Kanizsa 50

15 évvel ezelõtt kezdtem el túrázni, ez volt az elsõ túrám 1992-ben. Csak nem az 50-es táv. Most 10. alkalommal indultam el ezen a távon, és bezsebeltem a második zöld jelvényemet. Nemcsak induló voltam, hanem az elsõ ellenõrzõ ponton pecsételtem is, majd amikor mindenki elhaladt, akkor söprûként gyalogoltam le a túrát.



Elég késõn, majdnem 9-kor indulhattam csak el az elsõ ellenõrzõ pontról, mert páran jó egy órás késéssel indultak el a rajtból. Így tudtak csak vonattal ideérni. Szerencsére gyorsak voltak, olyannyira, hogy el is mentek elõlem, nem is találkoztam velük a túra során többet. A saját tempómban mentem, 5-6-os átlagsebességgel, ami elég gyors ahhoz képest, ahogy én szoktam menni. Közben meg-megálltam fényképezni is.



Bagola után jött az elsõ erdõs szakasz, de nem volt olyan vészesen sáros. Pláne, hogy a túra elõtti két napban esett az esõ. Sáros rész csak a Szigecskei-réten volt, de ott is ki lehetett kerülni a szarabb részeket. Az elõzõ években itt már utol szoktam érni a középiskolás csoportokat, akik nem igazán tudják, mit jelent 50 km-t végiggyalogolni. Inkább poénnak veszik, aztán a végén feladják. Most nem volt ilyen, és én is jóval késõbb indultam. A réten lévõ ellenõrzõ ponton sem tartózkodtam sokat, rögtön indultam tovább.

A Liszó elõtti emelkedõ kicsit lelassított, de szerencsére nem volt hosszú a kaptató. A dombtetõrõl tisztán lehetett látni a 100 km-re, Horvátországban lévõ 1000 m magas hegyeket. Hiába volt délnyugati szél, azért mégis csak ciklon hátoldali helyzet volt, csak épp nem olyan irányból érkezett elõzõ nap a hidegfront, ahonnan szokott.

Liszóban bementem a bolta, vettem egy csokit, meg ettem is, mert már éhes voltam. A pontõrõk meglepõdtek, hogy a 30 km-es távon indulók is jönnek mögöttem. Nekik nem itt, hanem feljebb a szõlõhegyen kell majd bélyegezni, de az én késésem miatt, itt kellett maradniuk a pontõröknek a faluban. Innen Pátróig 10 km, viszonylag unalmas szakasz jön. Elõször egy mûúton kell 2-3 km-t felfelé gyalogolni, majd egy köves úton a tûzõ napsütésben majdnam ugyanennyit. Itt egy hosszú kanyarban már láttam túrázókat magam elõtt, de azért eltelt vagy fél óra, amíg utolértem õket. Egy apuka volt, két gyerekkel. Késõbb kiderült, hogy a fiú volt a legfiatalabb induló ezen a távon, õ 13 éves volt. Egész jól haladtak, annak ellenére, hogy az apuka kicsit furán ment. Nem sokkal késõbb három diákot is utolértünk, õk valamivel lassabbak voltak.

Pátró elõtt megálltam gesztenyét szedni, így lehagytak, de legalább annál kevesebbet kellett a kocsmánál ücsörögnöm. A következõ falu, Surd nincs messze, és tudtam, hogy addig is lesz pár gesztenyefa. Nem szedtem sokat, kb. 1 kilót. Tudom ez nem mentség, lopós kis g*** vagyok. A surdi hegyen behívtak borozni is. Nem volt még igazi a bor, de azért megéreztem. Közben a háromfõs család is elhaladt mellettem, õket akkor hagytam el, amikor megálltak kajálni egy fél órára.



Innen nem akartam már eléjük kerülni. Nem is bírtam már olyan gyorsan menni, mint az elején. Fájt kicsit a lábam, és hiába kentem be a lábam közét krémmel, már nem igazán hatott. Egy órával hamarabb kellett volna. Nem volt azért vészes még a helyzet. Közben egyre több lett a gomba, és megint megálltam többször fényképezni. Az ellenõrzõ pontra együtt érkeztünk, itt kiderült, hogy valaki még hiányzik, mert eltévedtek. Gondolom faszán figyeltek a jelzésekre.

Nem volt mit tenni, vártam rájuk. 20 perc után úgy döntöttem, hogy elindulok, úgysem tudok gyorsan menni. Addig egykori tesitanárommal beszálgettem a ponton. Ha nem indulok akkor el, nem érek be fél nyolcra, a cél zárására, és volt már rá példa, hogy elõbbi években egyes túrázók se szó se beszéd, hazamentek innen busszal vagy kocsival.

Szóval elindultam, ami elég nehéz volt, de hamar belemelegedtem. A 20 perces állásnak köszönhetõen már nem is találkoztam senkivel, igaz a végén már nagyon nehezen mentem. Nem is az volt a gond, hogy a talpam fájt, hanem egyszerûen fáradt voltam. Nem sokat aludtam az elõzõ két éjszaka. Amikor elhagytam a Szentgyörgyvári-hegyet már sötét volt, és innen még jó fél óra, végig aszfaltúton. Szép lassan eltelt, és a célba beérve már ideges sem voltam. Pont fél nyolcra értem oda, de az apukát a gyerekekkel elhagytam valahol. Pár perccel utánam jöttek, kiderült, hogy a városban másik úton jöttek.

Sorolás is volt, amin a támogatók által felajánlott ajándékokat lehetett nyerni. Most többek között Suzukis sapkát nyertem meg füzeteket. Külön ajándékot kapott a legfiatalabb és legidõsebb induló is.