Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Hollókõ-Becske
(2008-07-27)
2008.08.07 Újabb OKT szakaszt járt be a feherb. Már csak egy egészen kicsi hiányzik! Most a Hollókõ-Becske közötti távot tudta le.
Mostanában
Adrspasske skály
(2024. október 12.)
Csehországi túra a kõvé vált óriások között
Lucní hora
(2024. október 12.)
Tavaszi - nyomokban téli - kirándulás az Óriás-hegységben
Elba-forrás
(2024. október 12.)
Megpróbáltuk felkutatni az Elba forrását a hó alatt, de ratrakkal kellett volna jönnünk
Dendeocse mászás
(2024. október 11.)
Újra a dendeocsén, de most már fel is mentünk a tetejére
Boncsos-tetõ
(2024. október 10.)
Nyári körtúra a Balaton-felvidéken a Boncsos-tetõ körül
Oberrothorn
(2024. október 10.)
Matterhorn-bámulós túra a Valais-i Alpokban
AK: Kismarja-Berettyóújfalu
(2024. október 10.)
Ide se jövök többet!
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra

Irottkõ 35

Teljesítménytúra
A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2005. október 14.
Indulás: 6.50 - Kõszeg
Érkezés: 15.35 - Kõszeg
Résztvevõk: feherb, juhi, krichard, natasa, szabola
Máskor is voltunk már ezen a túrán 2002  2003  2007  2008  2009 
Túraparaméterek
A túra hossza34 km
Szintkülönbség1200 m
ÚtvonalKõszeg -> Óház-tetõ -> Vörös-kereszt -> Velem -> Bozsok -> Írottkõ -> Velem -> Kõszeg
Szintidõ9 ora
HelyszínKõszegi-hegység
Legmagasabb tengerszint feletti magasságÍrottkõ - 886 m
Idõjárás
Most nem vállalkoztunk a 70 km-es távra, mint pár évvel ezelõtt. Még mindenkiben elevenen él a Bükki kudarc, és nem mertünk megkockáztatni egy hosszabb távot. Így viszont többen elmehettünk, és nem is beszélve arról, hogy a 35 km-es táv is érinti majdnem az összes nevezetes objektumot, amit a 70-es. Sajnos pont a Hétforrás az egyik, ami most így kimaradt.

A túrát megelõzõ nap mentünk Kõszegre, és a tornateremben aludtunk. Azt a 200 Ft-ot biztosan megéri, amit fizetni kellett érte. De végül is a fõ cél nem az volt, hogy egy éjszakát aludjunk itt, hanem hogy részt vegyünk egy nagyon jónak ígérkezõ túrán. Reggel kénytelenek voltunk mi is felkelni korán, mert a 70 km-esek 6-kor már el is indultak. Mi szépen megreggeliztünk, összepakoltuk a cuccainkat a kocsiba, és majdnem 7 volt már, mire elindultunk. Sötét már nem volt, kezdett pitymallani. Rögtön a túra elején megcéloztuk az Óház-tetõt. A túrán tulajdonképpen csak három emelkedõ volt, mindegyik elég keménynek ígérkezett. Ez volt az elsõ, 320 m-es emelkedõ. Kicsit erõsen kezdtem bele, aminek az lett a következménye, hogy féluton kifulladtam. Alig bírtam vánszorogni, de szépen lassan felküzdöttem mind a 110 kilómat a tetõre. Útközben azért megálltam, és készítettem egy képet Köszegrõl. A többiek hamarabb felértek, addig is pihiztek, Attis fényképezett a kilátóból.

Szobor
A kezdeti emelkedõt gyorsan kipihentem én is. Viszont rohadtul megizzadtam, és marha kellemetlen volt az izzadt pólómra felvenni a hátizsákot. De ez is csak múló kellemetlenség volt. Az Óház-tetõtõl eleinte emelkedtünk, majd ezek után gyakorlatilag Velemig végig lejtõ volt, úgyhogy kellemes tempóban tudtunk menni. Nagyon hamar elértük a vörös keresztet, ahol egy kicsit megigazítottam a cipõmet, mert kezdett lazulni a fûzõ. Mivel 10 órát adtak a rendezõk a túrára, nem aggódtunk, és nem is siettünk, csak annyira, amennyire szükség volt ahhoz, hogy a végén ne nagyon fájjon a lábunk. Megálltunk többször is gesztenyét szedni, a legtöbbet ezen a szakaszon szedtük fel. Kb fél kilót gyûjtöttünk. A piros sáv és kereszt jelzések találkozásánál aztán akadt egy kis galiba. Elõször balra indultunk el, felfedezve a 70-es túra Szerpentin elnevezésû "automata" ellenõrzõ pontját. El is hagytuk a pontot, amikor beugrott, hogy lehetséges, hogy rossz irányba megyünk. Visszamentünk a jelzések keresztezõdéséhez, és láttuk, hogy a többiek másfelé mennek, és megnézve a térképet is rájöttünk, hogy ez a helyes irány. Viszont egy futó is követett minkett a rossz irányba, és mikor észrevettük a tévedést, õ már messze járt. Remélem azért még idõben észrevette, nem futott be Kõszegre.

Menet
Velemben gesztenyefesztivál volt a falu fõutcáján az Alkotóház elõtt, így a mi ellenõrzõ pontunk átkerült a falu végére, a Gyermeküdülõbe. Benyomtunk pár zsírosdeszkát, és ittunk teát (szerencsére a tea nem volt forró, így meg lehetett inni), majd bezabálva indultunk neki a túra legnagyobb emelkedõjének. Persze elõtte még volt egy viszonylag sík szakasz Bozsokig, ahonnan is elkezdõdött a túra második emelkedõje a Kalapos-kõre. A szakasz eleje, és vége volt meredek, különösen a végén lévõ nagy, nyílegyenes kaptató esik mindig nehezemre. Az emelkedõ végén szokásos program a vedelés, káromkodás, aztán indulás tovább.
Kalapos-kõ
Innen nincs messze az ellenõrzõ pont, ahol a fán lévõ számot véstük fel a papírra. Hosszan elnyúló lejtõ következik végig a határral párhuzamosan. Leereszkedünk a Sötét-völgy nevû helyre, hogy onnan egy 472 m-es emelkedõvel meghódítsuk az Írott-kõ havas csúcsát. Mindez alig több, mint 1 km-en. Az emelkedõ elején párhuzamosan megyünk egy kis patakkal, jobbra, balra kemény emelkedõ, de nagyon szép az erdõ. Felfelé egyszer álltunk meg inni meg csokizni. Átmeneti pihenõs szakasz után - ahol szintben megy az út - elérjük a kék és a piros útvonalak fonódási pontját, ahonnan ismét emelkedk, de csak fokozatosan. Itt már ritkásabb az erdõ, valahol egész nagy írtások is vannak. Már messzirõl lehet látni egy kis fenyvest, aminek a másik oldalán ott van a kilátó. Egész jó idõben felértünk, alig múlt el dél.

Az írottkõi kilátónál
Adtunk magunknak egy kis pihenõt, addig ettünk egy keveset, Attissal felmentünk a kilátóba, de nagyon szar volt az idõ. A Schneeberget sem lehetett látni a pára miatt. A többiek addig lent beszélgettek, valaki a borderline-on állt. Elég sok túrázó összejött itt, mindenki itt akart pihizni. Alig 12 km a cél, bõven van tehát idõnk, nem is sürgeti senki az indulást. Ha a 70-esen lennénk, akkor még több, mint 50 km lenne hátra. Azért ez így más feeling. A kis pihenõbõl, majdnem fél óra lett. A túra egyetlen "negatívuma", hogy sajnos nagyon népszerû, egy csomóan verõdnek itt össze. Ez még jobban érvényesül ezen a részen, ahol egy darabon oda-vissza ugyanazon az úton kell menni, és az emelkedõ is lelassítja az embereket. Velemig kicsivel több, mint 5 km az út. A 70-esen itt általában rohanunk, általában 1 óra alatt leérünk. Most persze nem sietõs, majdnem másfél óráig tart, míg leérünk. Kicsit szarul vagyok, fáj a hasam, de szerencsére elmúlik, mire leérünk. Velemben ismét kajálás, pedig eldöntöttem, hogy nem kajálok, csak megkívánom a zsíros deszkát és a teát. Feltöltjük a vízkészletünket, mert az emelkedõn nagy volt a fogyasztásunk, páran elmennek a kis helységbe is.

Cák felé
Nem álltunk meg nézelõdni a bucsuban, indultunk Cák felé, de elõtte még almáztunk egyet. A faluból kiérve szõlõhegyek mellett vezetett az út, majd hirtelen beértünk Cákra. Sokan rövidítettek, én mindenképp le akartam fényképezni a pincesort, mert eddig az még elmaradt. Szemben már jöttek a 70-esek. Mi valamikor este hat után szoktunk ideérni, akkor már nincs kedvem a fényképezéshez. Be is lehet menni a kis pincékbe, mert múzeum mûködik bennük, de a belépjegy ára elriasztott minket tõle. A faluból kiérve egy szántó szélén haladunk, majd ligetes környék következik, és szûk ösvényeken érjük el a Kõszeg meletti borospincéket. Innen nincs már sok hátra, csak be kell gyalogolni a
Az utolsó szakasz
városba egy mûúton. Közben szabola és krichard elment elõre, õk sem nézték meg a pincéket, így negyed órával hamarabb a célban voltak. Kicsit éreztem a sarkamat, elég hülye pózban mentem már a végén, mert nem akartam, hogy kisebesedjen. Vízhólyag így is lett rajta. A városban találkoztunk olyan 70-esekkel, akik rossz zöld jelzésen jöttek le az Óház-tetõrõl, így pár km-rel többet mentek. Mi több, mint nyolc és fél óra alatt tettük meg a távot, ami elég gáz eredmény, de most nem is a rohanás volt az elsõdleges célja a túrának. Szabolának is sikerült sok gombát fényképeznie meg borderline-on standing-elnie. Ami elmaradt, az a sírás a diszkotéka elõtt.