Kanizsa 20

Jól megszívtam az idei õszt az idõjárással. Három héttel ezelõtt a mórágyi forrástúrán volt sárdagasztás, most a Kanizsa túrán is esett, és természetesen ez errefelé is együtt jár a dagonyázással. Most csak 20 km-t mentem, már rágen kaptam 20-as jelvényt, és még este vissza kellett jönnöm Pestre. Egyedül voltam a kutyussal, szokás szerint az elsõ ellenõrzõ ponton voltunk, aztán továbbmentünk. Kicsit aggódtam, hogy ha megrohannak a túrázók, hogy fogok pecsételni és a kutyára figyelni, de szerencsére nem evett meg senkit, és nem futott ki a fõútra sem egy macska után.

Amíg pontõrködtem, kisebb-nagyobb intenzitással szinte végig esett. Aztán ez folytatódott a gyaloglás alatt is, talán az esõmentes idõszakok voltak hosszabbak. Szerencsére a 30-as táv megy el Liszó felé, ahol jó kis sáros út - meredek emelkedõ kombináció van, én errõl most lemaradok. Helyette a Szigecskei-réttõl egybõl visszafordultam, és a Miklófai Parkerdõn és a Szentgyörgyvári-hegyen át visszatértem Nagykanizsára. Útközben egy kellemetlen szituáció adódott, amikor térdig belesüllyedtem a sárba. Eldózerolták a földet nemrég, de alatt volt egy lyuk, ami felülrõl nem látszódott. Ha nincs ott egy túrázó éppen, akkor várhattam volna egy ideig. Szerencsére a cipõm rajtam maradt, nem ragadt bele a sárba.