Rockenbauer Pál emléktúra

A Rockenbauer túra valamelyik távját utoljára a 2000-es ével elején teljesítettem, amikor a rendezőkkel csináltunk egy 70 km-es bejárást. Ez délután 4 óra körül indult Rédiházáról, és az éjszaka átgyaloglása után másnap délelőtt 10 körül értem haza. Aztóa egy csomószor voltam, de mindig vagy pontőrként szerepeltem, vagy az ún. éjszakai bólyaszedő túrát teljesítettem Rádiházától Bázakerettyéig. Mivel ilyen résztáv nincs, jelvényt sem kaptam. Ez akkor lehetett volna opció, ha elgyalogolok még 40 km-t Nagykanizsáig, de ez nekem már túl hosszú. De azért nem tettem le róla...

Hogy a túrázásommal tudjam segíteni a rendezőket, a 40-es nappali résztávra mentem el, és seprűként mentem végig, egyben leszedtem a bólyákat is. Már régen mentem ennyit, utoljára 2020-ban a Gödöllői-dombságban. Akkor egész jól bírtam bakancsban is. Most viszont augusztus van, hőség, kevés erdő, még ha a szint nem is orbitálisan sok. végül szerencsém volt: a zivatarok a túra reggelére kiestek a pixisből, és beinduló erős északi szélnek hála a hőségből sem éreztem sokat: ez kissé szárazabb és hűvösebb levegőt is hozott. A tizenpár éve kivágott erdő egy része visszanőtt, hosszabb erdőmentes, napos szakasz kevés volt.

Reggel 6-kor volt tömegrajt, én fél órával később indultam el. Az első 12 km a városban és a Principális völgyében vezetett. Még reggel volt, nem zavart a napsütés, de Zsigárd után az erdőbe érve rögtön megcsípett egy szúnyog. Itt már beindult a szél is, ami már kellett, mert kezdett melegedni a levegő. Jó tempóban haladtam, de az előttem elinduló 130-as távon lévő túrázó így is elhúzott, és nem is láttam már többet. Hosszúvölgyön megálltam, itt ittam először, és ahogy szokott, rögtön legurult fél liter. Nem spóroltam a vízzel. Inkább cipeltem több, mint 5 l-t, minthogy kifogyjak. Nem is spóroltam, sőt, úgy döntöttem, hogy Homokkomáromban nem töltök rá.

A homokkomáromi templom hegyére felvezető úton volt az első emelkedő. Aztán ez folytatódott tovább, elértem a dél-zalai kékfűrész legkeletibb fogait. Ha már itt voltam, leellenőriztem a geoládámat, majd az Obornakra bevezető lejtőn utolértem az utolsó két túrázót, akik a 40-es távon indultak. Innen szinte végig velük mentem, a tempómat is lejjebb vettem, hogy együtt mehessünk. Ezen résztáv egyik legkeményebb emelkedőjét magunk mögött tudva Obornak felett le is szedtem az első bólyát. Innen elhagytuk a DDK útvonalát, és a célig a sárga jelzést használtuk. Ez jórészt a dombhátakon fut végig észak felé a Zalai-dombság legmagasabb részén, de a legmagasabb pontot éppen elkerüli. Oltárcnál lejön a vadászházhoz, itt volt az első emberes ellenőrző pont, a zárás előtt jó 45 perccel meg is érkeztünk. Én még tettem egyedül egy kis kitérőt a Márki-rétnél lévő ládához ellenőrzés végett, majd megvártam, hogy megbizonyosodjunk, hogy a 4 hiányzó ember csak elírás.

Itt már feltöltöttem a vízkészleteket, és ettem müzliszeletet meg banánt is. Útitársaim előre mentek, úgyhogy ismét rákapcsoltam. Volt egy kis árnyéktalan rész, ami nem esett annyira jól így dél körül, majd újra felvitt az út a Principális és a Válicka közti vízválasztóra. Itt értem utol a túratársakat, akik fatuskón pihentek, de amikor jöttem, el is indultak velem. Kisvártatva begyűjtöttem az utolsó bólyát ezen a szakaszon, ami a Börzöncei-hegyen volt. Kicsit később a kápolnával szemben újra pihentünk. Itt már elindult a számolás, de a 4 órási célba érkezés szerintem nem volt veszélyben.

A Hahóti-hegyig valahogy nagyon hosszúnak tűnt az út. Itt már 30 km felett jártunk, Csak nem akartunk odaérni. Közben egyre többször és egyre hátrébb láttuk az újudvari TV-tornyot, ami a széles völgy túlsó oldalán magasodik. Egy éles jobbkanyar után már célba vettük Hahótot, és ezzel ki is jöttünk az erdőből. Azonban innen még jó 5 km a cél, már végig napsütésben. A szárazság ellenére csodák csodájára még egy pocsolyás-sáros részen is át kellett menni, mivel eltértünk a jelzéstől egy helyen. A hahóti hegyről egy jókora lejtő vitt le a faluba, majd még 1 km a faluban, és meg is érkeztünk a célnak helyet adó kocsmába.

Jobban bírtam, mint gondoltam. Nyilván sokat segített, hogy csak 30 fok volt a 35 helyett. Ahogy az is biztos, hogy valószínűleg jobban gallyra megyek, ha végig úgy megyek, mint az első 15 km-en. De szerencsére a túratársak lassabban mentek, de nem zavaróan, így kellemes tempóban tudtam menni a túra második felében. A jobb sarkamon oldalt megint kivízhólyagosodtam, ami nem tudom miért történik, de kicsit zavaró. Valószínűleg a zokni és a cipő nem kompatibilis egymással, és valahogy ki kéne találni mi a jó megoldás.