Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Mostanában
Boncsos-tetõ
(2024. október 10.)
Nyári körtúra a Balaton-felvidéken a Boncsos-tetõ körül
Dent d
(2024. október 10.)
Elõször a dendeocse tetején
Oberrothorn
(2024. október 10.)
Matterhorn-bámulós túra a Valais-i Alpokban
AK: Kismarja-Berettyóújfalu
(2024. október 10.)
Ide se jövök többet!
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái

Zöld 45

Teljesítménytúra
Honlapra került:2013. február 20. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2013. február 16.
Indulás: 07:15 Farkasrét
Érkezés: 17:30 Budakeszi
Résztvevõk: feherb, juhi, Kati, szabola, Vagány, Via, Viktor
Máskor is voltunk már ezen a túrán 2008 
Túraparaméterek
A túra hossza43 km
Szintkülönbség1600 m
ÚtvonalFarkasrét -> Ördög-orom -> Széchenyi-hegy -> Tündér-szikla -> Ferenc-halom -> Apáthy-szikla -> Árpád-kilátó -> Virágos-nyereg -> Solymár -> Nagykovácsi -> Budakeszi
Szintidõ11 ora
HelyszínBudai-hegység
Legmagasabb tengerszint feletti magasságNagy-Kopasz - 559 m
Idõjárás
Többnyire napos, kevés felhõs idõszakkal, csapadék nélkül. Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
A túrán dunamikusan változott a résztvevõk létszáma. Katival és Viával mentünk végig a hosszú távon, míg szabola a 30 kilométeres távot választotta. Juhi is el akart jönni eredetileg, de aztán hajnali 4-kor írt egy sms-t, hogy berugott, nem tud jönni. Végül mégis jött, de nem nevezett, és a Hármashatár-hegynél csatlakozott, és szabolával távozott Nagykovácsiban. Viktor nem rugott be, õ ládázott, majd a Nagy-Kopaszon csatlakozott, hogy a célig kísérjen minket.

Át a hídon
Katinak és Viának ez volt az eddigi leghosszabb túrája. Vagányról nem is beszélve. Elõtte kicsit aggódtunk, hogy mi lesz szegény kiskutyával, hogy fogja bírni, de aztán egész jól ment neki. Az utolsó kilométereken is húzott, hogy õ menjen elöl, és folyton figyelni kellett rá. nehogy megegye a lószart. Én ugyan voltam már ilyen hosszú túrán, utoljára tavaly tavasszal, de akkor nem volt hó, és nem volt hozzám kötve egy kutya. Mert elengedni sajnos nem lehet azt a nyomorult terriert, mert akkor elmegy a francba, és még a keresgélésre is elmegy egy csomó idõ meg energia.

Kilátás az Ördög-oromról
Havas táj a Normafán
Kicsivel 7 után indultunk, mert nem akartunk sötétben bóklászni. 11 óra a szintidõ, és 5 után ilyenkor már sötétedik. Mint az elõzõ években most is a zöld háromszög jelzésen, az Ördög-orom - Farkasvölgy - Széchenyi-hegy útvonalon közelítettük meg a zöld sáv jelzést. A TV-toronynál kicsit elvétettük az utat, nem vettük észre, hol megy ki a jelzés az utcára, és hátulról közelítettük meg a kisvasút végállomását. Elhatároztuk, hogy nem szarozunk sehol, menet közben eszünk, és csak minimális idõre állunk meg pihenni. A hó ellenére egész jó tempóban haladtunk, fõleg a Széchenyi-hegytõl, ahol a kezdeti nagy emelkedõ után viszonylag hosszabb kényelmes szakasz következett.

Kilátás az Apáty-szikláról
A következõ nagy emelkedõ az Apáthy-sziklára való feljutás volt, de ide 200 lépcsõ vezetett fel, amin nem volt hó, így nagyon meggyorsította a hegymászást. A tetõn majdnem elhagytam a fényképezõt, úgy kellett visszarohanni érte, cserébe megkaptam Vagányt a következõ 10 kilométerre, eddig ugyanis Katika terelte. Az Árpád-kilátóhoz már õ húzott fel, cserébe nem kapott a csokiból, amit ott adtak, pechjére õ ilyet nem ehet. A Hármashatár-hegyen taliztunk juhival, innen õ is velünk jött. A lányok elõre mentek, mi hárman plusz a kutya hátrébb haladtunk, nem bírtam az õ tempójukat. A Virágos-nyereg után különösen fáradt voltam, menet közben betoltam 2 szendvicset meg egy müzli szeletet, de ezalatt még lassabban mentem. És most jött a túra legunalmasabb része, a Solymárig tartó erdõ, ahol se emelkedõ, se lejtõ, csak jobbra-balra kanyargózás a fák között. Lassan utolértem a lányokat, megint átvettem a kutyát, és már én tereltem egészen a Nagy-Kopasz aljáig.

Sár
Kiérve az erdõbõl Solymár elõtt eltûnt a hó. A szántóföldre odasütött a nap, elolvasztotta a havat, de helyette csurom sár volt az út. A sáros hólé patakokban folyt le a domboldalról a Szarkavár mellett, a domb aljában pedig egy kis tó is keletkezett belõle. Solymárig még végig sáros maradt az út, de már koránt sem ilyen mértékben. Szerencsére a következõ hegyoldalon a havas erdõben meg is tisztultak a cipõk. Solymáron könnyen megtaláltuk a pontot, felmentünk a domboldalon, elmentünk egy linuxos óvoda melett, és a templom mellett bélyegeztünk is. Pihi is volt, cirka 5 perc, majd következett a túra legnagyobb emelkedõje. Itt már nem akartam gyorsan felmenni, mint az elõzõeken, lépcsõ sem volt, mint a szilánál, és már túl voltunk a táv felénél is. Szaboláéknak ráadásul ez volt az utolsó, és bent is vannak a célban.

Nagykovácsit elhagyva
Nagykovácsiban kajáltunk egy kis zsíros kenyeret, ennyi pihenõt adtunk magunknak az utolsó szakasz elõtt. Már csak a Nagy-Kopaszt kellett megmászni, és nem elég, hogy megvan az összes szint, de 10 kilométeren belülre is kerülünk. Kutyus olyan éhes volt, hogy még a kenyérrõl leesõ hagymát is betolta, pedig amúgy utálja.

A Nagy-Szénás
A hegyre való feljutás eléggé megviselt, fõleg akkor akadtam ki, amikor már azt halucináltam, hogy fent vagyunk a tetõn, pedig aztán nem is. A csúcson is kaptunk csokit, sajnos Katika nem kért belõle, kénytelen voltam megenni az övét is. Viktorral együtt mentünk már tovább, de nem azon az útvonalon, amit az itinerben megjelöltek. Egy nappal korábban változott az útvonal, vadászat miatt új útvonalat kellett keresni a rendezõknek. A zöld kereszten mentünk le a hegyrõl, és a Mammutfenyõknél értük el Budakeszit. Távban kb. ugyanaz, mint az eredeti. Ahogy mentünk egyre lejjebb, fogyott el a hó, és felváltotta a sár. Már messzirõl lehetett látni a fenyõk csúcsát egy erdõsáv túloldalán, ami már azt jelentette, hogy megérkeztünk Budakeszire. Még sötétedés elõtt, 45 perccel a szintidõ elõtt sikerül megcsinálni a túrát, de a városban már ránk gyújtották a közvilágítást.