Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Kanizsa 50

Teljesítménytúra
A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2006. október 7.
Indulás: 7.15 - Nagykanizsa
Érkezés: 19.15 - Nagykanizsa
Résztvevõk: feherb
Máskor is voltunk már ezen a túrán 2003  2007  2008  2009  2014  2019  2021 
Túraparaméterek
A túra hossza50 km
Szintkülönbség500 m
ÚtvonalNagykanizsa -> Csónakázó-tó -> Bagola -> Szigecskei rét -> Liszó -> Nemespátró -> Surd -> Mórichelyi halastavak -> Miklósfai parkerdõ -> Romlottvár -> Nagykanizsa
Szintidõ13 ora
HelyszínZalai-dombság
Legmagasabb tengerszint feletti magasságZápolca - ~240 méter
Idõjárás
A Brit-szigetek felett örvénylõ ciklon hidegfrontja Nyugat-Európa felett húzódik. Ennek szombaton nincs hatása a Kárpát-medence idõjárására. Hazánk felett egy délnyugat-északkeleti tengelyû anticiklon helyezkedik el, emiatt gyenge a légmozgás, nyugodt, csapadékmentes az idõ. Ugyanakkor a hajnali, reggeli órákban elsõsorban a szélvédett, nedvesebb völgyekben ködfoltok alakulnak ki, melyek legkésõbb a délelõtti órákra megszûnnek es több órára kisüt a nap. Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
Kilencedszer indultam el ezen a túrán, és mint évek óta mindig, most is seprûként. Utitársam is akadt, egy másodikos Mezõs srác személyében, aki egyedül nem akart elindulni a hosszabb távon, de velem együtt elindult.

A rajtban
A rajtban adtak egy pólót, amit a rendezõknek készítettek, ezt fel is vettem. Eddig ilyen még nem volt. Már fenn volt a nap, de azért elég alacsonyan volt még. Hûvös volt, a város szélén már látni lehetett, hogy lesznek olyan helyek, ahol ködös reggelre ébrednek az emberek. Ugyanakkor ezek a ködfoltok nem tûntek olyan makacsnak, hogy ne oszoljanak fel az októberi napsütésben. Mivel söprû voltam, a mezõny végén indultam el, kicsivel 7 óra után. 7-ig lehet indulni, de akinek késõbb ér ide a busza vagy vonata, és lefutja a távot, az úgyis gyorsan utolér.

Fa
Bagoláig tulajdonképpen a városban, illetve a "hegyen" mentünk, semmi erdõ, erdei út meg ilyesmi nem volt még. A Bagolai-hegy volt az elsõ meredek emelkedõ, felülrõl szépen látszódott, ahogy a köd kitölti a völgyet, amelyben a Csónakázó-tó fekszik. Az erdõbe beérve sem volt olyan nagy sár, viszont sok helyen tócsák bújtak meg a gazban, oda kellett figyelni, hova lép az ember, különben egy ilyen tócsában találja magát. A Szigecskei-réten a fûben kellett menni, itt pedig a harmat áztatta a cipõket. Az én bakancsom bírta, de a srác cipõje beázott a harmattól. Útközben itt elhagytunk két túrázót, õk is középiskolásoknak néztek ki. Nem siettek igazán, az idõt is kicsit elszórakozták. Õket bevártuk a réten lévõ ellenõrzõ ponton, majd együtt indultunk tovább Liszó felé. Nem sokáig mentünk együtt, õk felmásztak egy vadászlesre. Mondtam nekik, hogy mi vagyunk az utoslók, majd a liszói kocsmában megvárjuk õket.

Szántó
Ismét egy emelkedõ következett, majd egy rövid erdei szakasz után átvágtunk egy beszántott részen. Tavaly itt még út volt, de idén baszántották az utat. A görönygyös szakasz nem volt hosszú, pár száz méter talán. A falu nincs messze, csak a domb másik oldalán kellett lemenni a lejtõn, és nemsokára beértünk a kocsmába. Most nem találtak olyan sok embert, akik pecsételnének, a kocsmáros nyomta rá a bélyegzõjét a menetlapra. Itt a két leelõzõtt diákon kívül még egy ember hiányzott, de õvele nem találkoztunk, és már Bagolán sem volt meg. Leültünk a kocsma mellett, ettünk, és amikor a két diák jött, továbbmentünk. Õk ismét leültek a falu határában, elmondtam nekik, hogy merre kell menni - nem volt nehéz az útvonal követése egyébként.

Sikló
Jó tempóban haladtunk, az idõ is remek volt, Pátróig a 10 km-t simán lenyomtuk két óra alatt. Itt eltöltöttünk egy hosszú pihenõt, fél órát ültünk a kocsma elõtt, és vártuk a két elkóborolt egyént. Le kellett már venni a cipõmet, hogy pihenjen kicsit a talpam. Új betétet raktam be, ami vékonyabb volt, és valami illatos szarral volt átitatva, így nem is volt büdös a lábam. A betét is kényelmesebb volt, mint a múltkori a Meteor túrán. Amikor fél óra múlva sem jött senki, továbbhaladtunk. Nem akartunk elgémberedni, így sem volt egyszerû az újraindulás. Lassan haladtunk, növelve az esélyét annak, hogy utolérnek minket. A surdi hegyen gesztenyét is szedtünk. A következõ ellenõrzõ pont is kocsmában volt, itt is ültünk negyed órát, tulajdonképpen a pont zárásakor indultunk el.

Halastó
Most már igazából arra koncentráltunk, hogy mi is normális idõben érjünk be. Utitársamon abszolút nem látszódott, hogy fáradt lenne, vagy fájna valamije. Bevallotta, hogy a talpa fáj egy helyen és a combja. Ahhoz képest, hogy ez volt a második túrája (tavaly indult a 30 km-es távon, az volt az elsõ) egész jól bírta. A mozgása sem volt terminátoros. Hosszabb - majdnem 10 km-es - szakasz jött a következõ ellenõrzõ pontig. Egy kicsit megváltozott a táj egy helyen: az erdõben készítettek tavaly óta egy halastavat. Ettõl nem lett kevesebb szúnyog, mint azelõtt, csak ezen a részen találkoztunk velük, másutt semmi nem volt.

A Mórichelyi halastavaknál egykori tesitanárom volt, soha nem láttam még túrán pontõrként, persze lehet, hogy õ máshol szokott lenni. Pár percet beszélgettünk, aztán indultunk is tovább. Még 12 km volt hátra, és három óránk volt rá. Fájt már a talpam, nem is bírtam gyorsan menni. Végtelenól hosszúnak tûnt az az idõ, amig elértünk a parkerdõ mögötti halastóhoz. Unalmas is volt a hosszú út a mezõn. A nap már lemenõben volt, megnyúlt az árnyékunk, beérve a parkerdõbe pedig már-már félhomály volt. A perkedõben a ponton leültünk egy padra pihenni, ismét levettük a cipõket, de már minél korábban be akartunk érni, és nem sokat maradtunk.

A Romlottvárnál már gyakorlatilag sötét volt, a hátralévõ 5 km-t kevesebb, mint egy óra alatt lenyomtuk. A srác be akart még anyukájához a kórházba, így arra kért, siessünk egy kicsit. Ennek köszönhetõen végig siettünk, és pontosan 12 óra alatt megtettük a kicsivel több, mint 47 km-t. A célban már elpakoltak, mondták, hogy a két elhagyott túrázó elkocsmázta az idõt. Ha õrájuk várok, ki tudja hol lennénk, és ezzel utitársamat szivatom csak meg, akin viszont látszott, hogy emg akarja, és meg is tudja csinálni a túrát.

Remélem jövõre is lesz 50 km-es táv, jó volna a gyûjteménybe még egy zöld jelvény. Most sárgát kértem.