Fel a Csóványosra

A múltkori, hó eleji rövid visegrádi túrán felbuzdulva, ismét kinéztünk egy rövidebb teljesíménytúrát a Börzsönyben. A túra neve: Fel a Csóványosra. Ez a teljesítménytúra egyszerû ötleten alapszik: egész egyszerûen fel kell menni a Börzsöny legmagasabb pontjára. Teljesen mindegy honnan indulsz és merre mész, nincs kötött útvonal. Feherb és Bea már részt vettek egyszer ezen a túrán és krichard is végig azt hajtogatta, hogy õ már volt ezen, de bizonyítani nem tudta. Ugye,ugye; ez van ha nincs leírás. Amúgy ez a leírás az elsõ, amiben iszonyat szar képeket készítettem: csak azért fotóztam, hogy legyen kép a leírásban, a témák se jók, ráadásul kevés kép is készült.

Nem akartunk pár kilométeres túrát tenni, túl sokat utazni, na meg figyelemmel voltunk a benzin, azaz gázolaj árakra is és ezért esett a kiindulási pont a jól ismert Királyrétre. Innen egy olyan 15-20 km-es túrának ígérkezett a kirándulás, közben még pár forrást is fel akartunk keresni, már úgyis elég rég mértünk:). Szóval Királyréten kifizettük a parkolási díjat és közvetlenül a kis hídnál álltunk meg. Bemehettünk volna a Cseresznyefa parkolóig is, de inkább innen indultunk, hogy többet menjünk.

Hideg volt, -7 C fokot mutatott az Opel hõmérõje. Felcuccoltunk, kamásli, bot, herevédô stb. és elindultunk. Nem a turistaúton mentünk, papírkutyák voltunk és kihagytuk a Taxi nyiladékban vezetõ piros sáv turistautat és a mûút melletti kék keresztet is. A nap bágyadtan sütött és reméltük, hogy sütni fog egész nap, amire meg is volt az esély. Jó tempóban haladtunk az aszfalton és nemsokára el is értük a parkolót. Itt találkoztunk a Nagy-Hideg-Hegy nosztalgia járattal: egy katonai barnára festett IFA teherautó, melynek platóján egy átlátszó plexi kabinban ültek az utasok, gondolom a teherautó felment egészen a turistaházig. Szerintem remek ötlet!

A parkolótól a piros X síúton mentünk tovább, és útba ejtettük a Kormos forrást. A forrást 2007-ben foglalták (vagy foglalták újra) de a csövön alig szivárgott víz, ezzel ellentétben egy sziklarepedésbõl azért folydogált rendesen. Utólag jutott eszembe, hogy meg kellett volna nézni, nincs-e eldugulva a csõ és azért nem jön onnan szinte semmi. Mértünk, majd mentünk tovább. Tovább követtük a síutat, majd a kék kereszten haladtunk tovább, és ezt a jelet követtük, akkor is mikor a kék négyzettõl elvált a jel. A kereszten tovább haladva feljutottunk a Magas-Tax elôtti réthez.

Innen még kellett menni egy kicsit- szerencsére szintben - mire elértünk a Rakodóhoz. Eléggé kimerültem. Most ugyan sikerült egész normálisan felöltöznöm, de kaját meg keveset hoztam magammal. Úgyhogy kénytelen voltam elkunyerálni feherb csokiját, hogy újra erõre kapjak. Ez segített is és a Rakodótól elég hosszan adta nekem az energiát. De kifulladtam ismét, a Vilma pihenõnél ácsorogtam elég sokat. A többiek nem mentek elõre, azt akarták, hogy én érjek fel elsõnek a csúcsra. Aztán összeszedtem magam és sikerült megtenni az utolsó pár száz métert.

A csúcson egy nagy dzsembori fogadott minket. Elég sokan voltak fent, bográcsban fõzték a teát a szervezõk, amitõl kapott egy kis füstízt is:). Neveztünk, majd át is vettük a díjazást. Mi a kricharddal csak egy szimpla kitûzõt kaptunk, amelyen ráadásul ferdén áll a csóványosi geodéziai torony. Feherb viszont kapott egy fém jelvényt, ami nagyon jól nézett ki. Mivel õ már másodszor teljesített.

Ittunk teát, ettünk is valamit. Nem akartunk sokat tökörészni a hegytetõn, eléggé hideg volt, bár a szél nem fújt. A hó kb 25-30 centi vastag lehetett, de becsapós volt, ugyanis a szél néhol összehordta a havat és itt 50 cm fölött is volt a vastagság.

A kék sávon indultunk tovább Nógrád felé. A nap sütött, és sokkal jobban éreztem magam, hogy lefelé megyünk. Ez a kék sáv szakasz nekem nagyon tetszett, igazi téli erdõ, kitaposott ösvénnyel, néhol jó kilátással. Nagyszerû volt ott trappolni. Folyamatosan lefelé haladva elértük a Foltán keresztet, majd itt rátértünk a Királyrét felé tartó kék négyzet jelzésre. Nemsokára elértük a mûutat, de itt egy kis kitérõt tettünk és bementünk az erdôbe, hogy megkeressük a Gyopár forrást. Krichard találta meg végül és miután megmértük, visszamentünk a mûútra. Ismét papírkutyák lettünk és nem a kék négyzetet követtük tovább, hanem az úton folytattuk a túrát.

Elég jó iramban haladtunk a Szénpatak-völgyben, bár már nekem néha túl nagy volt a tempó. De itt már nem álltunk meg és kb. 3 km múlva el is értük a parkolót. Lecuccoltunk és indultunk haza.

Megyjegyzés: Mivel Királyrétnél, a kis híd elôtt nem volt fizetõs a parkolás, jó sok autó itt állt meg, hogy ne kelljen kifizetnie a parkolási díjat. Elõször azt mondtam, milyen gáz, hogy nem fizetik ki a parkolót és inkább a padkán, meg árokban állnak meg, pedig biztos lenne rá pénzük. Aztán rádöbbentem, hogy csak napijegy van! Hát így már érthetõ, minek fizessen valaki egy órás sétáért 600 Ft-ot? Miért nem lehet óradíjat is megállapítani, mint mondjuk Dobogókõn?