Fel a Csóványosra

Hát idén is felmentünk a Csóványosra e túra keretein belül. Nem nagyon variáltuk az útvonalat meg a kiindulási helyet, a szokásos diósjenõi indulást és a zöld sáv jelzést választottuk. A faluban parkoltunk le, nem szeretek az erdõ szélén megállni, ahol elindul a turistajelzés felfelé, mert ha szarabb idõ van, jeges az út, és amúgy sincs ott normális parkoló. Ellenben csomóan megállnak ott.

Szóval leparkoltunk a bolt mögött, és krichardnak volt rögtön egy véletlen elszólása. Szerencséjére. Elõzõleg a héten azt írtam neki, hogy 2x8 km lesz a túra. Õ valami rejtélyes okból az x jelet tizedesvesszõnek értelmezte, és ennek megfelelõen pakolta a kaját (értsd: nem hozott lófaszt se, és mivel reggelizni se szokott....). Szerencsére a diósjenõi coop vasárnap is nyitva volt, tudott venni valamit.

Szerencsére a tél kicsit megemberelte magát a túra elõtt, és legalább 400 m felet volt egy kis hó. Ott kezdett összefüggõ hótakaró lenni, de nagyon gyorsan már pár centi mély hóban evickéltünk. Volt egy rövid rész, ami abban a magasságban volt, ahol az olvadás-fagyás váltakozott, itt csak óvatosan tudtunk evickélni a jég miatt, de szerencsére ez nem tartott sokáig. A patakon is normálisan át lehetett kelni.

Vágány is elõször látott idén havat, amit ki is használt. Már a legelsõ kutyaméretû hófoltba belehentergett, aztán ezt kb. addig ismételgette, amíg meg nem unta. Kicsit feljebb már ráfagyott a lehelete a bundájára, és a füle körül is kialakult egy zúzmarafolt. Alig volt amúgy pár fok mínuszban, de nekem úgy tûnt, mintha Szibériában lettünk volna. Nem is értem, hogy pár éve, amikor -14 fokból indultunk el reggel, hogy éltük azt túl. Különösen a csúcson volt nagyon hidegem, mert akkor nem mozogtunk, és a szél is fújdogált. Folyton a kutyára kellett figyelni, mert mindenkihez ment volna kaját kunyerálni (értelemszerûen mindenki a csúcson állt meg kajálni).

Vissza ugyanazon az úton mentünk, ahogy feljöttünk.