Muzsla 26

Szinte már szokásos, hogy idén is elmentünk a Muzsla teljesítménytúrára. Mivel egyik nagy kedvencem a Mátra, mindig könnyebben elfelejtem az oda- és visszaúttal járó szenvedést. Igen. Mivel a túra nem ugyanott indul mint ahol végzõdik ezért kénytelenek voltunk az autót lerakni Gyöngyösön, és heringekhez hasonlóan felszenvedni magunkat a második buszjárattal (az elsõre esélyünk nem volt felférni) Galyatetõre.

A nevezés, annak ellenére, hogy sokan szálltunk le a buszról, meglepõen gyorsan ment. Ügyesen szerveztük az indulást, beneveztünk, és utána rögtön megálltunk enni. Nehogymár ne a szintidõbõl menjen az idõ a reggelizéshez is! :) Tudni kell errõl a túráról (és ez igaz a középsõ és nagytestvérére is a Hanák-Kolosra és a Mátrabércre), hogy a szint sok és a szintidõ meg kevés.

Szóval reggeli, majd elindultunk felfelé a kilátóhoz. Ez az emelkedõ rövid és annak aki itt kezd Galyatetõn nem is megerõltetõ. Persze voltak páran akik vagy Kékesrõl jöttek már ide vagy esetleg Sirokról, nekik ez az emelkedõ már nehéz és õk bizony nem szökelltek felfelé, mint mi.
A kilátó után a kéken elsétáltunk Piszkéstetõre, széles út néhol fenyõkkel övezve. Ezután a Csillagvizsgáló mellett elfordultunk Mátraszentlászló felé. Ez végig lejtett, így itt néhol kicsit gyorsabbra vettünk a tempót, kisebb futással, néhol csak kocogással. Mátraszentlászlón, mivel egyikünk sem volt szomjas nem ittunk a kirakott teából, hanem jobbra fordulva azonnal elhagytuk a falut és mentünk a Vörös-kõ felé. A kilátó elõtt volt egy kis emelkedõ, de nem volt vészes, a nehezebbek még csak ezután jöttek. A kilátónál pecsét, majd rohanás tovább. Itt szintén eleinte lefelé haladtunk, néhol futva, néhol csak sétálva. Érzésünk szerint nagyon gyorsan mentünk, a vörös-kõi kilátóhoz vezetõ 5 km-t megtettünk percre pontosan egy óra alatt, beleszámítva ugye a reggelit.

Ágasvár-csúcs volt a következõ ellenõrzõ pont. Nos ide azért kapaszkodni kellett. Volt egy nagyon durva köves, de rövid meredek szakasz, amelyen meglepõen hamar átértünk. Még Zoli sem állt meg pihenni, mint tavaly tette. Aztán jött a hosszabb, szintén nagyon meredek de járhatóbb emelkedõ a csúcsra. Mivel itt sem kellett megállni, ezért ez is hamar megvolt.

A kilátás a csúcsról szokásosan pazar volt. Ráadásul szép tiszta idõ volt, ezért nagyon messzire el lehetett látni. Itt már kicsit rontottunk az elõzõ idõnkön, mert ide is egy óra alatt értünk el, ami - mivel ez csak 4,7km volt az elõzõ ponttól - 4,8-as átlagot jelentett, de ez nem keserített el minket, mert tudtuk, hogy a meredekebb emelkedõkön nagyon csökken az átlagsebességünk.

Lefelé menet szintén nagyon meredek úton mentünk, talán jobb is, hogy ott nem felfele kellett menni. Csak úgy szökelltünk szikláról sziklára, "fáról-fára". Majd leértünk a túristaházhoz. Itt ettünk egy szendvicset, megtöltöttem a palackom vízzel, nehogy kevés legyen, majd továbbálltunk. Enyhe szakasz következett egészen Mátrakeresztesig. Itt megint elrettentõ sorbaállás látszódott messzirõl az ellenõrzõ pontnál. Ennek ellenére nagyon hamar sorra kerültünk. Végülis összességében a tömeghez viszonyítva az ellenõrzõ pontoknál szerintem összesen 5 percnél többet nem vesztegettünk. Ez dícséretes.

Mátrakeresztesen volt üdítõ is, hát mit mondjak ez a szörp sosem volt a kedvencem, de mindegy is, itt ittam azért egy pohárral. Kellett egy kis cukor, nekem meg csak sima vizem volt. Nem tanakodtunk sokáig, megbeszéltük, hogy nekivágunk a Muzslának és akkor hamarabb túlleszünk rajta. Ez a túra legnehezebb része. A fel a Muzslára kifejezés itt egy 6km-es szinte folyamatos kemény emelkedõt takar. Szépen megfontoltan, de meglepõen gyorsan mentünk felfelé, a futókat és kocogókat kivéve mindenkit szépen elõzgettünk le. Meglepõen jól bírtuk. Fõleg Zoli akire tavaly itt 20 percett kellett várni félúton, most jött velünk, tartotta a tempót. Annyira jól eltaláltuk a tempót, hogy én személy szerint szinte észre sem vettem, hogy eltelt 3 km és már a Nyikom-nyeregnél is voltunk. No, itt jött egy rövid szusszanás, gyorsan bekaptam egy szendvicset, mert túl sokat vittem magammal a túrára és nem akartam egyet sem hazavinni. Szóval fél perc pihenõ, majd rövid lankásabb szakasz és balra felfordultunk a Muzsla felé vezetõ kemény emelkedõre.

Mivel nem elõszõr voltunk ezen a túrán, tudtuk jól, hogy az elsõ emelkedõ végén nem a Muzsla csúcsa vár ránk, hanem, nos hát..., még egy emelkedõ. Utána pedig még egy, az elõzõnél sokkal durvább. Nos ez utolsónál azért már kicsit kifeküdtünk, bár szerencsére nem volt túl hosszú. Viszont nagyon szépen jöttünk, a teljesítmény túra tájékoztató füzete szerinti szintidõ nyomtuk erre a szakaszra Mátrakeresztestõl. Pecsét, szendvics, majd indulás tovább. Kiderült ugyanis, hogy hiába éreztük azt, hogy nagyon jól jövünk, ez csak pont arra lesz elég, hogy ne kelljen fejvesztve lemenekülni a hegyrõl szinte berepülve a célba, hogy szintidõn belül legyünk.