A börzsönyi vulkántúrán már tavaly is részt vettünk, de idén különbözö okok miatt senki nem vállalkozott arra, hogy eljön, ezért nem maradt más, minthogy egyedül vágjak neki a 43 km-nek.Kicsit zavart, hogy egyedül megyek, de mindenképpen végig szerettem volna menni a távon. Az idõjárás jónak ígérkezett. Szerencsére Királyrét nem volt túlságosan messze Budapesttõl, kb.egy óra alatt oda is értem a rajthoz és fél nyolckor neki is vágtam.Hó csak nyomokban volt.
A szervezõk megkavarták a túra elejét, az eddigi szinte nyílegyenesen a Magas Taxi túristaházig tartó folyamatosan emelkedõ piros jelzés helyett, a kék kereszt jelzésen kellett felkapaszkodni a Taxhoz. Ez az út azonban fel-le haladt néhol kemény emelkedõk, illetve
nehezített terepen kellett haladni. Jóval nehezebb volt a túra eleje mint tavaly.
A taxtól már ugyanarra ment a nyomvonal, amerre a múltkori túrán is. Elõször a
Rakodó felé haladtam a nagyjából vizszintes terepen.Itt már több volt a hó, és a Rakodó után már biztos voltam benne ,hogy a táj ugyanolyan zúzmarás lesz mint tavaly volt,azzal a különbséggel, hogy most még kb.5-10 cm hó borította az erdõt.
Nagyon lelassultam, frusztráltan hatott, hogy szinte mindenki lehagyott, a szûk kanyargó öséényen folyton-folyvást félre kellett állnom,hogy a mögöttem jövõk továbbmehessenek.Végül végtelennek tûnõ idõ után felértem a kilátóhoz.Kivoltam de megettem két szendvicset,ittam a forró teámból, benyomtam pár kocka csokit és mikor 10 perc múlva továbbindultam, mintha újjászülettem volna.Üres volt az út, a nap is kisütött és szerencsére hosszú lejtõ következett a Feketevölgyig.A tervem az volt, hogy a lejtõk végén nem állok meg, mert nem leszek fáradt, inkább majd újra a magasabb csúcsok valamelyikén fogok pihenni.
Aztán majdnem rossz irányba mentem tovább de szerencsére figyelmeztettek. Feketevölgyig nem álltam meg, sõt a pontnál sem idõztem sokat,pecsételtem, vettem egy almát meg rudit, és megittam egy pohár teát, majd indultam is tovább.Innen újból emelkedõ jött, de szerencsére tavalyról már ismertem az utat, tudtam, hogy Magyar-hegyig több kisebb csúcsot kell megmászni.Újra visszatértem a hóhatár fölé de azért itt korántsem volt akkor hó mint a Csóványoson. Elõször a Jancsi hegy következett, utána a Holló-kõ végül a Salgóvár.Sokkal könnyebben vettem ezt a három csúcsot mint múltkor,hiszen tudtam mi vár rám.Mindhárom hegy nagyon jó kilátó, de mivel mindhárom felhõben volt, ezért nem lehetett látni semmit.Salgóvárhoz nehéz volt felkapaszkodni, de természetesen sikerült.Ittam megint teát,ettem csokit-szendvicsre már nem fûlt a fogam.Kb.5 percet töltöttem itt és indultam tovább a Magyar-hegy felé.
Magyar-hegyig egy unalmas szakaszon haladt a túra, majd onnan ereszkedés következett a Magyar-völgybe, ez újabb lendületet adott.Lefelé sokkal könnyebb volt menni, még akkor is ha több helyen vigyázni kellett,mert a meredek terep a sártól és a jégtõl eléggé csúszós volt.De szerencsére nem történt nagyobb baj, talán egyszer estem csak el, és nemsokára leértem a völgybe. Itt csak pecsételtem és egybõl indultam tovább.A kulcsosházhoz erdei út vezetett fel, így a terep sem volt meredek.Itt találkoztam egy fickóval,aki életében elõször vett részt teljesítménytúrán,és annak ellenére,hogy gyakran hegyet mászik,nagyon nehezen bírta.Innen együtt mentünk tovább.Nekem is jó volt,hogy valakivel beszélhetek és azt hiszem neki is jól jött hogy valaki húzta.Az utolsó nehéz szakasz várt ránk, fel kellett kapaszkodni a NagyHidegHegyre.
A kulcsosház után egy rövid, de meredek emelkedõ következett a dzsindzsáson keresztül, majd a túristajelzés egy újabb erdei úton haladt tovább, amely néhol meredeken haladt felfelé, néhol kevésbé volt fárasztó.Aztán eljött az utolsó megmérettetés, az utolsó 800 méter, amely a hegy meredek oldalában haladt egyenesen felfelé.Kb 20 perc alatt értünk fel a túristaházba.Nem várt tea, mint tavaly, de legalább meleg volt.
Átvettem a száraz polómat és pulóveremet, megettem a banánt, felraktam a fejlámpát, aztán indultunk tovább lefelé.Neki sietnie kellett ha idõben be akart érni, bár esély sem volt rá, de azért megpróbáltuk. Szerencsére ismertem az utat, így sötétben sem tévedtem el, ezért gyorsan haladtunk lefelé. A fickó végül találkozott az egyik barátjával így hárman indultunk tovább. A köves út rendesen megnehezítette a lefele utat, de szerencsére tudtam mi vár, így nem rúgtam bele semmilyen nagyobb kõbe. Végül fél hétre értünk be, és õk is megkapták a negyed óra késés ellenére is az emblémáikat.
A Csóványosnál nagyon kivoltam, de végül is egész jó idõt futottam, ha nem találkozom a fickóval akkor kb.10 óra alatt megcsináltam volna.Nagyon jól sikerült a túra, az idõ is kellemes volt, megérte.