Rockenbauer Pál emléktúra

A Rockenbauer túra valamelyik távját utoljára a 2000-es ével elején teljesítettem, amikor a rendezõkkel csináltunk egy 70 km-es bejárást. Ez délután 4 óra körül indult Rédiházáról, és az éjszaka átgyaloglása után másnap délelõtt 10 körül értem haza. Aztóa egy csomószor voltam, de mindig vagy pontõrként szerepeltem, vagy az ún. éjszakai bólyaszedõ túrát teljesítettem Rádiházától Bázakerettyéig. Mivel ilyen résztáv nincs, jelvényt sem kaptam. Ez akkor lehetett volna opció, ha elgyalogolok még 40 km-t Nagykanizsáig, de ez nekem már túl hosszú. De azért nem tettem le róla...

Hogy a túrázásommal tudjam segíteni a rendezõket, a 40-es nappali résztávra mentem el, és seprûként mentem végig, egyben leszedtem a bólyákat is. Már régen mentem ennyit, utoljára 2020-ban a Gödöllõi-dombságban. Akkor egész jól bírtam bakancsban is. Most viszont augusztus van, hõség, kevés erdõ, még ha a szint nem is orbitálisan sok. végül szerencsém volt: a zivatarok a túra reggelére kiestek a pixisbõl, és beinduló erõs északi szélnek hála a hõségbõl sem éreztem sokat: ez kissé szárazabb és hûvösebb levegõt is hozott. A tizenpár éve kivágott erdõ egy része visszanõtt, hosszabb erdõmentes, napos szakasz kevés volt.

Reggel 6-kor volt tömegrajt, én fél órával késõbb indultam el. Az elsõ 12 km a városban és a Principális völgyében vezetett. Még reggel volt, nem zavart a napsütés, de Zsigárd után az erdõbe érve rögtön megcsípett egy szúnyog. Itt már beindult a szél is, ami már kellett, mert kezdett melegedni a levegõ. Jó tempóban haladtam, de az elõttem elinduló 130-as távon lévõ túrázó így is elhúzott, és nem is láttam már többet. Hosszúvölgyön megálltam, itt ittam elõször, és ahogy szokott, rögtön legurult fél liter. Nem spóroltam a vízzel. Inkább cipeltem több, mint 5 l-t, minthogy kifogyjak. Nem is spóroltam, sõt, úgy döntöttem, hogy Homokkomáromban nem töltök rá.

A homokkomáromi templom hegyére felvezetõ úton volt az elsõ emelkedõ. Aztán ez folytatódott tovább, elértem a dél-zalai kékfûrész legkeletibb fogait. Ha már itt voltam, leellenõriztem a geoládámat, majd az Obornakra bevezetõ lejtõn utolértem az utolsó két túrázót, akik a 40-es távon indultak. Innen szinte végig velük mentem, a tempómat is lejjebb vettem, hogy együtt mehessünk. Ezen résztáv egyik legkeményebb emelkedõjét magunk mögött tudva Obornak felett le is szedtem az elsõ bólyát. Innen elhagytuk a DDK útvonalát, és a célig a sárga jelzést használtuk. Ez jórészt a dombhátakon fut végig észak felé a Zalai-dombság legmagasabb részén, de a legmagasabb pontot éppen elkerüli. Oltárcnál lejön a vadászházhoz, itt volt az elsõ emberes ellenõrzõ pont, a zárás elõtt jó 45 perccel meg is érkeztünk. Én még tettem egyedül egy kis kitérõt a Márki-rétnél lévõ ládához ellenõrzés végett, majd megvártam, hogy megbizonyosodjunk, hogy a 4 hiányzó ember csak elírás.

Itt már feltöltöttem a vízkészleteket, és ettem müzliszeletet meg banánt is. Útitársaim elõre mentek, úgyhogy ismét rákapcsoltam. Volt egy kis árnyéktalan rész, ami nem esett annyira jól így dél körül, majd újra felvitt az út a Principális és a Válicka közti vízválasztóra. Itt értem utol a túratársakat, akik fatuskón pihentek, de amikor jöttem, el is indultak velem. Kisvártatva begyûjtöttem az utolsó bólyát ezen a szakaszon, ami a Börzöncei-hegyen volt. Kicsit késõbb a kápolnával szemben újra pihentünk. Itt már elindult a számolás, de a 4 órási célba érkezés szerintem nem volt veszélyben.

A Hahóti-hegyig valahogy nagyon hosszúnak tûnt az út. Itt már 30 km felett jártunk, Csak nem akartunk odaérni. Közben egyre többször és egyre hátrébb láttuk az újudvari TV-tornyot, ami a széles völgy túlsó oldalán magasodik. Egy éles jobbkanyar után már célba vettük Hahótot, és ezzel ki is jöttünk az erdõbõl. Azonban innen még jó 5 km a cél, már végig napsütésben. A szárazság ellenére csodák csodájára még egy pocsolyás-sáros részen is át kellett menni, mivel eltértünk a jelzéstõl egy helyen. A hahóti hegyrõl egy jókora lejtõ vitt le a faluba, majd még 1 km a faluban, és meg is érkeztünk a célnak helyet adó kocsmába.

Jobban bírtam, mint gondoltam. Nyilván sokat segített, hogy csak 30 fok volt a 35 helyett. Ahogy az is biztos, hogy valószínûleg jobban gallyra megyek, ha végig úgy megyek, mint az elsõ 15 km-en. De szerencsére a túratársak lassabban mentek, de nem zavaróan, így kellemes tempóban tudtam menni a túra második felében. A jobb sarkamon oldalt megint kivízhólyagosodtam, ami nem tudom miért történik, de kicsit zavaró. Valószínûleg a zokni és a cipõ nem kompatibilis egymással, és valahogy ki kéne találni mi a jó megoldás.