nagyon soknak tûnt, míg felérünk a legmagasabb ponton a nyeregbe. A sár továbbra sem csillapodott, de kitisztult az idõ. Az alsó pár száz méteren javult a látás, viszont az 500 méteres hegyek felhõben voltak. A hollókõi várat viszont nem láttuk, csak akkor, amikor már közvetlenül alatta voltunk. Ide még fel kellett mászni egy rövid, de annál meredekebb emelkedõn, majd a másik oldalon lementünk a falu fõutcájára.

A hollókõi vár alatt
Gyakoraltilag teljesítettük a túrát, igaz, kicsit lassabban, mint gondoltuk, majdnem teljesen kihasználtuk a szintidõt. Megúsztam egy letérdeléssel, de a cipõmön, a kamáslin kilószámra állt a sár. A célban elköltöttük a levest, megittam a maradék mézes teámat, és húztunk haza. Kocsibaszállás elõtt még hosszas sártalanítás és öltözködés következett.